Magyar Katolikus Lexikon > A > alba


alba (lat. 'fehér'): miseing. - Bokáig érő, bő ráncokban eső, fehér, →cingulummal megkötött, szűk ujjú liturgikus ruha. A lit. végzéséhez szükséges lelki tisztaság szimbóluma. A 7. sz: tunica talaris manicata, 'ujjas, bokáig érő ing' volt, a 8. sz: minden róm. klerikus viselte. A 10. sz: főként a clunyi reformot befogadó monostorokban szerz-ek is viselték a kórusban. Csipkével és hímzéssel a 11. sz: kezdték díszíteni. A II. vat. zsin. után a lit. bármely szolgálattevője viselheti; szabása és formája változatos lett.  **

Radó 1961. II:1450. - LL 1989:31.