tunika, tunica (lat.): az ókorban hosszú vászon vagy gyapjú ing. – Járás és munka közben övvel kötötték fel. A rövid ujjú ~ térdig, a hosszú ujjú ~ bokáig ért. Belőle alakult a →liturgikus ruhák között az →alba, a →dalmatika és a →tunicella. A 7. sz-: a szubdiákonusok rövid és egyszerű ~t, a diákonusok díszes dalmatikát viseltek. A 17. sz-: a ~ oldalát felhasították a könnyebb öltözés céljából és szalagokkal látták el. A pp. tunicellaként viseli a kazula (miseruha) alatt. **

KL IV:408.