Magyar Katolikus Lexikon > L > lakodalom


lakodalom: a →házasságkötés eseménysorozata az →esküvő előkészítésétől az ünnepi vacsorán át a befejező szokáskörig. A Szentírás alapján a menyegző és a ~ ünnepi vacsorája a messiási idők előképe. - 1. Az ókori görögöknél a ~ fontos része volt a gazdag lakoma, melynek ételei közül nem hiányozhatott a →méz, ált. szézámmagos lepény formájában. A lakomát italáldozat és jókívánságok zárták, majd a menyasszonyt rendszerint este fáklyával kísérte a nászmenet a vőlegény házába. Az új asszony a tűzhelyről fáklyát gyújtott, s a családi szt tüzet magával vitte leánya új otthonába. A vőlegény házánál az anya fogadta az új párt, édes gyümölcsöket szórt rájuk a jövendő bőség és jólét jeléül. Itt esetleg újabb lakoma következett, s miután a menyasszony elfogyasztotta a hagyományos birsalmát, visszavonult a szobájába, melynek ajtaja előtt a leányok nászdalokat énekeltek, az ifjak tréfálkoztak. Másnap v. harmadnap a férj és a rokonok ajándékot hoztak a fiatal asszonynak, aki ekkor mutatkozott először fátyol nélkül. A házasságkötés utolsó mozzanata az áldozatokkal és lakomával kísért jogi aktus volt, mellyel az asszonyt befogadták a férj családjába; ettől fogva az asszony életét a férjéről és gyermekeiről való gondoskodás, a cselédség felügyelete és a házi munka töltötte ki. -

2. A zsidóknál Jézus korában a menyasszonyt új otthonába rendszerint az ünnep első estéjén vezették át. Barátnői és vőlegénye elébe jöttek. Jézus erre a ~i szokásra hivatkozik a példabeszédben: „Hasonló a mennyek országa tíz szűzhöz, akik fogták lámpásaikat, hogy a vőlegény elé menjenek” (Mt 25,1). A szüzek lobogó fáklyával a kézben vonultak a menyegzős házba, és mindaddig táncoltak és énekeltek, míg fáklyáik ki nem aludtak. A fáklya itt sem csak a világítás céljait szolgálta, hanem a tűz átadását is az új család számára. Miután atyja a rövid áldással búcsút vett tőle, a lakodalmas menet az égő fáklyát vivő szüzekkel, zene és dobszó kíséretében elindult. A menyasszonyt gyaloghintóba ültették, néhány leírás szerint kibontott, hosszan leeresztett hajjal és fedetlen arccal, hogy szépségét bárki megcsodálhassa. A →Misna szerint a lakodalmas menetet ugyanolyan tisztelet illette, mint a halottas menetet. A lakodalmas nép énekelve és táncolva érkezett a menyasszony kíséretében a vőlegény házába. - Ha leány volt a menyasszony, akkor a ~ egy teljes hétig, ha özvegyasszony ment újra férjhez, akkor csak három napig tartott. A vendégek naponta jöttek és mentek, a násznép cserélődött, a násznagynak azonban mindvégig ki kellett tartania. A vendégek étellel való ellátása az étekmester gondja volt. - A ~ zavartalan lefolyásáról a vőlegény egyik barátja gondoskodott. Erre a tisztségre hivatkozik Ker. János, amikor azt mondja, hogy ő „a vőlegény barátja”: „A menyasszony a vőlegényé. A vőlegény barátja csak ott áll mellette, és szívből örül a vőlegény hangját hallva. Ez az örömöm most teljes lett.” (Jn 3,29) -

3. Mo-on az ősi hagyomány szerint a ~ ideje ált. az ősz, a betakarítás, a szüret utáni idő, ill. →farsang volt. A ~ első napja gyakran a →szerda, másutt a →kedd (Szt Anna napja), a hétfő v. csütörtök. Szerencsésnek tartották az →újhold idején tartott ~at (a fiatal pár az újholdhoz hasonlóan fog gyarapodni). - A ~ távolabbi előkészületei között fontosabbak: →párkeresés, →leánynéző, →leánykérés, →háztűznéző, →eljegyzés. Közelebbi előkészületei a) a násznagy, nyoszolyóasszony, vőfély, nyoszolyóleány és sok más különböző feladatú személyiség kiválasztása. - b) a vendégek meghívása ált. a harmadszori →házassági hirdetés után. - c) a →kendőfa fölállítása pár nappal az esküvő előtt, az ágyvitel (a hozomány átvitele a vőlegény házába: →menyasszony ágya). - d) Az ajándékok átvitele ált. az esküvő előtti napon a menyasszonyos házhoz. - e) sütés-főzés megkezdése több nappal az esküvő előtt. - Az ún „hegyen-völgyön ~” több napon át tartott, s apró, részletesen kialakult szokásai az életreszóló esemény fontosságát tudatosították mindenkiben. →lakodalmi szokások