Magyar Katolikus Lexikon > D > dalmatika


dalmatika: a →diákonus liturgikus ruhája. - Az ókorban dalmáciai viselet (innen a neve). A 2. sz: terjedt el a róm. birod-ban, mint a tunika fölött viselt hosszú, ujjas felső ruha. Vászonból, gyapjúból v. selyemből készült. 2 bíborcsík (clavus) díszítette, melyek hossza viselője méltóságától függött. Rómában bő, térdig érő tunika formája volt, bő, csuklóig érő ujjakkal. - A 3. sz: a pp-ök a polg. életben is viselték. Szt Cipriánról följegyezték, hogy vtsága előtt letette ~ját. Később vsz. p-i ruhadarab lett, s a p-k diákonusaiknak engedélyezték ünnepnapokon viselését. A 9. sz: a papok a →kazula alatt kezdték viselni, amit a p. betiltott, s csak a presbiter bíb-oknak, apátoknak, s kiváltságként másoknak engedélyezte. A 12. sz-tól a diákonusok hivatalos ruhája, melyet az →alba fölött viselnek. A pp-ök, a presbiter bíb-ok és más prel-ok a kazula alá veszik. Ettől kezdve eltűnt a 2 bíbor csík, s a ~ színe megegyezett a kazuláéval. Itálián kívül már a 9. sz: rövidíteni kezdték hosszát és ujjait, majd a könnyebb felölthetőség kedvéért bővítették a nyakán a kivágást, oldalt fölhasították. A 15. sz. végétől a vállon bojtokban végződő zsinór díszíti. - Ma a diákonus és a szubdiákonus viseli ünnepi sztmisében, litániákon és körmeneteken a →liturgikus színek szabályainak megfelelően. Bizánci megfelelője a →szakkosz. →tunicella **

EC IV:1118.