Magyar Katolikus Lexikon > P > Péter

Péter (a lat. petra, 'szikla' szóból): 1. Simon, Jónás fia, akinek Jézus adta a Kéfa, Petrosz, Petra, ~, azaz 'Szikla'  nevet. Az apostolkollégium feje: →Péter apostol. - 2. gyakori férfi keresztnév, női változata: Petra. - Lexikonunkban szereplő ~ szentek: →Marcellin és Péter; Alcantarai →Péter OFM tartományfőnök; Aranyszavú →Péter érs., egyháztanító; Arbués →Péter inkvizítor, vt.; Betancurt-i →Péter, Szt Józsefről nev. rendalapító, a szegények ap-a Közép-Amerikában; Canisius →Péter SJ egyháztanító; Chanel →Péter misszionárius; Claver →Péter SJ misszionárius, a négerek ap-a; Damjáni →Péter remete, egyháztanító; de Jesús Maldonado →Péter és Esqueda Ramírez →Péter mexikói vt-k; Fourier →Péter rendalapító; González →Péter OP; Nolaszkói →Péter, a mercedáriusok alapítója; Paszkual →Péter pp. vt.; Poveda Castroverde →Péter, rendalapító, vt.; Sanz →Péter pp. vt.; Tarantáziai →Péter OCist érs.; Thomasius →Péter érs.; Veronai →Péter inkvizítor, vt.; Eymard →Péter Julián pap, rendalapító; →Magyarországi Péter OFM. **

Péter, Szt, Simon Péter (arámul Kéfa, gör. Petrosz, lat. Petrus, 'Szikla') (Betszaida, Palesztina-Róma, 64 v. 67): apostol, az apostolkollégium feje, az első →pápa. - 1. Élete. Apja Jónás, testvére Szt András ap., aki vele együtt halász volt. Meghívása idején Kafarnaumban lakott a családjával. Az ÚSz a 12 ap. közül ~ről, jelleméről, megbízatásáról és tevékenységéről egészen különleges képet ad, hozzá hasonlóan csak Szt Pált jellemzi. Eredeti neve Simon v. Simeon, a ~ nevet, mely pápai feladatát jelzi, Jézustól kapta (Mt 16,18). - Jézus mennybemenetele után ~ a 12 ap. vez-jeként intézkedett Júdás helyének betöltéséről; pünkösdkor ~ kezdte meg az evang. hirdetését; Kornéliusz házanépében ~ vette föl az első pogány családot az Egyh-ba (ApCsel 10), arra hivatkozva, hogy ezt kinyilatkoztatás alapján tette. Vez. szerepét Szt Pál is elismerte (Gal 1,18), akitől tudjuk, hogy ~ az antiochiai egyh-at is meglátogatta (2,11); vsz. rövid ideig Korintusban is tevékenykedett (1Kor 1,12),és az 1Pt alapján Kis-Ázsiában is hirdethette az evang-ot. - ~ róm. napjairól és haláláról tanúskodik Római Szt Kelemen p. levele (90-es évek), Antiochiai Szt Ignác (2. sz. eleje), Gajus presbiter, Szt Ireneus és Tertullianus. Az Egyh. kezdettől fogva vt-ként tiszt., sírja fölé Nagy Konstantin cs. (ur. 306-337) baz-t emelt (→Péter sírja). - A Mt 16,18-20 és Jn 21,15-17 szerint ~ az Egyh. sziklaalapja, Jézustól kapott hivatalát emberek halásza (Lk 5,1-11), az →oldás és kötés, ill. a →kulcsok hatalma jelképek szemléltetik. Ő Krisztus nyájának a pásztora, a Krisztus iránti szeretet tanúsítója és egyben testvéreinek megerősítője (Jn 21,15-17; Lk 22,32). - K-en kétségbe vonják ~ utódjának jogi primátusát (vö. Mt 16,18-20), a prot. egyh-ak pedig minden kiváltságot ~ személyére és az általa elindított igehirdetésre korlátoznak. A kat. teol. ellenben arra hivatkozik, hogy ez a részlet Szt Máté evang-ának hiteles része, nem utólagos betoldás, tehát az ap. igehirdetés témája volt és sugalmazás útján került az evang-ba. Bizonyító ereje abban van, hogy amikor az evang. kv-ét írta, azaz legkésőbb Kr. u. 70 k., az Egyh. hitéből és helyzetéből kiindulva szükségesnek tartotta ennek a jelenetnek a közlését. Hasonló alapon János evangélista is szükségét érezte az 1. sz. végén annak, hogy beillessze kv-ébe Jézus ígéretét, mely szerint ~ lesz nyájának pásztora és az ő megbízásából fogja legeltetni nyáját (vö. Jn 21,15-17). - Az 1. sz. Egyh-a tehát ~ben valóban az Egyh. vez-jét és egysége biztosítékát látta, akkor is, amikor ~ már nem élt. Az ÚSz-ben ránk maradt kijelentések elegendő alapot adnak ahhoz, hogy az Egyh. megfogalmazza ~ legfőbb tanítói és kormányzói hatalmát, és azt, hogy ez a hatalom Krisztus akaratából átszáll ~ utódaira, a pápákra: ~ utóda a mindenkori római püspök, a →pápa. Amíg Krisztus nyája a földön vándorol, pásztorra is szüksége van, sőt a későbbi korokban még inkább, mint az ap-ok idejében. Erre utal Krisztus szava: „a Hádesz kapuja”, 'a holtak birod-ának, a pokolnak kapuja' nem vesz erőt Egyh-án. ~ utóda 67: Szt Linus. - Ü-ei: jún. 29. (→Péter-Pál), aug. 1. (→Péter bilincsei), febr. 22. (→Péter székfoglalása). -

2. Oltalmazója az Egyh-nak, a Szentatyának és a papoknak (emberek halászai). Védőszentjüknek tekintik ezenkívül a halkereskedők, hálószövők, kulcsai miatt a lakatosok, esztergályosok, kapusok, felügyelők; ezenkívül asztalosok, kárpitosok, papírgyárosok, papírkereskedők, pénzváltók, posztósok, szappanosok, üvegesek. Lábbetegségek, veszettség, kígyómarás ellen kérik oltalmát. -

3. Ikgr. Arcvonásait a róm. közösség hagyománya vsz. megőrizte: a 4. sz-: az ap-okra jellemző →tunikát és →palliumot v. főpapi ruhát és →tiarát visel, alacsony termetű, kerek fejű, rövid, göndör szakállú, fején hajkorona. Az ap-ok sorában mint ap-fejed. áll Szt Pállal Krisztus mellett. - Sajátos attrib-a →kulcs, további attrib-ai: kv., kézikereszt, 2 v. 3-ágú keresztben végződő pásztorbot, hal, kakas. - Életének jeleneteit már az óker. korban gyakran ábrázolták. Ciklusok a 6. sz-tól maradtak fenn (Ravenna, S. Apollinare Nuovo, mozaik, 556/69). A későbbi ábrázolások közül a legfontosabbak: Masaccio, Masolino, Filippino Lippi freskói és Raffaello kartonja a Sixtusi kpna faliszőnyegéhez. - A →törvény átadása képeken egyedül v. Szt Pállal szerepel (vat. grották, Junius Bassus szarkofágja, 359). A bibliai jelentekben ~ mindig Krisztus mellett van, gyakran külön is kiemelve, pl. a vízenjárás, az adópénz, a színeváltozás és a passió képein. A tagadás megjövendölése már a 4. sz. szarkofágokon föltűnt a →passió és ~ életének jeleneteiben. A kakas rendszerint egy oszlopon áll, melynek két oldalán Krisztus és ~ (Ravenna, S. Apollinare Nuovo, mozaik, 520-25). A kk-tól mindhárom részlet együtt is, egyenként is előfordul: Krisztus jövendölése, ~ megtagadja az Urat, ~ bűnbánata. A megbánásnak több típusa is kialakult (III. Henrik evangeliáriuma, Escorial, 1043; Duccio, sienai dóm, főoltár, 1308-11). - Kiemelt helye van Mária mennybevitelének ábrázolásain is, a temetésekor Pállal együtt viszi Mária testét. Az ApCsel eseményeit, főként a börtönből való csodálatos szabadulását a kk. és a 17-18. sz. fest-ében ábrázolták. - Az apokrifokból ismert ~-jelenetek: ~ Rómában találkozik Szt Pállal, Pállal együtt átkot mond →Simon mágusra, a vértanúság elől menekülő ~ találkozása Jézussal (Quo vadis), fejjel lefelé történt megfeszítése. -

4. Mo-on: keresztnevéből alakult családneveink: Pető, Petőcs, Petre, Pete, Pethes, Petőcz, Petrőcz. - a) Vallásos mondáinknak egyik legfőbb hőse a gyarlóságaiban, de jóravalóságában is annyira emberi ~, aki Urával a földön, a világi nép között vándorol. Apró történetei, megesett dolgai akárhányszor szinte klasszikus népi példázattá válnak. Kíváncsiságával, akadékoskodásával sokszor az emberiség képviselőjének tetszik, aki a teremtés és a természet titkait, érthetetlen furcsaságait, az embersors nagy bökkenőit iparkodik kifürkészni, megérteni. Sokszor elégedetlen azzal, amit lát, tapasztal. Ki is fakad: majd megmutatná ő, ha Isten lehetne belőle. A végén azonban mindig belátja, hogy Mesterének van igaza, ő tud és intéz mindent a legbölcsebben. - Mint a mennyország bölcs, tapasztalt kapusa tűnik föl népmeséinkben, tréfáinkban, szinte már ~ dönti el, hogy ki érdemes az üdvösségre. Ezért gyakran ábrázolták Szt Mihály arkangyallal (az üdvösség nagy őrével) együtt, kezében kulccsal, olykor kettővel is: az oldó és kötő hatalom jelképével, s ezért lett sokfelé, így Szegeden is, a lakatosok céhének védősztje. -

b) ~ halászember volt, ezért a 19. sz közepéig a halászok patrónusukként tisztelték, később annak emlegetik. A keszthelyi halászok céhzászlaján ~ balatoni bodonhajóban gyékényes eresztőhálóval, két társával együtt Jézus előtt térdepel; felírása: Jézus mondá ~nek: Ne félj! Ezután embereket fogsz. Patrónusa volt Somorja halászcéhének is, ehhez tartoztak Gutor, Szemet, Doborgaz, Vajka, Bodak, Baka m. halászai is. Jézust és ~t csónakban ábrázoló céhzászlaja a tp-ban, a halászok padjában állott, az úrnapi körmeneten halászlegények vitték. A zászló megsemmisült, de a céhpecsét ismeretes: ~t a mennyország kulcsával, szoknyaszerű ruhában, ködmönben, csizmában ábrázolja, két oldalán viza, a legértékesebb dunai halfajta. A céhgyűlés ~-Pál napján történt. Patrónusuk tiszt-ére a somorjai halászok 50. életévüket elérve szentpéterszakállt növesztettek. Tréfásan Szt ~ szakállaként emlegették valamikor a dunántúli, főleg Sopron vidéki polgári bormérések hosszú farúdról lecsüngő lombkoszorúját, háncsfonatát. Erről Czuczor Gergely is megemlékezett. - A felső-tiszavidéki halászok valláskülönbség nélkül ~t tisztelik pártfogójuknak. Így szoktak fohászkodni hozzá: Szent Péter segíts! Jól tudod, hogy hova megyünk. Azt is tudod, mit akarunk! Ősi halászhiedelem szerint ui. nem szólnak arról senkinek, amikor halászni mennek, nehogy a gonosz a halfogást megakadályozza. - A szeged-alsóvárosi Havi Boldogasszony-tp. helyén a kk-ban Szt Péter egyh-a állott. A patrónus megválasztását nyilván az ősi szegedi foglalkozás is magyarázza. Nagy szorongást váltott ki minden vízenjáróból, így a halászból is az örvény, amelyet a szegedi halász (~ oltalmát kérve) Szent Pétör vize néven emleget. - A szeged-felsővárosi Kistisza u. 7. sz. ház a 19. sz. végén Bitó Ferenc halászé volt, 1896: ő festette ki a szárazbejárat falainak naiv freskóit: Jónás a cethallal, Jézus a háborgó tengeren, Péter, a halász átveszi a mennyország kulcsait, A csodálatos halfogás, végül Az öt árpakenyéren és két halon való vendégség. A Saul a damaszkuszi úton c. kép nyilván csak ~ nevének az ünnepben való összeforrottsága miatt került a falra. - Dunaszekcsőn a halászok ~ vigíliáján felvirágzott, rúdra kötött hatalmas ponttyal szokták a falut végigjárni, és vásárlóikat, jóembereiket felköszönteni. A házaknál már kaláccsal, borral várták őket, és a jövő esztendőre jó haljárást, jó jeget kívántak nekik, az ünnepen elmentek a nagymisére, délben a Duna-parton paprikáshal, túróscsusza mellett vendégeskedtek, melyre most a halászok hívták meg azokat, akiket este meglátogattak. - Kemenesszentpéteren Dorffmeister István főoltárképe (1779) ~t bűnbánóként ábrázolja, a szentély falfestményei: ~ a tengeren jár, a csodálatos halfogás, megtagadja Jézust. - →Szent Péter Apostol Leányai, →Szent Péter füve, →Szent Péter kulcsa, →Szent Péterről nevezett Pápai Missziós Mű, →Óbudai Szent Péter és Pál főplébánia, →Vízivárosi Szent Péter plébánia

G.F. - **

Kühár Flóris: Szt P. ap. Győr, 1922. (Védőszentjeink élete 15.) - Tóth Kálmán: Szt P. az első p. Esztergom, 1931. - Kiss Jenő: P. ap. 3 arcképe az Úsz-ben. Debrecen, 1933. - Városi István: A 2 apostolfejed. Bp., 1943. (A. C. népies füzetei) - Bálint I:504. - Kirschbaum III:546, IV:437. - Sachs 1980:280, 356 - BS X:588. - Mondin 2001:9.

Péter, Szt →Marcellin és Péter, Sztek

Péter, Alcantarai, Szt, Pedro Garavito, OFM (Alcántara, Spo., 1499.-Arenas de San Pedro, 1562. okt. 18.): tartományfőnök, a ferencesek megújítója. - Nemes származású. 1511-15: fil-t és jogot tanult Salamancában, 1515: belépett a r-be. Majaretesben novíc., 1524: pappá szent. 1525-36: több helyen házfőn., népmissziókat tartott. 1537: a port. kir. tanácsadója Lisszabonban. 1538-41: a sarutlanok spo-i Szt Gábriel provinciájának tartfőn-e, 3 új konventet alapított. Szigorúbb regula-tervezetét az 1540-es kápt. elutasította, ezért a ciklus végén nem jelöltette magát újra, a port. tengerparti Arabidában remeteéletet kezdett. 1543: visszahívták tart-ába, de az obszerváns rendfőnök nem támogatta reformját. Jóváhagyást kapott viszont III. Gyula p-tól (ur. 1550-55), aki a konventuálisok főnöke alá rendelte. Egy sor reformkolostort alapított, melyeket 1559: pápai megbízottként látogatott végig, s 1561: megszervezte belőlük a Szt József prov-t. Közben 1558: Avilában (Nagy Szt) Teréznek is segített reformtörekvéseiben, aki önéletrajzában (27,16-19) megemlékezett róla. - 1622: b-gá, 1669: sztté avatták. 1826: Brazília, 1962: Spo. Estremadura tartományának védőszentje lett. Ü: okt. 19. - Kevés írása közül a Tratado de la oración y meditación már ~ életében népszerű volt, később 175 kiadást ért meg, számos nyelvre leford. (m-ul: Imádság, elmélkedés. M. nyelvre átírta Nagy Imre Leó. Rákospalota, 1937. [Lelki kultúra kv-ei 4.]) **

Ama nagy és tsudatévő Isten szolgája dicsőséges alkantarai Szt P. életének rövid sommája és azon Isten szolgája tiszt-ének módgya. Esztergom, 1827. - BS X:652. - NCE XI:208. - SzÉ 1988:547. - LThK 1993. VIII:103.

Péter, Aranyszavú, Szt, Petrus Chrysologus (Forum Cornelii? [2000: Imola], 400 k.-Imola?, 450 k. júl. 31.): érsek, egyháztanító. - Cornelius imolai pp. keresztelte meg és szentelte diákonussá. 431 k. Ravenna pp-e, majd érseke, azé a városé, mely 404-től a nyugat-római császárok székhelye. ~ szoros kapcsolatot ápolt III. Sixtus (ur. 432-440) és I. (Nagy Szt) Leó (ur. 440-461) p-val. Miután a konstantinápolyi zsin. 448: elítélte →Eutükhészt, ő 449: ~hez fordult, de ~ a római pápára hagyta a döntést. E levelén kívül 183 szemléletes és tömör (egzegetikus, tanító, a hitvallást és a Miatyánkot magyarázó, stb.) beszédet tulajdonítanak ~nek, ebből 168 Félix ravennai érs. (709-725) gyűjt-ében (Collectio Feliciana) maradt fenn. ~ nevéhez fűződik a ravennai Szt János-, S. Vitale-tp., valamint a kikötőben a plébtp. fölépítése. Utolsó beszédeiben háborús veszedelemre, járványra, hadifoglyok tömegeire (talán a hunok 450-i betörésére) utal. - Nevében az Aranyszavú jelző (vsz. Aranyszájú Szt Jánosra utalva) a 9. sz: (Ravennai Agnellus ppi kv-ében) jelent meg először, az újkorban állandósult. 1729: egyháztanítóvá emelték. Ü: dec. 4., 1969-től júl. 30. **

BS X:685. - NCE XI:214. - SzÉ 1984:447. - LThK 1993. VIII:117.

Péter, Arbués, Szt, OSA (Epila, Aragónia, 1441.-Zaragoza, 1485. szept. 17.): inkvizítor, vértanú. - Huescában tanult teol-t, 1473: Bolognában drált. 1474: ágostonos knk. lett Zaragozában, ahol részt vett a misszálé revíziójában. 1484: a sp. →inkvizíció vez-je, →Torquemada az Aragóniai Kirság inkvizítorává tette. Miután 2 halálos ítéletet hozott, 1485. IX. 14/15: a szegyh-ban imádság közben leszúrták. - 1664: b-gá, 1867. VI. 29: sztté avatták. Ü: szept. 17. **

Schütz III:341. - BS X:665. - NCE XI:210.

Péter, Betancuri, Szt, Hermann, Szt Józsefről nevezett (Chasna de Vilaflor, Tenerife szg., Kanári-szk., 1626. márc. 19.-Guatemala City, 1667. ápr. 25.): rendalapító, a szegények apostola Közép-Amerikában. - A Kanári-szigetek normann hódítóinak leszármazottja, de családja elszegényedett és ~ birkapásztorként dolgozott. A természettel való kapcsolata elmélyítette kontemplatív hajlamát, megtanította arra, hogy Istent mindenben meglássa maga körül. Amikor a „Ny-Indiában” (Amerikában) élők nyomorúságos életkörülményeiről hallott, fölébredt benne a vágy, hogy átadja nekik az evang. vigasztalását. 1650: Guatemalába indult, ahol egyik rokona a főkormányzó titkára volt. Guatemala Cityben összebarátkozott Fernando Espino OFM misszion-sal, aki munkát szerzett ~nek egy textilüzemben, s haláláig a lelkivezetője lett. ~ 1653: papi ambíciókkal belépett a helyi jezsuita koll-ba, de nem győzvén a tanulást, félbehagyta. 1655: belépett a ferences harmadrendbe. Ettől kezdve idejét a legnehezebb helyzetű néger rabszolgák, indiánok, emigránsok, elhagyott gyermekek szenvedéseinek csillapítására fordította. 1658: a szegényeknek egy kis kunyhóból kórházat, a hajléktalanoknak házat, a szegény és elhagyott gyermekeknek isk-t és egy oratóriumot alapított. Az egyh. és polg. hatóságok is segítették. Alamizsnát gyűjtve misealapítványokkal biztosította a szegény papok misézését. Kis kpnákat emelt a szegénynegyedekben, ahol a gyermekeket is oktatták. Évente VIII. 18: összegyűjtötte őket, és a Szűzanya tiszt-ére elénekelték a ferences rózsafüzér hét örvendetes titkát (a szokás 2003: is él Guatemalában). Megalapította a Betlehemita Testvérek és a Betlehemita Nővérek kongr-ját, mely a Gyermek Jézust látja és szolgálja a szegényekben. - II. János Pál p. 1980. VI. 22: b-gá, 2002. VII. 30: sztté avatta. **

Péter, Canisius, Szt, Kanijs, SJ (Nijmegen, Németalföld, 1521. máj. 8.-Fribourg, 1597. dec. 21.): egyháztanító. - Atyja kívánsága ellenére határozta el magát teol. tanulm-okra. 1536-46: Kölnben került szoros kapcsolatba a →devotio modernával és az ottani karth. ktorral. 1540: magiszter. 1543. IV: lelkigyakorlaton vett részt Mainzban Faber Péternél, és V. 8: belépett a JT-ba, 1546. VI: pappá szent. 1544-től előadásokat tartott, 1546: kiadta Alexandriai Cirill és I. Leó műveit. 1547: O. Truchsesz bíb. teol-a. 1548: Loyolai (Szt) Ignác Rómába hívatta és letétette vele az ünn-es fog-at. 1549: a teol. dr-a Bolognában. 1562: mint p. teol. vett részt a trentói zsin-on. - Mint „Németország második apostola Bonifác után” (XIII. Leó) ~ a köv. 3 évtizedben vezéregyénisége a ném. egyh. újjáépítésének. A kat. megújulást főleg tanítóként és igehirdetőként terjesztette (1549-52: Ingolstadt; 1552-54: Bécs; 1555-56: Prága; 1559-66: Ágosta; 1571-77: Innsbruck és München). Mint a rend felnémet tart-ának elöljárója, melyet 1556-69: vezetett, fáradozott a rendi szervezet kiépítésén No-ban (új koll-ok alapítása, az utánpótlás biztosítása). Ezzel megteremtette a tartós és tervszerű munka számára a feltételeket, hogy a JT alapja lehessen a kat. megújulásnak. Korának minden vez. emberével személyes kapcsolatban állt, és fölébresztette a kat. hívek öntudatát. Bizalmas embere volt a kat. uralkodóknak, főleg I. Ferdinándnak, akinek kívánságára 1554-55: a bécsi egyhm-t mint adm. kormányozta. A p-k is igénybe vették szolgálatait: birod. gyűléseken, vallási vitákban, a zsin. válsága idején. Tanácsadója volt a no-i nunciusoknak és legátusoknak. XIII. Gergely (ur. 1572-85) idejében közreműködött új nunciatúrák, p. szem-ok szervezésében. Az a törekvése, hogy megszüntesse a prelatúrák nemesi kiváltságát, a kor viszonyai miatt meghiúsult. A De verbi Dei corr. c. műve miatt, a kamatszedés kérdésében is, ellentétbe került hivatali utódával, ezért 1580 végén áthelyezték Fribourg-ba, ahol új koll-ot építtetett (2000: College St-Michel). Kb. 1590-ig tevékenykedett mint hitszónok és író. - Hitvallásaiban (1570 k.) és Lelki testamentumában (1596 k.) a személyes kérdésekben egyébként igen szófukar ~ bepillantást engedett életének és munkájának menetébe. Istennel való állandó kapcsolata és egy 1549: nyert látomásának hatása, melyben arra kapott felhívást, hogy egészen a ném egyh. javára áldozza életét, teljesen áthatotta. Lelki életét korának devotio moderna néven ismert eszménye szerint jellemzi a Szentírás és az atyák átfogó ismerete, ill. misztikus kegyelmi adományok bírása (fontos itt a fogadalomtétele napján nyert Jézus Szíve-kinyilatkoztatás). Hűségben a p. és a JT iránt ~ a prot-okkal való vitáiban kifejezetten békülékeny volt. Néhány kérdésben (pl. magánkinyilatkoztatások, megszállottság) hagyományos felfogást képviselt, ill. a szükséges kritikai látásmód hiányzik néhány hagiografikus és tört. művéből. A kamatkérdésben is kevéssé vette figyelembe korának szükségleteit. Nagysága abban áll, hogy átlátta korának feladatait, igyekezett azokat megvalósítani, tudatosan félretéve személyes céljait. A halála után nemsokára megindult tisztelete, 1864: b-gá, 1925: sztté avatták és egyháztanítói c-mel tüntették ki. Teste a fribourg-i Szt Mihály-tp-ban nyugszik. - Ü: ápr. 27. - Gyermekeknek írt 3 katekizmust: Summa doctrinae christ. Bécs, 1555. - Parvus Catechismus catholicorum. Köln, 1558. - Catechismus minimus. Ingolstadt, 1556. Ezekben nem akart mindenáron eredeti gondolatokat adni, mégis ~ legzseniálisabb teljesítménye lett, és 1597-ig több mint 200 kiadást ért meg. - M-ul: ~ katekizmusa. Ford. Szentiványi Dezső. Bp., 1944. **

Braunsberger, Otto: ~ életrajza. Ford. Hörl Gyula. Bp., 1925. - LThK II:915. - BS X:798. - SzÉ 1984:719. - Petrus Canisius. Innsbruck, é.n. (Beneder, Emmerich: Petrus Canisius - Leben u. Wirken)

Péter, Chanel, Szt, SM (Potière, Fro., 1803. júl. 12.-Futuna, Óceánia, 1841. ápr. 28.): misszionárius. - XVI. Gergely p. megbízásából az első csendes-óceáni marista csoporttal indult misszióba 1836 karácsonyán. Futuna szigetén Niuliki törzsfőnök befogadta egy laikus testvérével. Minden segédeszköz nélkül, teljesen magára hagyatva megtanulta a nyelvet, s 1839: 20 keresztelésről küldött beszámolót. Jámborságával, a betegek körüli fáradhatatlan szolgálatával és jóságával megnyerte a szigetlakók szívét. Tevékenységét egyre többen nézték rossz szemmel, és miután a törzsfőnök egyik fiát is megtérítette, Niuliki meggyilkoltatta. Az Új-Zélandon állomásozó Pompallier pp. a fr. katonákat a bosszúról lebeszélve csak ~ holttestét és használati tárgyait kérte ki. A köv. évben 714-en keresztelkedtek meg, néhány év múlva Futuna és Wallis egész lakossága katolikus lett. - ~t 1889: b-gá, 1954: sztté avatták, XII. Pius p. a déltengeri szigetvilág patrónusává tette. 1969: mint missziós szentet az egyetemes naptárba is fölvették. Ü: ápr. 28. **

BS X:814. - SzÉ 1984:209.

Péter, Claver, Szt, SJ (Verdú, Spo., 1580. jún. 25.-Cartagena, Kolumbia, 1654. szept. 8.): misszionárius, a négerek apostola. - Egyszerű, mélyen vallásos parasztcsaládból származott. Anyja halála (1593) után teol. tanulmányait Pedro Jaime vichi pp-nél kezdte; tőle vette fel a tonzúrát is. A barcelonai egy-en tanult, 1602. VIII. 7: belépett a JT-ba. Tarragonában novic., 1604. VIII. 8: tett fog-at. 1605: Mallorcán tanult tovább, s a palmai Montesión jezsuita koll-ában tanúja volt Rodriguez (Szt) Alfonz, a rendház kapusa életszentségének. Visszatérve Barcelonában befejezte teol. tanulmányait, s 1610. IV. 15: misszion-ként Nuevo Reino de Tierra Firmébe (Új-Granada, 2000: Kolumbia É-i része) indult. Alonso de Sandovalnak, az Afrikából Cartagena kikötőjébe hurcolt néger rabszolgák első apostolának a munkatársa, 1622: annak halála után utóda. 1616: pappá szent. A jezsuita koll. melletti kis cellában élt, és minden erejével a kikötőbe érkező, elcsigázott, sokszor beteg rabszolgákat szolgálta. 34 év alatt 30 ezernél több keresztséget szolgáltatott ki. 1620 k. megfogadta, hogy a rabszolgák örökös rabszolgája lesz. Figyelemmel kísérte védencei sorsát, és gondoskodott hitoktatásuk folytatásáról. Törődött a foglyokkal és az inkvizíció foglyaival is, és különös figyelmet fordított az eretnekekre és az iszlám híveire. 1651-től betegségében önmagát és szenvedését áldozatul ajánlotta fel fekete testvéreiért. - 1850. VII. 20: b-gá, 1888. I. 15: Alonso Rodriguezzel együtt sztté avatták. 1896. VII. 7: az egész néger misszió védőszentje lett. Ü: szept. 9. **

Höver, Ferdinand: Kláver Szt P., a négerek és Karthagena ap-a. Ford. Jámbor László. Kalocsa, 1908. (2. kiad. Bp., 1934) - BS X: 818. - SzÉ 1988:476.

Péter, Damjáni, Szt, OSB (Ravenna, 1007.-Faenza, 1072. febr. 22.): remete, bíboros, egyháztanító. - Sokgyermekes, igen szegény család utolsó gyermeke, szülei korán meghaltak. Egyik bátyja segítségével Ravennában, Parmában, Modenában és Faenzában tanult, kiváló szónokká vált. Rövid ideig Ravennában tanított, majd pappá szent. és 1035 k. belépett Fonte Avellana remeteségébe. 1041/42: megírta Szt Romuald életrajzát, akit példaképének tekintett. 1043: a remeték elöljárójukká választották. ~ 1045-50: ill. 1057/65: a →benedeki regula és Szt Romuald regulájának ötvözésével szabályzatot fogalmazott, mely hatott többek között a →kamalduliakra is. Lelki kv-eket írt, erőteljesen föllépett a homoszexualitás (Liber Gomorrhianus, 1049), a simónia (Liber Gratissimus, 1052) ellen és a papi nőtlenség mellett. 1057: akarata ellenére bíb., Ostia pp-e és grófja lett, Rómába kellett költöznie. Többször kérte fölmentését a pápáktól és a befolyásos Hildebrand szubdiákonustól (a későbbi VII. Gergely p-tól), mert úgy látta, a remeteségből hasznosabban tudna az erkölcsökért munkálkodni, de hiába. 1059: fontos szerepet játszott a II. lateráni zsinaton (pápaválasztás új rendje, a papságról alkotott új kép kialakítása stb.). 1059-60: Milánóban legátusként Guido érs. és a patarénusok között közvetített (→pataria). 1061-64: szenvedélyesen támogatta II. Sándor p-t II. Honorius ellenpápával szemben (többek között 1062: írt Disceptatio Synodalis c. kv-ével is). 1063: visszatérhetett Fonte Avellanába; 1067: letette ostiai ppi hivatalát is. 1063: Cluny szerz-ei és a szomszédos pp-ök viszályában közvetített, 1069: pápai legátusként Mainzban járt, hogy megakadályozza IV. Henrik cs. házasságának érvénytelenítését. Közben egyre többet írt is, remeték és szerz-ek számára éppúgy, mint pápáknak, pp-öknek, papoknak és laikusoknak. Számos levele és értekezése (kb. 180), prédikációja (54), szent-életrajza (5) és költeménye (kb. 240) maradt fenn, melyeken mind végigvonul meggyőződése: minél többet fáradozik egy keresztény önmaga megszentelődésén, annál inkább hozzájárul Krisztus Testének, az Egyháznak épüléséhez. ~ egész életében sajátos módon együtt volt jelen a magány keresése és az Egyh. nagy problémáiban való tevékeny részvétel, mellyel VII. Gergely p. reformjának egyik lelki-szellemi előkészítője. A faenzai Mária-kolostorban temették el, később átvitték a város szegyh-ába. - Már halála után néhány évvel Lodi János ~-életrajzában szentként tisztelte. 1828: egyháztanító. Ü: 1823-tól febr. 23., 1969 óta febr. 21. Fejfájás, depresszió idején hívják segítségül. **

BS X:554. - NCE XI:214. - SzÉ 1984:124. - Resnick, Irvin Michel: Divine power and possibility in St. P. D's De divina omnipotentia. Leiden, 1992. - LThK 1993. VIII:119. - Teológia 2001:3-4. sz. (Rokay Zoltán: Tekintély és ész)

Péter, de Jesús Maldonado Lucero, Szt, Pedro (Chihuahua, Chihuahua áll., Mexikó, 1892. jún. 15.-Santa Isabella, 1937. febr. 11.): plébános, a →mexikói vértanúk egyike. - A chihuahuai érsség papjává sztelték, Santa Isabella plnosa lett. Nagyon szerette az Oltáriszentséget, hívei körében megszervezte az éjszakai szentségimádást is. Chihuahua államban 1931: kezdték kegyetlenül végrehajtani a katolikusellenes törv-eket. 1937. II. 10: hamvazószerda volt. Pedro plnos befejezte a sztmisét és a hamvazást, gyóntatni készült, mikor megjelent egy fegyveres csoport, hogy letartóztassa. A plnos kusztódiával a kezében követte őket. A községházához érve bántalmazni kezdték, egy hatalmas csapással kiütötték a bal szemét. A földre zuhant, a kusztódiából kiszóródtak a szentostyák. Egyik gyilkosa gúnyolódva egy ostyát a szájába tett, s így halála előtt meg tudott áldozni. Félholtan kórházba vitték, ahol másnap, szentelése évford-ján meghalt. - II. János Pál p. 24 társával együtt 2000. V. 21: sztté avatta. **

Péter, Esqueda Ramírez, Szt, Pedro (San Juan de los Lagos, Jalisco áll., Mexikó, 1887. ápr. 29.-San Juan de los Lagos, 1927. nov. 22.) pap, a →mexikói vértanúk egyike. - A San Juan de los Lagos-i egyhm. papjává sztelték, a ppi székhelyen lett kp. Főleg a kisgyermekek hitoktatását szerette, katekéta isk-t is nyitott. Az üldözések idején családokkal éjszakai szentségimádást szervezett. Elfogásakor kegyetlenül bántalmazták. Amikor kivégezni vitték, kicsi gyerekekkel találkoztak, s ő utolsó szavaival is oktatta őket. - II. János Pál p. 24 társával együtt 2000. V. 21: sztté avatta. **

Péter, Fourier, Szt (Mirecourt, Lotaringia, Fro., 1565. nov. 30.-Gray, Felső-Burgundia, 1640. dec. 9.): pap, rendalapító. - 1578-tól a JT koll-ában tanult Pont-â-Moussonban. 1585: Chaumousey-ban belépett az ágostonos knk-okhoz. 1589: pappá szent. Ismét Pont-â-Moussonban teol-t és vsz. jogot is tanult. Miután drált, visszatért Chaumousey-ba, ahol megkísérelte javítani a szellemet, ezért menesztették. 1597: Mattaincourt plnosa, hitokt., egyes-eket, sikeres biztosító pénztárat alapított. Ingyenes fiúisk-t is kezdeményezett, ezt még sikertelenül. Leányisk-ja vezetésére viszont megalapította a Miasszonyunkról nev. Ágostonos Kanonisszák (→ágostonos kanonisszák) női tanítórendet, nővéreit maga képezte ki tanítónőnek. 1623: visszaállította az Üdvözítőről nev. Ágostonos Kanonokok rendjét. Ez utóbbi a 17. sz: virágzott, a fr. forr. elpusztította. 1625-től népmissziókat is tartott. 1632: ált. elöljáróvá vál., pléb-járól lemondott. Élete végén szembekerült Richelieu bíb-sal, száműzetésben halt meg egy női ktor papjaként. Holttestét 1641: Mattaincourt-ba szállították. - M. m-ul: A szerénység szabályai. A Miasszonyunkról nev. női rend számára. Pécs, 1927. - A Miasszonyunkról nev. női szerz. rend ősi és valódi szelleme. (+ függelék: Elmélkedések ~ ünnepének novénájára.) Fr. eredetiből ford. Uo., 1932. - Különösen Lotaringiában tisztelik. 1730: b-gá, 1897: sztté avatták. Ü: dec. 9. **

Rézbányay József: F. Szt P. és Zacharia Szt Antal élete. Esztergom, 1897. - Bonnard, F.: F. Szt P. (Függelék: A Mi Asszonyunk r. mo-i házainak tört. + A Mi Asszonyunk r. külf. házainak tört.) Székesfehérvár, 1931. - Erdey Ferenc: Magvető. Sztbeszédek az alapító Atya F. Szt P. szelleméről. Bp., 1933. (Ancilla Domini 2.) - Uő: Szántás vetés. Sztbeszédek az alapító Atya F. Szt P. szelleméről. Bp., 1933. (uaz 3.) - Vuillemin, Jean Baptiste: A jó atya. F. Szt P. élete. Ford. Dalnoky Margit. Átd. Hevesi M. Angelica. Kalocsa, 1940. - LThK IV:229. - BS X:828. - SzÉ 1988:622.

Péter, González, Szt, (T)Elmo, OP (Astorgá, Spo., 1190 e.-Tuy, Spo., 1246. ápr. 15.?): szerzetes, hitszónok. - Nemes származású, nagybátyja, Tello palenciai pp. nevelte. Knk-ságáról lemondott, s belépett a nemrég alakult domonkos r-be. Mint kiváló szónok III. Ferdinánd kasztíliai kir. káplánja és tanácsadója a mórok ellen vívott felszabadító harcok idején, s megreformálta a kir. udvart. 1236 u. visszahúzódott a hátországba, főként a tengerparton és Galíciában evangelizált. - Attrib-a: hajó, mivel különös szeretettel fordult a hajósnépek felé. - 1254: b-gá, 1741: sztté avatták, a hajósok, tengerészek védősztje, földrengéskor is segítségül hívják. Ü: ápr. 14. **

Schütz II:52. - NCE XI:218.

Péter, Nolaszkói, Szt (Dél-Fro. v. Barcelona, 1182 k.-Barcelona, Aragónia, 1249. máj. 13.): a →mercedáriusok alapítója. - Fiatalon tekintélyes vagyont örökölt. Ifjú korában az →albigensek ellen harcolt Monfort Simon seregében, aki rábízta a későbbi I. Jakab nevelését. Miután eladta mindenét, átköltözött Barcelonába, s útközben meglátogatta a monserrati kegyhelyet. 1203: fordult figyelme a mórok fogságában lévő rabszolgák felé, kereskedőként Valenciába ment, s kiváltott 300 rabszolgát. Másokkal együtt adományokat gyűjtve 5 éven át újra meg újra kiváltottak egy-egy csoportot, összesen több ezer embert. Látván azonban, mennyi kezdeményezés fullad kudarcba, és csak a →trinitáriusok foglalkoznak kitartóan a fogolykiváltással, foglalkozni kezdett a gondolattal, hogy visszavonul egy szemlélődő r-be. 1218. VIII. 1: éjszaka a Bold. Szűz látomásban buzdította fogolykiváltó rend alapítására. VIII. 10: a barcelonai szegyh-ban I. Jakab támogatásával megalapította a mercedáriusok r-jét. A szabályzatot az ágostonos regulát követve Pennaforti (Szt) Rajmund, a szegyh. knk-ja írta. A tagok nem lettek klerikussá, és a Szűzanyát tekintették alapítójuknak. - ~ 1220, 1222: békeszerző volt a kir. és ellenfelei között. 1238: jelen volt I. Jakabbal Valencia, 1248: Szt Ferdinánd kir-lyal Sevilla fölszabadításánál. Egész Spo-ot és D-Fro-ot bejárta mint rendfőnök, adományokat gyűjtve a foglyok kiváltása érdekében. Maga ~ közel 900, rendtársaival együtt mintegy 2700 foglyot szabadított ki. 1249: Barcelonában a r. nagykápt-ján maláriában megbetegedett. - Tiszt-ét a Rítuskongregáció 1628: a r., VII. Sándor 1664: az egész Egyh. számára jóváhagyta. A rabszolgák védősztje. Ü: jan. 31., 1936-tól jan. 28. **

BS X:844. - NCE XI:225. - SzÉ 1988:73 - LThK 1993. VIII:132.

Péter, Paszkual, Szt (Valencia, 1227?-Granada, 1300. dec. 6.): püspök, vértanú. - Nemesi származású. Párizsban teol-ból drált, 1250 k. pappá szent. Barcelonában tanított, 1266-75: a toledói egyhm. adminisztrátora. Később gyalog járva a vidéket jótékonykodott. Párizsban fellépett a szeplőtelen fogantatás védelmében. VIII. Bonifác p. (ur. 1294-1303) 1296: Rómában Jaén pp-évé szent. 1298: egyhm-je látogatása közben a mórok fogságába esett, a börtönben halt meg. Ereklyéit a baezai szegyh-ban őrzik. - Vallásos műveket írt katalán és kasztíliai nyelven, s egy glosszát a Miatyánkhoz. - 1670: avatták sztté. Ü: dec. 6. **

BS X:860. - NCE XI:226.

Péter, Poveda Castroverde, Szt (Linares, Spo., 1874. dec. 3.-1936. júl. 28.): pap, rendalapító, vértanú. - Kisgyermek korától papnak készült. 1889-től Jaénban, majd Grenadában tanult teol-t. 1897. IV. 17: szent. pappá. 1900: licenciátust szerzett Sevillában, majd a Guadix környéki hegyek barlanglakói között kezdett apostolkodni, de nem értették meg, s így abba kellett hagynia. Visszavonult É-Spo. hegyvidékére, s 1906: kinevezték a covadongai Mária-kegyhely (Asztúria) knk-jává. Sokat imádkozott és a spo-i nevelés kérdéseivel foglalkozott, felismerte az áll. isk-kban tanítók keresztény nevelésének fontosságát. 1911: hallgatók koll-aként megnyitotta az Avilai Szt Teréz Akadémiát, melyből a tanárok spirituális és lelkipásztori gondozását ellátó Teréz Társulat bontakozott ki. 1912: csatlakozott a Világi Papok Apostoli Egyesüléséhez és új pedagógiai közp-okat és több lapot indított. Ezután Jaénban a szem. és a tanárképző tanára és a kateketikai központ lelki ig-ja. 1914: Madridban megnyitotta az első sp. koll-ot egyetemi nőhallg-k számára. 1921: Madridban a kir. palota kp-ja. A Teréz Társulat 1924: p. jóváhagyást kapott, s Chilében és Olaszo-ban is terjedni kezdett. ~ 1936. VII. 28: a spo-i vallásüldözés vértanúja lett. - II. János Pál p. 1993. X. 10: b-gá, 2003. V. 4: sztté avatta. **

Péter, Sanz, Szt, José, OP (Asco, Spo., 1680. szept. 3.-Focsou, Kína, 1747. máj. 26.): püspök, vértanú. - 1697: Léridában lépett a r-be, Veronai Szt Péter vértanúról ekkor vette fel a Péter nevet. 1704: szent. pappá. Szentírást tanított Zaragoza ktorában, és Aragóniában lelkipásztorkodott. 1712: Fülöp-szigeteki misszióba jelentkezett. Royo Szt Joachimmal 1713. VIII: érkezett Manilába. A Szt Gábriel zarándokházban lévő kínaiak lelkipásztoraként ismerkedett a kínai nyelvvel és szokásokkal. 1715: a kínai szárazföld missziójába küldték, s már 1716: a hithirdetők elöljárója és helyettes provinciális. Fogan városában 1723: már 70 írni-olvasni tudó keresztény vette körül. Ekkor heves keresztényüldözés tört ki, s ~ 6 éven át a rejtekből irányított. Utódlási jogú spp-ké nevezték ki, de a pp-ké szentelést csak a pápa és a domonkos rendfőnök kifejezett parancsára fogadta el 1730. II. 24: Kantonban. Sürgette a bennszülött papképzést, ennek köszönhetően a kínai jelöltek 3 helyet kaptak a manilai Szt Tamás Koll-ban, később további 3-at a lateráni Szt János Koll-ban. 1735: ismét menekülnie kellett, ekkor a portugál Makaóba. Száműzetése alatt írt katekizmusát később Fukienben kinyomtatták és sikerrel használták; hitvédő irata kéziratban maradt. 1738: néhány misszion-sal visszatérhetett Fukienbe, de megsejtette, hogy a béke nem lesz tartós. Élete végén 1745: magyarázó köriratot adott ki misszionáriusainak XIV. Benedek p. →rítusvitát eldöntő konst-jához (1742), mellyel Fukienben nyugalmat teremtett a régóta forrongó vitában. 1746. VI. 25: több misszion-sal őrizetbe vették, Foganban bebörtönözték. 1747. IV. 19: a pekingi legfőbb törvényszék azonnali lefejezésre, társait megfojtásra ítélte. Focsou tart. fővárosban végezték ki. - XIV. Benedek p. 1748. IX. 16: nyilvános beszédben emlékezett meg róla. 1893: b-gá, 2000. X. 1: sztté avatták. Ü: jún. 3. **

SzÉ 1988:298.

Péter, Tarantáziai, Szt, OCist (Vienne mellett, D-Fro., 1102.-Bellevaux, 1174. szept. 14.): érsek. - Szegény parasztcsalád gyermekeként 1122: Bonnevaux-ban lépett a r-be. 1132: a savoyai Tamié első apátja, szállást és kórházat nyitott az Alpokban utazók számára. 1141: Tarentaise vál. érs-e. Megújította egyhm-jét, különös figyelmet fordított a szegényekre. I. Barbarossa Frigyes cs. ellenében támogatta III. Sándor p-t (ur. 1159-81), akinek megbízásából sikeres diplomáciai küldetéseket is vállalt. Békét közvetített VII. Lajos fr. és II. Henrik ang. kir. között. - 1191. V. 10: sztté avatták. Ü: máj. 11., a r-ben máj. 10. **

Schütz II:147. (†máj. 8.) - NCE XI:229.

Péter, Thomasius, Szt, OCarm (Périgord, Fro., 1305 k.-Famagusta, Ciprus, 1366. jan. 6.): érsek, pápai legátus. - Szegény családból származott. Montpazièr-ban és Agenben tanult úgy, hogy alamizsnából és gyermekek korrepetálásából tartotta fönn magát. 1325 k. belépett a r-be. Bergeracban fog-at tett és tanítani kezdett. 1330: pappá szent. A bordeaux-i, albi és ageni kárm. kolostorban tanított fil-t, majd ismét Párizsban tanult teol-t, ahol drált. 3 év után Cahorsban folytatta a tanítást. 1345: r. prokurátor Avignonban a pápai udvarban. 1354. XI. 17: Patti és Lipari (Szicília) pp-e. 1353-tól szentszéki diplomáciai missziókat teljesített a ker. egység és a keresztes háború érdekében Itáliában, Szerbiában és Mo-on. I. (Nagy) Lajos m. kir-lyal 1356 tavaszán Budán és IX. 20: Zágrábban is tárgyalt, de Mo. és Velence között nem sikerült békét közvetítenie. VI. Ince p. nevében 1357. IV: elfogadta V. Palaiologosz Ióannész bizánci cs. meghódolását, az unió jeleként meg is áldoztatta. 1359: coronai cpp., Kelet legátusa. Cipruson sikerült az ort. hierarchiát visszahoznia a róm. egyh-ba. 1360 húsvétján jeruzsálemi kir-lyá koronázta barátját, Lusignanói Pétert. 1362-től barátjával és életrajzírójával, Philippe de Mézières-szel, a ciprusi kir. kancellárjával (†1405) elkezdték egy keresztes hadjárat előkészítését, melyet ~ 1363. IV. 11: már Kréta érs-eként hirdetett meg. 1364. V: konstantinápolyi c. pátr. Békét közvetített Ciprus és Genova között. 1365. VI. 27: a keresztesek hajói elindultak. ~nak döntő szerepe volt abban, hogy Alexandriát elfoglalták, de azt nem tudta megakadályozni, hogy a város fölégetése után vissza ne vonuljanak Ciprusra, ahol ~ megbetegedett. Vagyona szétosztása után a famagustai kárm. ktorban halt meg. Már életében számos csodát művelt, melyek a sírjánál folytatódtak. - Mindvégig tiltotta a török szultánnal való tárgyalást. Mikor a törökök elfoglalták Ciprust, földi maradványait megsemmisítették. Elveszett 4 köt-nyi beszédgyűjt-e és a Szeplőtelen Fogantatásról szóló tanulm., melynek ford-át ~nak tulajdonították. Tiszt-ét 1609: és 1628: hagyták jóvá. - Ü: a r-ben és Périgueux egyhm-ben: jan. 8. P.M.-**

Acta SS. Januarii III. Paris, 1863:605. - Jorga, N.: Philippe de Mezières et la croisade au XIV. siècle. Uo., 1896. - Quagliarelle, T. M.: Vita di S. P. T., Carmelitana patriarca di Constantinapoli. Napoli, 1960. - Santi del Carmelo Róma, 1972:301. - SzÉ 1984:815. (*Lebreil) - LThK 1993. VIII:141.

Péter, Veronai, Szt, OP (Verona, É-Itália, 1205/06.-Milánó közelében, 1252. ápr. 6.): inkvizítor, az első domonkos vértanú. - Családja a →katarok eretnekmozgalmához tartozott, de ~ katolikus isk-ba járt, majd a bolognai egy-en tanult, ahol megismerkedett a domonkosokkal. 1221 k. lépett a r-be. Közép- és É-Itália fontosabb városaiban prédikált és →confraternitasokat alapított az eretnekmozgalmak ellen. 1232: és 1251: pápai inkvizítor. 1240: Astiban, 1241: Piacenzában, 1251: Comóban házfőn. 1244-45: Firenzében segítette a szervita rend 7 alapítóját. Erőteljes igehirdetésével számos eretneket térített meg, kiváltva ezzel a katarok haragját, akik a Como és Milánó közti úton orvul meggyilkoltatták. Vtságát többször megjósolta. A milánói domonkos tp-ban temették el. - 1253. III. 24: Perugiában sztté avatták. A kk-ban az inkvizítorok védősztje volt, gyakran ábrázolták. Fejfájáskor, zivatar, villámlás idején kérik oltalmát. Ü: ápr. 29. - Ikgr. Domonkos ruhában, fején bárd-ütötte sebbel ábrázolják, gyakran melléből és hátából is tőr mered ki (Verrocchio műhelye?: Madonna a sztekkel, Bp., Szépműv. Múz., 1470 k.). **-V.J.

Schütz II:106. - BS X:746. - NCE XI:223.

Péter, B., OFM (†Buda, 1287/88): tartományfőnök. - 1270-től haláláig tartfőn. Esztergomban. Budán temették el. A ferences hagyomány szerint visszaadta egy vak látását, aki sírjánál imádkozott, és többeket meggyógyított betegségeikből. **

Puskely 1994:222.

Péter (†300 k.) vértanú, püspök. - →Órigenész tanítványa volt, akit →Meletiosz pp. azzal vádolt meg, hogy túl enyhén bánik az üldözések alatt hitehagyóvá vált keresztényekkel. A ~ neve alatt fennmaradt bűnbánati kánonok jelentős dokumentumok az egyházfegyelem fejlődése szempontjából. A bűnbánati kánonok később a hivatalos kánongyűjtemények részévé lettek, így maradtak ránk. Eredetileg vsz. egyik körlevelében adta közre ~. Többi írásából csak kevés töredék, néhány idézet maradt meg, ezeken kívül csak címüket ismerjük: A lélekről, A feltámadásról, A húsvétról, A Megváltóról. Elveszett a levél, melyben Meletioszról írt az alexandriaiaknak. A Diocletianus-féle üldözés alatt, vértanúként fejezte be életét. V.L.

Vanyó 2000:366.

Péter, Magyarországi, B.   →Magyarországi Péter, B., OFM

Péter, Orseolo (1011-1046 ősze): magyar király, →Orseolo Péter.

Péter (†1096 k.): megyéspüspök. - Gamsnál 1048-96, Szentiványi Márton szerint 1048: Buldus utóda, a 3., a semat-ban a 4. egri pp. - Utóda 1094: Koppány. T.E.

Mendlik 1864:99. (4.) - Gams 1873:367. (4.) (utóda 1102: Prokop) - Schem. Agr. 1975:11. (4.) - Sugár 1984:28. (4.)

Péter (12. sz.): megyéspüspök. - A MA-ban 1133-36: győri mpp. II. Béla kir. követe Lothár cs-nál, aki seregeinket a lengy-ek ellen segítette. 1135: a bakonybéli apátság birtokügyeiről készített okl. aláírója. - Utóda Győrött 1137: Pál.  T.E.

Mendlik 1864:69. (1135: pp.) - Gams 1873:373. (1135-†1136: pp.) - Schem. Jaur. 1968:25. (8.) (1134-37: pp., 1940:6. (6.) (1134-37: pp.)

Péter (12. sz.): megyéspüspök. - A Schem(1838)-ban 1134: erdélyi pp., Gamsnál 1134(?): szerepelt mint az 1139: pp. Baranus előde. A MA-ban és a Schem(1913)-ban nem található. Bizonyára vál. v. spp. lehetett, mert hivatali idejét Valter 1. és 2. ppsége között említik.  T.E.

Schem. Trans. 1838:IX. (5.) - Mendlik 1864:89. (1134: pp.) - Gams 1873:381. (5.)

Péter (12. sz.): megyéspüspök. - 1134 tavaszán II. Lothár ném-róm. cs-nál járt követségben. 1137 elején részt vett Esztergomban az apácák szg-én tartott gyűlésen, ahol II. Béla fiát, az 5 é. László hg-et boszniai hg-gé nevezte ki. Jelen volt 1138 elején a „rendbe szedett” dömösi monostor bemutatásán. A MA-ban 1135-1138. IX. 3: veszprémi mpp. - Utóda 1142: Pál.  T.E.

Mendlik 1864:49. (12.) (1138: veszprémi pp.) - Gams 1873:386. (1135-39: pp.) - Pauler I:243. - PanRt III:274. - Lukcsics 1907:6. (8.) - Schem. Vesp. 1916:VIII. (8.)

Péter, Peta (12. sz.): megyéspüspök. - A MA-ban Peta néven 1156: veszprémi vál. pp. Utóda Mendliknél és Gamsnál 1157: Absolon; Lukcsicsnál 1164: János, a MA-ban 1171: Benedek.  T.E.

Mendlik 1864:49. (14.) (1156: pp.) - Gams 1873:386. (s.v. Petrus [Peta?], 1156: pp.) - Lukcsics 1907:6. (10.) - Schem. Vesp. 1916:VIII. (10.)

Péter (†1197): megyéspüspök. - A MA-ban 1175: vál., 1181-97: tényl. egri pp., de egy datálatlan, vsz. 1164: kelt okl-ben tűnik fel egri pp-ként. - Utóda 1198: Katapán. T.E.

Mendlik 1864:99. (17.) (1187-95: pp.) - Gams 1873:367. (1174/81?-1195: pp.) - Schem. Agr. 1975:11. (17.) (1181-97: pp.) - Sugár 1984:56. (1178: egri prép.)

Péter, Kán nb., Chitilen Péter (12. sz.): érsek. - Ketelény (Chitilén) fia, m. nemes családból származott. III. Béla kir. (ur. 1172-96) orvosa, arról nevezetes, hogy a beteg arcáról megmondta, mi a baja s meddig fog élni. Előde, Rayner (†1180) érs. halála után III. Béla azt kívánta a spalatóiaktól, hogy m-t válasszanak érs-nek. A város III. Sándor p. elé terjesztette a kir. óhaját, mivel a m-ok megválasztását a Sztszék korábban ellenezte. III. Sándor 1181: fölszólította III. Bélát, hogy engedjen szabad választást a városnak, amit a kir. elutasított. 1183: ~ adta a Zengg melletti Szt György-tp-ot a templomos lovagoknak. 5 é. széküresedés után 1185: vál., 1185-88: tényl. spalatói érs. 1185: tart. zsin-on rendezte a dalmát egyh. ügyeit, kijelölte a spalatói érsség, a fárói, a korbáviai, a nonai, a szkardonai, a tinnini, a traui s a zenggi ppség határait; megalapította a →korbáviai püspökséget, melynek első pp-ét ~ szentelte. Elérte, hogy III. Kelemen p. 1191: az érsség minden jogát megerősítette és Spalato alá 12 (részben már csak c-ében létező) ppséget rendelt. A MA-ban 1181-88: spalatói érs., 1188-91: kalocsai érs. ~ volt a kegyura a siklósi Szentháromságról nev. bencés apátságnak. - Utóda Spalatóban 1188: Péter OSB, Kalocsán 1192: Győr nb. Hédervári Saul. T.E.

Mendlik 1864:78. (1190: kalocsai érs.) - Gams 1873:420. (27.) (s.v. Petrus Chitilen; 1185-87: spalatói érs.), 371. (csak 1190: érs.) - Balics 1888:157; 1890:107. - Pauler I:326. - Winkler 1929:22. - Schem. Col. 1942:15. (18.) (1190: érs.)

Péter (12. sz.): érsek. - 1187(?)-1190: zárai érs. - Utóda 1198. V. 6: Manzavini Miklós. T.E.

Gams 1873:426. (4.)

Péter, Kán nb., OSB (12. sz.): érsek. - Gamsnál 1188(már székén levő)-1196, a MA-ban 1189: még pannonhalmi apát, de 1189-98: spalatói érs. is, m. származású. Széke Gamsnál 1197: üres, utóda 1198: Bernát OSB. T.E.

Gams 1873:420. (28.) - Balics 1890:639.

Péter, Pechsa, Pethle, Pethse (1170/75.-vsz. Szentföld, 1217. dec. közepe): megyéspüspök. - Welek dux fia. Egerben nevelkedett Péter pp. házában András királyfival együtt. 1190-94: Fro-ban egy-en tanult. Hazatérve kancelláriai jegyző, székesfehérvári prép., 1202-04: kir. kancellár. 1204. XI-1205. V: vál., 1205-17: tényl. győri mpp. Többször járt Rómában. III. László holttestét 1205: Székesfehérvárra vitette és eltemette. Gertrúd kirné megölése (1213) után ~ közvetítette II. András és Jolán, Courtenay Péter bizánci lat. cs. leánya házasságát. A kir-tól Szovát birtokot kapta. Elkísérte a kir-t a keresztes háborúba, s vsz. elesett a libanoni-antilibanoni harcokban. →Anonymus krónikájának egyik szerző-jelöltje. - Utóda Győrött 1219: Kozma. T.E.

Mendlik 1864:69. (1206-18: pp.) - Gams 1873:373. (1206-†1218: pp.) - ItK 1966:1, 261. (Horváth János: P. mester és műve), 54. (Szabó Károly: Új szempontok az Anonymus kutatáshoz) - Schem. Jaur. 1940:6. (16.) (1205-18: pp.); 1968:27. - MItB I:179.

Péter (†1281(?): megyéspüspök. - Durdiknál (1866) 1279-80, a MA-ban 1280-84: a 13. pp., a semat-ban II. Vincét követi s 1280-81: a 15. nyitrai mpp. - Utóda Durdiknál 1281-97, a semat-ban 1284-97: és a MA-ban 1286-1300: Paszkál. T.E.

Mendlik 1864:55. (12.) (1279-80: pp.) - Idők Tanúja 1866. IX. 26. (12.) - Gams 1873:375. (1279-81: pp.) - Eubel I:368. (1280: pp.) - Schem. Nitr. 1914:8. (15.)

Péter, Monoszló nb. (†Gyulafehérvár, 1307. nov. 27.): megyéspüspök. - Egy-et végzett magiszter, 1266: István, az ifjabb kir. alkancellárja. Az erdélyi kápt. 1270 elején választotta pp-ké. Testvérei, Egyed és Gergely lázadása miatt V. István halála után 1272. V. 16-1276: kegyvesztett volt. A kápt. birtokán 1276: fölépíttette Szentmihálykő várát. 1277: a vízaknai Szász János ~t vádolta atyja, Alárd megölésével, ezért II. 21: embereivel rátört Gyulafehérvárra, kb. 2000 embert megöltek, a tp-okat fölgyújtották, a szegyh-at kirabolták. V. 30: István kalocsai érs., ~ és a tart. pp-ei Jánost és embereit kiközösítették, IV. László büntető hadjáratot rendelt el. ~ 1279-80: Fülöp p. követ kíséretében volt, VII: részt vett a budai ogy-en és nemzeti zsin-on, melyet a kir. föloszlatott, de a résztvevők Pozsonyban tovább üléseztek, a kir-t kiközösítették, az országot interdiktum alá vetették. ~ egyhm-jét 1285: újra tatárok pusztították. 1287. XI-1295: saját erejéből újjáépíttette a szegyh-at. Gergely esztergomi érs-kel szemben hű maradt III. Andráshoz. Sikertelenül próbálkozott Máramaros egyhm-jéhez csatolásával, mely az egri pp. hatósága alá került. 1301: Vencel, majd VIII. Bonifác ösztönzésére 1303: I. Károly Róbert oldalán állt. Ottó bajor hg. hiába akarta eljegyezni László erdélyi vajda leányát, ~ rokonát, a pp-öt nem sikerült ügyének megnyernie, vsz., hogy ~ és kápt-ja is közreműködött Ottó elfogatásában. Ennek megbosszulása c-én törtek be 1308. II. 19: a szászok a gyulafehérvári szegyh-ba, s verték meg ott a híveket s a knk-okat. ~ az első erdélyi pp., akiről tudjuk, hogy a szegyh-ban nyugszik. Pecsétje 1299-ből fennmaradt. - Erdélyi széke 1308: üres, utóda 1309. VII. 24: Benedek OP.  T.E.

Schem. Trans. 1838:XII. (16.) (1270 v. 75-1307: pp.); 1913:12. (1270-†1307. XI. 27: pp.) - Mendlik 1864:89. (1270: pp.) - Gams 1873:381. (s.v. Petrus [Farkasius], 1272-79: pp.; közben 1281-[82]: János, 1284-†1307. XI. 26: ismét ~ [utóda é.n. Gergely, akit 1309 e. Esztergomba helyeztek]) - Temesváry 1922:46. - Vorbuchner 1925:22. - Bodor 1984:39. (13.)

Péter, OFMConv (13. sz.): spalatói érsek. - V. István leányának, Máriának, II. Károly szicíliai kir. nejének kp-ja, 1292: spalatói érs. ~ volt az első, aki a m. conventuálisok közül érs. lett. T.E.

Schem. OFMConv 1882:98. (1292: érs.!)

Péter (13-14. sz.): megyéspüspök. - Tolnai főesp., 1295: pécsi knk., a MA-ban 1305-1314. III. 29, Gamsnál 1308-11: pécsi mpp. Egy Miklós nevű pécsi knk. elfoglalta Pécsváradot és más ppi javakat, és ~t perbe hívta. A pert →Gentilis bíb. p. legátus vetette. Károly Róbert megkoronázása után megparancsolta ~ jogainak helyreállítását. Jelen volt Károly Róbert XI. 27: budai kir-választásán és 1309: trónfoglalásán. - Utóda 1314: Kórogyi László. T.E.

Haas 1845:283. (17.) (†1312) - Schem. Qu. 1857:13. (17.) (1302-12: pp.); 1940:7. (17.) - Mendlik 1864:63. (1302-12: pp.) - Gams 1873:376. (16.) - Eubel I:410. (1308 e.-1312: pp.)

Péter, OFM (†1324. szept. k.): érsek. - Mária nápolyi kirné kp-ja volt, amikor VIII. Bonifác p. 1297. V. 10: kinevezte spalatói érs-ké. 1298. V. 18: palliumot kapott. - Utóda 1324: Balianus. T.E.

Gams 1873:420. (39.) - Eubel I:459. - Szt Ferenc 1926:455.

Péter (†Anglia, 1330 k.): megyéspüspök. - 1300 k. korbáviai mpp., majd Angliába került, ahol Canterburyben, Londonban, Wincesterben spp. - Utóda a semat-ban Illés, Gamsnál és Eubelnél 1332. VI. 3: Bonifác. T.E.

Mendlik 1864:121. (1330: pp.) - Gams 1873:399. (4.) (1300 k. pp.) - Eubel I:208. - Schem. Z-M. 1916:29. (4.) (é.n.)

Péter, OP (†1333. dec. 8. k.): püspök. - Károly Róbert gyóntatója és sztszéki követe volt, amikor XXII. János p. 1317. VII. 4: kinevezte boszniai pp-nek. A MA-ban 1333. XII. 8-ig, haláláig(?) említik pp-ként. 1318: részt vett a kalocsai zsin-on. Széke ott 1334. VI. 2-1337. III. 23: üres, utóda (1336. XII. 9.) 1338. V. 25: Loránd fia Lőrinc. T.E.

Schem. B-D-S. 1856:6. (11.); 1862:4. (9.) (†1334. VI. 4. előtt); 1900:12. (9.) - Gams 1873:369. (1317. VII. 3-1333: pp.; széke 1333. XII. 8-1336. II. 28: üres, utóda 1335: Lőrinc) - Fraknói 1895:49. - Hodinka 1898:87. (11.) (1317. VII. 3-1334: pp.; széke 1334. VI. 2-től üres, utóda 1336: Lőrinc) - Eubel I:142. - Vörös 1921:249. (23.) (1320: ~ a m. domonkos r. tart. vikáriusa, azonos lenne?) - Gašić 1944:14. (13.) (†Avignon, 1331. I. 7.)

Péter (†Veszprém?, 1379. jan. 3.?): megyéspüspök. - A forrásokban tévesen Siklósi ~. A MA-ban boszniai knk., a kápt. vál. pp-ké, amit VI. Ince p. 1356. II. 28: megerősített, 1357. I. 18-1376. III. 8: tényl. boszniai mpp. 1358. VII. 19: mint kir. küldött előtt esküdött meg Raguza, hogy a visegrádi szerz-t megtartja. VI. Incétől 1360. IV. 23: inkvizítori jogot kapott. Áthelyezték, 1376. III. 30: győri, 1377. X. 2: veszprémi mpp. és 1377-79: kirnéi kancellár. Győri pecsétje 1377-ből fennmaradt. - Utóda a boszniai széken 1376. I. 23: Domonkos OP; a győrin 1377. X. 2: Vilmos, a veszprémi szék 1379. II. 11-III. 12: üresnek jelzett, utóda e széken s a kirnéi kancellárságban 1379. V. 10: Himfy Benedek. T.E.

Schem. B-D-S. 1856:6. (15.); 1862:5. (13.); 1900:15. (13.) - Mendlik 1864:50. (1379: Benedek a veszprémi pp.), 70. (1376-78: győri pp.) - Gams 1873:369. (1357-1376. I. 26: boszniai pp.), 373. (1376-78: győri pp.), 386. (1378. II. 26-1379. IX: veszprémi pp.) - Hodinka 1898:89. (16.) (1356. II. 28-1376 elejéig boszniai pp.) - Margalits 1900:247. - Eubel I:142. (1356. II. 28: boszniai pp.), 282. (1376. I. 23: győri pp.), 524. (1377. X. 2: veszprémi pp.; †1380. II. 22. előtt) - Schem. Vesp. 1916:XII. (29.) (s.v. Péter) - Schem. Jaur. 1968:36. - Bodor 1984:51. (54.)

Péter, OCist (†1401 után): választott püspök. - Az epiruszi kis Pulati cpp-e, Czikó István egri pp. spp-e(?) v. h-e(?). IX. Bonifác 1400. III. 23: apátja elhunyta miatt ~re bízta a bélháromkúti apátságot, ami ~ lengy. volta miatt országos fölzúdulást keltett. 1401: Tamás egri pp. spp-e. T.E.

AEET III:227; IV:136. - Eubel I:403.

Péter (14-15. sz.): megyéspüspök. - Gamsnál 1416-1418. V: szerémi mpp. Az MA-ban a szerémi széket 1411. III. 19-1419. IV. 24: üresnek jelzik, VI. 9: a szerémi pp-öt nem említik. Utóda 1419: Ferenc. - (Lehetséges, hogy ~ azonos az 1418. X. 7: korbáviai pp-ké lett Széki Péterrel?)  T.E.

Gams 1873:379. - Gašić 1944:56. (31.) (1416: Pray említi ~ szerémi pp-öt)

Péter (15. sz.): püspök. - 1453: zewrini (szörényi?) pp., Bischino Mátyás erdélyi pp. spp-e. - Utóda 1498. VII. 20(?): István(?). T.E.

Schem. Trans. 1838:LXXV. (2.) (Epp. Zewriniensis)

Péter (15. sz.): püspök. - Meg nem nevezett szerz-ből kir. kinevezéssel 1481: nándorfehérvári pp., a p. nem erősítette meg. - Utóda 1490: Remethe János.  T.E.

Gams 1873:396. (13.)

Péter (16-17. sz.): püspök. - 1615: belgrádi pp. - Utóda 1640. III. 5: Boncarpi Jakab OFM.  T.E.

Gams 1873:396. (17.).

Péter   →Albert és Péter

Péter, Amiens-i, Einsiedelni, Remete (†1115 k.): az első →keresztes hadjárat meghirdetője. - Élete néhány mozzanata Aacheni Albert és Nogenti Guibert beszámolójából ismert. Vsz. már előzőleg is prédikált hazájában, Picardiában, de jelentősége a keresztes hadjárat mellett kiálló 1095. XI-i clermont-i zsinat után nőtt meg. ~ a Loire vidékéről 1096 tavaszán átment Kölnbe, ahol tapasztalatlan és rosszul fölfegyverzett tömegeket mozgósított a háborúra. „Serege” már Mo-on (→keresztes hadak átvonulása Magyarországon) és a Balkánon nagy akadályokba ütközött, s bár átkelt a Boszporuszon, a törökkel való első találkozásnál 1096. X: megsemmisült. ~nek, aki Konstantinápolyban maradt, sikerült csatlakoznia a nemesi sereghez, és Jeruzsálembe került, ott hirdette az igét. 1101: visszatért Nyugatra, s nyoma veszett. **

LThK 1993. VIII:105.

Péter Antal (Kilyénfalva, Csík vm., 1880. jún. 2.-Gyulafehérvár, 1964. okt. 17.): germanikus, teológiai tanár. - A gimn-ot Csíksomlyón és Gyulafehérvárt végezte. 1900. X. 29: a CGH növ-e lett. 1906. X. 28: pappá szent., teol-t dr. 1907. VI. 6: tért haza, Brassóban, majd Kolozsvárt kp. 1909: Gyulafehérvárt a szem. pref-a, az erkölcs-, a lelkipásztorkodástan és a szociológia tanára. 1912: vicerektor. 1947: szegyh. főesp. és c. apát volt. - M: Vissza az anyaszentegyházba. Írta Albert Ruville. Ford. Gyulafehérvár, 1910. - Szűz Mária Virágos Kertje. A szerző engedélyével 5. kiad-ban közrebocsátja ~. Kolozsvár, 1915. - 1915. XII. 25-1917. III. 31: a gyulafehérvári Közművelődés fel. szerk-je, 1930. I. 19-XII. 21: és 1933. III-VI: a brassói A Kereszt c. lap fel. szerk-je és kiadója. 88

Veress II:275. - Monoki 1941:95. - Kemény 1942:158. - CGH Kat. 1947. - Gulyás/Viczián XX.

Péter János, csíkvárdotfalvi (Várdotfalva, Csík szék, 1870. febr. 4.-Kézdivásárhely, 1941 u.?): főgimnáziumi tanár. - 1893: a gyulafehérvári r.k. főgimn. segédtanára, 1895. I. 18: tanári okl-et szerzett és drált. IX. 1: a lat. és m. nyelv r. tanára. 1911. IX. 1-1920(?): a kézdivásárhelyi r.k. gimn. ig-ja. - Az Erdélyi R.K. Irod. Társulat tagja, az Alsó-Fehérvm. R.K. Tanítóegyes. eln., az Erdélyi R.K. Tanítóegyesületek Szöv. aleln., az Erdélyi R.K. Tanárok Egyes-e titkára. - M: Az igenevek használata. Gyulafehérvár, 1895. (A gyulafehérvári r.k. főgimn. 1894. értes. melléklete) - Erasmus isk. kv-ei. Bp., 1904. (Klny. M. Paed.) - Erasmus nevelési eszméi. Gyulafehérvár, 1911. (Klny. gyulafehérvári gimn. értes.) - Az erdélyi r.k. státus kézdivásárhelyi főgimn. 1910/11-1918/19. é. értes. Kézdivásárhely, 1911-19. - A gyermekek nevelése. A tanulmányok módszere. Írta Erasmus. Ford., bev. és jegyz. Bp., 1913. (Paed. Kvtár 3.) - A Székelyföld és székely nagyjaink. 1. (egyetlen) köt. Szerk. Kézdivásárhely, [1914] (benne tőle: Fogarasy Mihály, Gábor Áron, Kirándulás a Gyilkos-tóhoz, Szentkereszty Stefánia) - 1895: a gyulafehérvári Közművelődés társszerk-je. 1923-24: részben szerk., részben cikkekkel látta el a kézdivásárhelyi Családi naptár, A m. ember naptára, A m. gazda naptára és A Szt Család naptára c. kiadványokat. - Álnevei: Hídvégi M. (Székely Hírl., Székely Újs.); Hídvégi Miklós (uo.); Mala (uo.). 88

Szinnyei X:841. - R.k. gimn. értes. Kézdivásárhely, 1911/12:19. - Várady-Berey 1936:391. - Dávid 1941:146. - Gulyás/Viczián XX.

Péter József (Bp., 1911. szept. 29.-Bern, Svájc, 1976. jan. 21.): karnagy, zenepedagógus. - A Liszt F. ZF-n középisk. énektanári, tanítóképzőintézeti ének- és zenekari, valamint r.k. egyházkarnagyi okl-et szerzett. 1931: a bpi II. ker. Horváth u., 1936: az V. ker. Katona József u. 28., 1944: a II. ker. Margit körút 50. sz. alatti isk-ban tanított, szakfelügyelő is. 1934?-: a Budai Szt Cecilia Kórus másodkarnagya, 1940-: a Pénzjegynyomda Énekkarának, 1949-73: az újjáalakított Főv. Énekkarnak a vez-je. 1950: a Közokt. Min. nevelésügyi főelőadója. 1956: a Pedagógiai Tud. Int., 1962: az Orsz. Pedagógiai Int. ének- és zenetanári részlegének főosztályvez-je. Ádám Jenő társszerzőjeként szerk. az 1956: életbe lépett ének-zenetanítási tanterv kiadványainak nagy részét, 1963: az újabb tantervhez szükségessé vált hanglemezsorozatot. Nyugdíjazása után Svájcba távozott. - Egyh. és kórusműveket, gyermekdalokat, népdalföldolgozásokat írt. - M: Adatok a 6 éves gyermekek daltudásáról, tiszta énekléséről és hangterjedelméről. Bp., 1958. (Ped. Tud. Int. Közlem.) - Zenei nevelés az ált. isk-ban. Uo., 1973. - Petőfi kórusok. Uo., 1973. 88-**

Bpi közokt. hatóságai 1930-31. Bp., 1931:383; 1938:388; 1948:241. - Molnár 1936:461. - MÉL III:611.