🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > A > alba
következő 🡲

alba (lat. 'fehér'): miseing. - Bokáig érő, bő ráncokban eső, fehér, →cingulummal megkötött, szűk ujjú liturgikus ruha. A lit. végzéséhez szükséges lelki tisztaság szimbóluma. A 7. sz: tunica talaris manicata, 'ujjas, bokáig érő ing' volt, a 8. sz: minden róm. klerikus viselte. A 10. sz: főként a clunyi reformot befogadó monostorokban szerz-ek is viselték a kórusban. Csipkével és hímzéssel a 11. sz: kezdték díszíteni. A II. vat. zsin. után a lit. bármely szolgálattevője viselheti; szabása és formája változatos lett.  **

Radó 1961. II:1450. - LL 1989:31.

Alba, Alba Pompeia: püspöki székhely Itáliában. - A 4. sz: alapították. Torino suffr-a. - 1059 km²-en 1990: 120.200 l, 120.000 h, 127 pb, 172 ep, 41 szp, 96 sz, 411 szn, 16 ni, 11 ki-e volt.  **

AP 1990:24.

Alba, a magyarországi latin városnevekben: 'Fehérvár'.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.