Magyar Katolikus Lexikon > F > farsang


farsang, fassang, fássáng (a ném. Vaschang szóból): az esztendő →vízkereszttől →hamvazószerdáig terjedő, váltakozó hosszúságú része. - Már a kk-ban a zajos mulatság, lakodalom ideje. Mo-on a kk-ban honosodott meg, s a →karácsonyi ünnepkör után szokásokban a leggazdagabb időszakok közé tartozik. - A vízkeresztet követő első hétfőnek regelő hétfő a hajdani neve, ami bizonyosan magába foglalta a nagy ivás, lakomázás, áldomás értelmét, de ezen túlmenően vsz. utal a szerencsés évkezdésre, a termékenységet, a boldogságot biztosító szerencsekívánatokra is, akárcsak a Ny-mo-i regölés. A vízkeresztet követő vasárnapokat az Érdy-kódex első, másod, harmad, negyed, ötöd, hatod menyegzős vasárnapnak nevezi, vagyis amikor az Egyh. nem tiltja a menyegzőt, amit természetesen nem ezeken az Úrnak szentelt vasárnapokon tartottak, de a szószékről ilyenkor hirdette ki a pap a házasulandókat. Ennek maradványa, hogy a szegedi, továbbá a kalocsai nép hagyományosan elsőtől ötödikig számlálja a vasárnapokat. Az utolsó a farsangvasárnap, a húshagyóvasárnap. Kat. parasztságunk egészen a legújabb időkig szinte csak hétfői és szerdai napokon lakodalmazott. A keddet ált. szerencsétlen napnak tartotta, csütörtökön a péntekre készülődés miatt nem illett hangosan mulatozni, a szombati lakodalom akadályozta volna a híveket a vasárnapi misehallgatásban. Ezért emlegette a szegedi nép még a 20. sz. elején is a farsang hétfőit és szerdáit így: első hetfe, második hetfe, harmadik hetfe, utolsó hetfe, ill. első, második, harmadik szerda, húshagyó előtt pedig utolsó szerda. Ez a megkülönböztetés még föltétlenül a m. kk-ra megy vissza, és arra is jó volt, hogy egy atyafiságon belül ne essék ugyanarra a napra két lakodalom. - Bár a ~ot inkább a profán hagyományok jellemzik, erre az időre esik több egyh. ünnep és →szentelmény (Szt Balázs, →balázsáldás, Szt Dorottya, →Gyertyaszentelő Boldogasszony napja stb.) - A ~ utolsó 3 vasárnapja →hetvenedvasárnap, →hatvanadvasárnap, →ötvenedvasárnap, ill. a közbeeső harmadfél hét a böjtelő. Néhol, különösen a m. nyelvter. K-i és É-i vidékein a ~ határa átnyúlik a a →csonkahétre, a hamvazószerdát követő napon, →kövércsütörtökön a böjtöt egy napra fölfüggesztik, hogy a ~i maradékot elfogyasszák. Világi és egyh. írók, kat. és prot. papok egyaránt elítélték a mértéktelenné váló ~i mulatozást, amelyet az ördög ünnepének neveztek. Ú.Z.

Újváry Zoltán: Játék és maszk. I. Debrecen, 1893. - MN IV:273. - Fehrle, Eugen: Feste u. Volksbräuche im Jahresablauf europäischer Völker. Kassel, 1955. - Ethnogr. 1959. (Vámszer Géza: Adatok a csíki ~i szokásokhoz) - Bálint I:139, 231.

farsang