Magyar Katolikus Lexikon > F > farsang


farsang, fassang, fássáng (a ném. Vaschang szóból): az esztendő →vízkereszttől →hamvazószerdáig terjedő, váltakozó hosszúságú része. - Már a kk-ban a zajos mulatság, lakodalom ideje. Mo-on a kk-ban honosodott meg, s a →karácsonyi ünnepkör után szokásokban a leggazdagabb időszakok közé tartozik. - A vízkeresztet követő első hétfőnek regelő hétfő a hajdani neve, ami bizonyosan magába foglalta a nagy ivás, lakomázás, áldomás értelmét, de ezen túlmenően vsz. utal a szerencsés évkezdésre, a termékenységet, a boldogságot biztosító szerencsekívánatokra is, akárcsak a Ny-mo-i regölés. A vízkeresztet követő vasárnapokat az Érdy-kódex első, másod, harmad, negyed, ötöd, hatod menyegzős vasárnapnak nevezi, vagyis amikor az Egyh. nem tiltja a menyegzőt, amit természetesen nem ezeken az Úrnak szentelt vasárnapokon tartottak, de a szószékről ilyenkor hirdette ki a pap a házasulandókat. Ennek maradványa, hogy a szegedi, továbbá a kalocsai nép hagyományosan elsőtől ötödikig számlálja a vasárnapokat. Az utolsó a farsangvasárnap, a húshagyóvasárnap. Kat. parasztságunk egészen a legújabb időkig szinte csak hétfői és szerdai napokon lakodalmazott. A keddet ált. szerencsétlen napnak tartotta, csütörtökön a péntekre készülődés miatt nem illett hangosan mulatozni, a szombati lakodalom akadályozta volna a híveket a vasárnapi misehallgatásban. Ezért emlegette a szegedi nép még a 20. sz. elején is a farsang hétfőit és szerdáit így: első hetfe, második hetfe, harmadik hetfe, utolsó hetfe, ill. első, második, harmadik szerda, húshagyó előtt pedig utolsó szerda. Ez a megkülönböztetés még föltétlenül a m. kk-ra megy vissza, és arra is jó volt, hogy egy atyafiságon belül ne essék ugyanarra a napra két lakodalom. - Bár a ~ot inkább a profán hagyományok jellemzik, erre az időre esik több egyh. ünnep és →szentelmény (Szt Balázs, →balázsáldás, Szt Dorottya, →Gyertyaszentelő Boldogasszony napja stb.) - A ~ utolsó 3 vasárnapja →hetvenedvasárnap, →hatvanadvasárnap, →ötvenedvasárnap, ill. a közbeeső harmadfél hét a böjtelő. Néhol, különösen a m. nyelvter. K-i és É-i vidékein a ~ határa átnyúlik a a →csonkahétre, a hamvazószerdát követő napon, →kövércsütörtökön a böjtöt egy napra fölfüggesztik, hogy a ~i maradékot elfogyasszák. Világi és egyh. írók, kat. és prot. papok egyaránt elítélték a mértéktelenné váló ~i mulatozást, amelyet az ördög ünnepének neveztek. Ú.Z.

Újváry Zoltán: Játék és maszk. I. Debrecen, 1893. - MN IV:273. - Fehrle, Eugen: Feste u. Volksbräuche im Jahresablauf europäischer Völker. Kassel, 1955. - Ethnogr. 1959. (Vámszer Géza: Adatok a csíki ~i szokásokhoz) - Bálint I:139, 231.

Farsang, Cegléd, 1940. febr. 3.: a Foederatio Emericana Ciglia Corporatio politikai lapoktól merőben ellentétes irányú báli lapja. - Egyetlen szám. Fel. szerk. Schneider László, fel. kiadó: Kovács Andor, kiadó: a Foederatio Emericana Ciglia Corporatiója. Ny: Sárik, Cegléd. T.E.

Viczián 1978:176. (555.)

Farsang, Bp., 1947-48: katolikus leányok lapja. - Megj. évente. Szerk. Nagy Erzsébet. T.E.

Farsang László (Kistelek, Csongrád vm., 1907. I. 25.-Székesfehérvár, 1968. III. 9.): plébános. - 1933. VI. 29: szent. pappá. Csanádapácán, XII: Kunágotán, 1937. XI: Szeged-Alsóközpontban, 1942. I: Makón kp. 1944. I: Kevermes plnosa. 1946. VIII. 14: fegyverrejtegetés vádjával letartóztatták és Mezőhegyesre internálták. Ekkor fogták le Tóth Istvánt, akkori, és Szilágyi Antalt, korábbi kp-ját is. IX. 11: szabadult, de távolléte alatt betelepedett a faluba a „baloldali mariavita” szekta, mely a hívek egy csoportját a kat. hit elhagyására csábította. A szekta tagjai ~t kirángatták betegágyából, a temetőbe hurcolták, ahol egy frissen ásott sírba elevenen el akarták temetni, amit csak a közben odaérkező rendőrjárőrnek sikerült megakadályoznia. A mariaviták ezután ~t édesanyjával szánkóra rakták és elvitték a faluból. 1947. II: kisegítő lelkész Szeged-Alsóközpontban, XII: Királyhegyes plnosa. 1960: nyugdíjban. H.V.K.

Új Ember 1947. II. 9. (A kevermesi ügy tanulságai) - A kevermesi M. Komm. Párt eljárása ~ plnossal szemben Ppi Levtár, Szeged, 266/1947. I. 22. - Pelle Ferenc: A 150 éves kevermesi r.k. pléb. és tp. tört. Kevermes, 1985:27. - Hetényi Varga I:196.