misztika (a gör. müsztikósz, 'misztériummal kapcsolatos' szóból): 1. általánosságban a racionális tudatot (→ész) és természetes →megismerést felülmúló, közvetlen, transzcendens megismerés. A kat. lelkiségben: →misztérium, →lélek fölemelkedése Istenhez, →misztikus megismerés. - 2. tudomány: a gyakorlati teológiának az →aszketikával rokon része a hagyományos teológiában. Tárgya a misztikus élet, elsősorban a misztikus megismerés. A ~ a lat. theologia mystica ('misztikus teol.') kifejezésből 1640 k. önállósult. A 17. sz. utolsó negyedében ~ellenes irányzat alakult ki a →pietizmus miatt, amit →Bossuet új ~nak mondott és harcot indított ellene. A ~ szó is gyanús lett. Különbséget tettek az aszketikus és a misztikus teol., az életszentség aszketikus és misztikus útja között. - Ez a megkülönböztetés törést jelentett a teol. tört-ében. A ~t ettől kezdve gyakran azonosítják a rendkívüli jelenségekkel (→látomás, →eksztázis, →levitáció stb.), s a szigorúan természetfölötti ter-ére (→csoda) száműzött ~ kiesett a hitélet mindennapos kereteiből. Ez a →felvilágosodás malmára hajtotta a vizet, ami a ~t az okkult, mágikus, egészen irracionális világba helyezi. Olyan tendencia ez, mely napjainkban is megmutatkozik a ~ fogalmának pontatlan használatában. →misztikus teológia **

Kecskés 1943:123, 246, 250, 259. - Schütz 1993:255.