Magyar Katolikus Lexikon > P > pataria


pataria: népi vallási mozgalom Észak-Itáliában a 11. században. Nevét vsz. a milánói ócskapiac helyéről (Pataria) kapta. - 1056: tűnt fel a szociális/vallási bajok orvoslásának programjával. Vezérei Arialdus diákonus és Landulf szubdiákonus, 1064-: ennek laikus öccse, Erlembald. A nép körében hirdették az egyh. megújulást és erőszakkal léptek föl a simóniás és ágyas papok ellen. IX. István p. (ur. 1057-58) és utódai támogatták őket. A ~ 1059: Damjáni Szt Péter közvetítésével rávette Guido milánói érs-et a reformdekrétumok elfogadására. 1066: megölték Arialdust, ezután fegyveres összetűzésekre is sor került. Az érs. 1070: lemondott, 1075: meghalt Erlembald, ezután a ~ fölbomlott ill. beleolvadt az →invesztitúra-harc küzdelmeibe. Emlékezetét jelzi, hogy 1179: az É-itáliai →katarokat patarini-nek nevezték. **

LThK 1993. VII:1449.