Magyar Katolikus Lexikon > M > Mária ábrázolása


Mária ábrázolása: a →Boldogságos Szűz Mária megjelenítése a keresztény művészetben, a →Mária-tisztelet megnyilvánulása a művészetben. Az Egyh. tanítása szerint ~inak tiszt-e „jó és hasznos” (DS 600, 1821, 1823). - A K-i egyh. ter-én alakult ki, s hatott a Ny-ra. A 3. sz-tól Mária és a Gyermek Jézus (→Madonna) minden műfajban (freskó, mozaik, szobor, táblakép stb.) és nagyon sok változatban megjelent. ~nak tört-ét 3 nagy korszakra bontja az →efezusi zsinat, a →képrombolás és a →reformáció. Hatott rá a dogmafejlődés, a búcsújáró helyek kialakulása, a lelkiségi irányzatok, s az egyes művészek egyénisége. Tartalmát tekintve ~ mindvégig Mária az anya, a szolgálóleány és a királynő bemutatása. -

I. 431-84: az efezusi zsinattól a képrombolásig. 431 e. ~ valójában →Jézus Krisztus ábrázolása, leggyakrabban →Jézus születése és a →Háromkirályok imádása. Az efezusi zsin. kimondta Mária istenanyaságának dogmáját (DS 251). Szorosan véve ~ ezután kezdődött (→Theotokosz). Első és klasszikus példája 432-440: a római →Santa Maria Maggiore-bazilika apszismozaikja: fő alakja a trónon ülő Mária, ölében a Gyermekkel, körülötte vt-k és az alapító III. Sixtus p. (ur. 432-440). IV. Miklós p. (ur. 1288-92) a 13. sz. végén készíttette a 2002: látható mozaikot. Az eredetihez hasonló kompozíció a →Santa Maria in Domnica 9. sz. mozaikja. - K-en a Mária-tiszt. közp-jai Palesztina szt helyei (Názáret, Betlehem, Jeruzsálem) és Konstantinápoly, ahol a 7. sz: 30 Mária-tp., -kpna és -ktor volt. A tiszt. eleinte Mária-ereklyék, a 6. sz-tól csodatévő Mária-ikonok köré összpontosult. -

Típusai: 1. Trónon ülő Istenanya: a szembe néző Szűzanya ölében a kép középtengelyében ül a szintén szembe néző Gyermek fenséget sugárzó alakja. Az 5. sz-tól tp-ok apszisában, azon a helyen jelent meg, mely korábban Krisztusé volt (Capua, 5. sz.; Kanakaria, Ciprus szg-én, 6-7. sz.). Bár a megtestesülést hangsúlyozta, a képrombolás idején sok helyen kicserélték a keresztre (→Hagia Sophia főapszisa). Gyakori lett domborműveken, ikonokon is. E fenséges forma mellett volt egy bensőségesebb változat is: a Gyermek a Szűzanya bal térdén v. karján ül, ahogyan már a →katakombák művészetében is látható. E típus Egyiptomban, Szíriában és Örményo-ban gyakori. -

2. Mária, a királynő (lat. Regina). A képrombolás előtt csak Rómában jelent meg (a S. Maria Maggiore diadalívén, a S. Maria in Trastevere ikonján). Jóllehet a K-i egyh-ban Mária kirnői méltósága hangsúlyosabb volt, mint Ny-on, a képtípus mégis itt terjedt el. -

3. Szoptató Mária (gör. Galaktotrophusza, lat. Maria lactans). Főként Egyiptomban kedvelt (freskó a bawiti Apolló- és a szakkarai Jeremiás-ktorban). -

4. Imádkozó Mária (lat. Orans): Mária a Gyermek nélkül, legtöbbször frontálisan, égre emelt karokkal, →orante formában, szentek között v. Krisztus életének egy-egy jelenetében látható. A képet ált. 2 részre osztották: felül az ég, alul a föld, ahol Mária mint közbenjáró fordul az Atya v. a megdicsőült Krisztus felé. Egy másik képtípuson Mária enyhén elfordul; a →deészisz-képeken profilban látható. -

5. Álló Mária a Gyermekkel. Főként ikonokon ábrázolták, ez az „önálló Mária-kép”. Először a Rabula-kódex miniatúráján. Konstantinápolyban kapta a →Hodégétria nevet a Tón Hodégón szentélyről, ahol egy ilyen, a késői hagyomány által Szt Lukácsnak tulajdonított ikont tiszteltek, s Jeruzsálemből került Konstantinápolyba. Ny-ra a →képvita idején került e képtípus (Róma: S. Maria Antiqua, freskók; S. Francesca-tp., ikonok). -

6. Mária mandorlába foglalt Krisztus-képpel: az ülő v. álló Mária mandorlában Krisztus-képet tart maga előtt. Először Mauritius cs. (ur. 582-602) pecsétjén fordul elő: Mária azon a helyen áll, ahol a korábbi ábrázolásokon Niké (a Győzelem istennője), s koszorút v. pajzsot tart a császár képével. E kép szerint Mária viszi győzelemre a császárt, de a győztes nem ő, hanem Krisztus. Nem mindig dönthető el, hogy Mária kezében pajzs van-e, v. mandorla. Ha színe kék, akkor a →kozmosz Urának képe van Mária kezében. -

II. A bizánci egyh-ban a képvita után, 843-. A képrombolás utáni restaurációt a Hagia Sophia egy Mária-képének fölszentelése nyitotta meg. III. Mihály cs. (ur. 842-67) és →Photiosz pátr. Mária-képet vésetett a pecsétjére. VI. Leó cs. (ur. 886-912) idejében ~ pénzérméken is megjelent. Konstantinápolyban egyre több tp-ot szent. a Szűzanyának, az apszisban legtöbbször Mária volt látható angyalok között. ~nak alaptípusait a konstantinápolyi kegyképek határozták meg csodás eredet (→akheiropoiétosz), Szt Lukácstól származás (Hodégétria), v. az őrző kegyhely (→Blakherniotissza) szerint. -

1. Trónon ülő Istenanya: a szembe néző Szűzanya ölében a kép középtengelyében ül a szintén szembe néző Gyermek. Krisztus kicsinyített felnőtt, a Logosz, aki jobbját áldásra emeli, baljában zárt kv-tekercs. Mária igazában Krisztus katedrája (Ohrid, S. Sophia-tp., apszis, Konstantinápoly, Hagia Sophia). Ez lett a típusa a székesegyházak nagy apszisképének. -

2. Nikopoia (gör. 'Győzelemhozó'): az álló, szembe néző Szűzanya a középtengelyben tartja a szintén szembe néző, ülő, jobbjával áldást adó, baljában kv-tekercset tartó Gyermeket (Emmanuelt). Mária igazában nem hordozza őt, hanem csak érinti a lábát és a vállát (Hagia Sophia, mozaik). -

3. Blakherniotissza, Imádkozó Mária: szembe néző orante, Mária közbenjáró szerepét hangsúlyozza, gyakran úgy, hogy a tp. kupolájában van a Pantokrátor, az apszisban Mária képe. Ikonokon, s kisebb alkotásokon félalakos v. mellkép változatok is előfordulnak. Konstantinápolyban egy domborművön Mária kezeiből vízsugár tör elő. -

4. Platütera ('Tágasabb'): az álló, szembe néző orante Mária keble előtt a Gyermek mellképe pajzsba foglalva. -

5. Hodégétria: Mária bal karján a Gyermekkel. Konstantinápoly leginkább tisztelt kegyképe. Nevét a lelőhelyéről, a Hodegon kolostorról kapta (másolatait a képtípus alapján nevezték így): a félalakos Mária enyhén balra fordul, jobbjával a bal karján ülő Gyermekre mutat. Az egész alakos kicsi Jézus szintén enyhén balra fordul, jobbját áldásra emeli, baljában zárt kv-tekercs. Mindketten kinéznek a képből. A kép felső sarkaiban két félalakos angyal lefátyolozott kézzel, 1200 k. kezdték Szt Lukácsnak tulajdonítani a képet. Tiszt-e közvetlenül a képvita után erősödött fel, s az igaz hit jelképe lett. Számtalan másolat készül róla. Magát a kegyképet 1453: Konstantinápoly elestekor a törökök megsemmisítették. -

6. Dexiokratusza: az előbbi tükörképe: a Gyermek a Szűzanya jobb karján ül; abból vsz. pecsétnyomattal készült másolat. -

7. Eleusza ('Irgalmas') v. Glükophilusza ('Édes Csókú'): a Gyermek Anyjához bújik, s arcát finoman arcához érinti. Egyik kezében kv-tekercs, a másikkal átöleli anyja nyakát. Az Eleusza név az or. umilényie, 'érintés' szóból származik, s Bizáncban a 11. sz-tól a Szűzanya megszólítása volt. Első példája egy 7-9. sz. egyiptomi elefántcsont reliefen látható. Legismertebb az 1100 k. Oroszo-ban készült Vladimiri Istenanya. Sajátos típusa: Mária ajkához emeli a Gyermek kezét és megcsókolja. -

8. Pelagonitissza: Mária a játszadozó gyermekkel. A kép Palegónia városról (Makedónia) kapta a nevét, itt őrizték az azóta elveszett kegyképet. A félalakos Mária karján tartja a Gyermeket, aki háttal van a kép nézőjének, de visszanéz rá, arcát a Szűzanya állához érintve. Egyik kezével átöleli Anyját, másik keze arcát érinti. -

9. Galaktotrophusza ('Szoptató'). Képrombolás utáni változatainak nem volt kegykép őse. Többnyire életképszerűen részletezett kompozíciókban (Jézus születése, Menekülés Egyptomba) maradt fenn. -

10. Passió-Madonna, Szenvedő Istenanya: a →Mindenkor Segítő Szűz Mária ábrázolásának másik elnevezése annak alapján, hogy Máriát és Gyermekét a szenvedés eszközeit tartó angyalok veszik körül. -

11. Paraklészisz ('Közbenjáró'): a félig elfordult Mária (olykor a Gyermek nélkül) egyik kezét a keblére teszi, másik kezében hosszan kibomlott kv-tekercsen Krisztussal folytatott párbeszéde olvasható, melyben irgalmat kér az emberiség számára. E képeknek vsz. volt Krisztus-kép párja (amint a ktor-festészetben két szemben álló pilléren látható Mária és Krisztus képe) . Szerbiában nagyon tisztelt kép lett. -

12. Zóodokhosz Pégé ('Életadó Forrás'): félalakos imádkozó Mária, előtte a kép középtengelyében szintén félalakos, áldást adó Gyermek. A 14. sz: kialakult képet mindig vízmedence fölött helyezték el. A csobogó víz Mária üdvtört. szerepére utal. -

III. Oroszországban a bizánci műv-ből átvett ábrázolások elnevezésében hamarosan olyan or. város- és kolostornevek jelentek meg, ahol egy-egy Mária-képhez csodák fűződtek: a Hodégétria pl. Szmolenszki, ill. Tichvini Istenanya lett, az Eleuszából/Glükophiluszából Vladimiri, Korszuni, Doni, Tolgeri Istenanya. Az alapkép gesztusai, képvágása, a Gyermek kéz- és lábtartása több változatot mutat. - Orosz szentek láthatók Mária körül (egy 17. sz. ikonon 80): a Pecserszkaja képen (13. sz.) trónon ülő Madonna mellett Szt Antonij és Feodoszíj kijevi remeték; a Mirozskaja képen (16. sz.) az álló, imádkozó Mária mellett Szt Dovmont hg. és felesége, Szt Márfa; a Maximovszkaja képen (1299) az álló Hodégétria homoforiont nyújt át Maxim metropolitának. - A 16. sz-tól a Szentek életét bemutató ikonok mintájára csodatévő Mária-képet 12-24 kis jelenettel vettek körül, melyeken a kegykép föltalálása/megjelenése, tp. v. ktor építése, a kegykép elhelyezése stb. látható. Ilyen pl. a Tolgszkaja 24, a Tichvinszkaja 24, a Feodorovszkaja 12 jelenete. - A 16. sz: alakultak ki a szentírási képekre épülő, szimbolikus képek. Nyeopalimaja Kupina ('égő csipkebokor'): Mária bal karján a Gyermekkel, jobb karján gyakran egy nyolcágú csillagba festett létra, a kép egyik sarkában Mózes a Sínai-hegyen az égő csipkebokor előtt (Kiv 3,2), Jákob létrája (Ter 11,4; 28,10-12; MTörv 1,28) és a bezárt kapu (vö. Ez 44,2: „és a templom kapuja zárva lesz és senki nem megy át rajta”). - A Gora Nyerukoszecsnaja a Dán 2,34-44-ra épül: „kéztől nem érintett szikla, mely szétzúzta a szobrot”. Félalakos Mária bal karján a Gyermekkel; Mária ruháján hegy látható. - A Vertograd Zakljucsennij ('zárt kert'): Mária karján a Gyermekkel fallal kerített kertben áll. - Beszednaja ('tanító'): Mária egyedül ül egy fatönkön, előtte térdel a sekrestyés Juris, aki mögött Szt Miklós áll. A tanítás arról szól, hogy a tp-ba csak fából készült keresztet szabad bevinni, vaskeresztet nem. A 17. sz: lett nagyon kedvelt a Vszech Skorbjascsih Radosztye ('szenvedők öröme') képtípus, melyen a megkoronázott Mária esetleg egyedül látható, körülötte a legkülönbözőbb nyomorúságot képviselők: éhezők, szomjazók, ruhátlanok (vö. Mt 25,31-46). Kérésük a fejük fölött mondatszalagon olvasható. - Ny-i hatást mutat a Kaluzskaja (1748): a könyvet olvasó félalakos Mária egyedül; és az Achtürszkaja (1739): félalakos Mária fölemelt kézzel, fátyol nélkül, kibontott hajjal, a háttérben feszülettel (főként a moldvai üvegfestők kedvelték). -

IV. Ny-on a trienti zsinatig (1563). A Ny-i Egyh. a bizánci műv. összes ~-típusát átvette, részben képek vásárlása v. zsákmánylása, részben a Ny-on dolgozó bizánci mesterek révén. A bizánci hatás különösen érvényesült Szicíliában, D-Itáliában és Venetóban egészen Konstantinápoly elestéig (1453), Nagy Károly cs. (ur. 800-814), Theophanu csné (980-1010) és a keresztes hadjáratok idején. Konstantinápoly 1204-i bevétele után nagyon sok ikon és sok menekülő mester került Ny-ra. De ~ nem merült ki a puszta átvételben és utánzásban. -

1. Álló és trónon ülő Mária (11-14. sz.): Gyermekével trónon ülő, szembe néző Mária. Már a karoling miniatúrákon látható. A sokszor másolt chartres-i Nikopoia kegykép a fr. román katedrálisok kapuinak timpanonján 1150 u. baldachin alatt, angyalok és sztek között szoborként jelent meg. 1180 k. a reimsi katedrális É-i kapuján megjelent Hodégétria változatai a Bölcsesség Széke felé mutattak. E képtípus az →oroszlánokról ismerhető fel, melyek a Széket tartották. Legszebb példája a gurki szegyh. falképe. - 1200 u. Mária a kapu középső oszlopán áll (Amiens, szegyh.). A korábbi ábrázolásokhoz képest a Gyermek és Mária kapcsolata egyre oldottabb: Jézus Mária szemébe néz, játszik a fátylával, megérinti arcát, s a lélek szimbólumaként madarat nyújt neki; Mária a jogar helyett liliomot, rózsát v. más virágot tart a kezében, ill. gyümölcsöt nyújt a Gyermeknek (→új Éva). - A hagyományos jelentéstartalom gazdagodott a nagyobb képprogramokban: a 12 ap. mellett Mária Krisztus jegyese, ill. a tp. patrónája. -

2. Itáliában. A római ~t a 13. sz-ig az óker. és bizánci képtípusok határozták meg. A bizánci monumentalitást tükrözik a 13. sz. nagy, trónon ülő Madonna-oltárképek (1250 e. Lucca és Sziéna Hodégétria-képei, Coppo di Marcovaldos 1250 k. Firenzében készített, 2,5 m magas Nikopoia domborműve, s 1261: a sziénai Servi-tp. számára készített Madonnája). - Itáliai sajátság a dossale, az →antependiumból kifejlesztett, nagy, széles oltárkép (az első Guido da Siena műve): a középmezőben egymás felé fordul Mária és a Gyermek, az oldalmezőben sztek, fölöttük az Üdvözítő v. a mennybe fölvett Mária (Simone Martini, 1319 e., Pisa; Lorenzetti, 1320, Arezzo). Ilyen szerkezetűek Giotto és követőinek nagy retablói (→Maestà). Bernardo Daddi változatán a trónon ülő Madonna körül angyalok és szentek, fölöttük az ap-ok, alattuk a predellán Mária élete; a 14. sz. →Sacra conversazione-képeken a sztek külön csoportot alkotnak, 1330 u. a középmezőben Mária életének jelenetei. - E nagy formátumú képek mellett házi oltárként kis triptichonokat készítettek, középütt a trónon ülő Madonna, kétoldalt Jézus születése és a Kálvária. Sok formában ábrázolták a Szoptató Máriát és az Eleuszát. Sziénában a Maestà párjaként Simone Martini műhelyéből került ki a földön ülő Mária kicsi táblaképe, amit később Umiltànak neveztek. Mária körül a teret előbb kertté (paradicsomkertté), majd mezővé tágították. -

3. Eu. más országaiban, 1400 k. A →lágy stílus Máriát anyának ábrázolta: játszik a Gyermekkel, virágot nyújt neki, eteti, olvasni, írni, zenélni tanítja, v. szemléli, hogy angyalok tanítják a Fiát. E bensőséges életképek új, szimbolikus ábrázolás lehetőségét hozták magukkal: a kis táblaképeken Mária már nem karján tartja a Gyermeket (Mária a paradicsomkertben, ill., a rózsalugasban képek). Kedvelt képtípus volt a →Virgo inter virgines, háttérben a zárt kerttel. Ezen időszak Mária-ábrázolásai a →Szép Madonnák, Ghiberti isk-jának terrakottái és Fra Angelico táblaképei. - A bensőséges Anya-Gyermek kapcsolat nagy mesterek kedvelt témája lett (Donatello: Pazzi-Madonna). Máriát szabad térben ábrázolták, megjelent a képeken a gyermek Ker. Szt János a báránnyal (Leonardo: Sziklás Madonna). -

4. Flamand, ném., fr. ter-eken. Németalföldön a 15. sz: a reális ábrázolás igénye a szimbolikus utalásoknak nyitott tágabb teret (Jan van Eyck, Rogier van der Weyden). Mária a képeken az Egyh. előképe, Salamon trónusa, a Szentháromság tp-a (→Szekrényes Madonna), a kegyelem közvetítője, Napbaöltözött Asszony stb.; szüzességére utal a tojás, a gyöngy, az átvilágított üveg(edény), a dió. A 14. sz. végén és a 15. sz: ~ igen ritka oltárképen (egyedülálló Dürer Rózsafüzér Királynője-képe Velencében); annál gyakoribb fa- és rézmetszeteken, kis táblaképeken, házi oltárokon és más szt képeken. - Mária erényeinek szimbólumai, szivárvány, méhkas, templom, fügefa, virágok (rózsa, liliom, szegfű, margaréta) jelennek meg Grünewald Stuppachi Madonna (1517) és Holbein Solothurni Madonna (1522) képén. -

5. A 15-16. sz. Itália 2 jellegzetes képtípusa: Madonna a zöld mezőben és Madonna a felhőkben. Elsőként Bellini festette meg Máriát zöld mezőben ülve a kicsi Jézuszal, kísérő alakok nélkül; a későbbi változatokban sztek is megjelennek. - A Madonna a felhőkben-képek Mária mennybevételére utalnak. Legszebb példái Raffaello Sixtusi és Tiziano Anconai Madonnája, s Castelfranco tp-ának oltárképe (Giorgione). A mennyország jele a Mária fölötti baldachin is. Gyakran az oltárkép alsó része Mária földi életét, a felső a mennyei dicsőségét mutatja. A felhőkben ábrázolt Madonna-kép a Napbaöltözött Asszonyra is utal (vö. Jel 12,1-6). A Mária megdicsőülése-képeken angyalok viszik az arany trónon ülő Máriát az égbe (Ghirlandaio). - E 2 típus É-on nem jelent meg. A Mária a zöld mezőben legtöbbször a Menekülés Egyiptomba ciklus része (Pihenő Mária). A Jel 12,1-re utaló Mária megdicsőülése-kép É-on a Holdsarlós Madonna. Nagyon gyakori a diadalív alatt felfüggesztett, elöl-hátul egyformán kidolgozott Napbaöltözött Asszony-szobor. -

6. Egyéb típusok: →Szekrény-Madonna, →angyali üdvözlet, →Fájdalmas Anya, →Mária-kegykép, →Fekete Mária, →Pietà. -

V. A trienti zsinat után ~ a reformációtól nem érintett ter-eken a →Szeplőtelen Fogantatás, másutt apologetikus jelleggel a Győzelmes Boldogasszony jegyében formálódott. A →Mária-tisztelet és vele párhuzamosan ~ nagy lendületet kapott a törökökkel vívott harcokban tapasztalt Mária-oltalomtól (→lepantói csata). A szeplőtelen fogantatás képe az összes kat. országban a legkedveltebb téma lett, belőle származik a Győzelmes Boldogasszony és a Szentlélek jegyese képtípus. A Győzelmes Boldogasszony (Ter 3,15 alapján) álló Madonna, a karján ülő Gyermek egy keresztben végződő lándzsával megöli a kígyót. A Szentlélek jegyese-képen Mária →keresztbe tett karokkal áll, karjain a galambbal. - A Fájdalmas Anya-kép barokk változata a fejkendős, könnyező Mária-arc v. -fej. A pásztorjátékok hatására a 18. sz: szentképeken jelent meg Mária, a jó pásztornő. Spo. jellegzetes képtípusa a Gyermek Mária: imádkozik, fon, alszik, tp-ba megy, Anna tanítja stb. - A Mária-képet körülvevő virágkoszorú nem egyszerű díszítmény, hanem a →növényszimbolika nyelvén Mária tökéletességének megjelenítője (vö. Én 1,12-14; 4,10-15; . Péld 8,19). - Külön csoport a szerzetesrendek és jámbor társulatok sajátos Mária tiszt-ét kifejező képek: →Rózsafüzér Királynője, →Kármelhegyi Boldogasszony. Egy-egy ország fölajánlása után Mária az ország patrónájaként jelent meg (→Magyarok Nagyasszonya). Rendszerint fogadalomból állították a →Mária-oszlopokat (1487: Udine, 1614: Róma, 1638: München). - A →harmincéves háború után Eu-szerte megsokasodott a búcsújáró helyek száma, a 17. sz. e. kb. 80, 1655: 1200 volt. Híres kegyképek másolata is teremtett zarándokhelyet; s egy-egy Mária-kép könnyezése, csodálatos gyógyulás, Mária megjelenése stb. elindított búcsújárást. -

VI. A 19. sz-tól napjainkig. A →felvilágosodás és a →racionalizmus egyházműv-et romboló hatása ~iban is megmutatkozott. A termfölötti érzék eltompulása, a csodák és legendák iránti hitetlenség beszűkítette és elszegényítette a művészek képzeletét. Az itáliai reneszánszhoz fordult mintákért Delacroix (Sacré Coeur Madonna, 1821) és Ingres (Kék fátylas Szűz, 1827; Mária az Euch-val, 1840). A →nazarénusok ~ Raffaellótól merített. A beuroni festők a bizánci stílust elevenítették föl. Új típusokat jelentenek a →Mária-jelenések formálta ábrázolások: →csodás érem (Párizs, 1830), La Salette-i (1851; könnyező), Lourdes-i (1858), Fatimai Szűz (1917). - A 20. sz: a modern törekvések és a művész szubjektivitása érvényesült ~ban is. Az ol. Maria Rosa OSA (Leccetto) nővér gyermekekhez szóló, rajzos képeivel főként a hittankönyvek illusztrációit gazdagította. **

Kirschbaum III:154.