🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > H > hamvazószerda
következő 🡲

hamvazószerda, hamvas szerda (lat. feria quarta cinerum): →nagyböjt kezdő napja a latin szertartásban, a húsvét vasárnaptól visszaszámolt 40. hétköznap. - A törekvés, hogy Jézus 40 napos böjtjét kövessék, K-en és Ny-on eltérő kezdőnaphoz vezetett. Ny-on a böjt 40 napja: 6 hét hétköznapjai + 4 nap (→vasárnap, az Úr napján nincs böjt). A nagyböjt kezdő napja tehát, ~ az →ötvenedvasárnap utáni szerda. A →bizánci szertartásban szombaton nem böjtölnek, a ~nak megfelelő nap a latin szert. →hatvanadvasárnapján van. E napon elhagyják a hús-, egy héttel később a tejételeket is. Innen a húshagyó vasárnap, vajhagyó vasárnap elnevezés. - Az ősegyh-ban ~n kezdődött a →katekumenok közvetlen előkészítése a húsvéti keresztségre és a nyilvános bűnbánók fölkészítése a nagycsütörtöki föloldozásra (→nyilvános vezeklés). A bűnbánókat külön szert-sal, a →hamvazással indították (a 12. sz-ig az →ádámkapun át) a vezeklés útjára. - ~ →szigorú böjti nap, a böjt 1966: történt reformja után is, azaz e napon 18 éves kortól 60 éves korig csak háromszor szabad étkezni és csak egyszer szabad jóllakni, húst 14 éves kortól nem szabad fogyasztani. - ~ legrégibb hazai liturgiáját a →Pray-kódex őrizte meg. Hazai jellegzetességnek számíthat benne az exorcismus cineris, 'ördögűzés a hamuból', mely az eu-i lit. hagyományban ritka. Bencés közösségeinknek →Cluny példájára a szert. után a tp. körüli temetőben, a cinteremben mezítláb körmenet volt. Az 1500-ból való Baptismale Strigoniense szerint e napon szentelték a zarándokok botját és tarisznyáját, akik voltaképpen szintén vezeklő útra készültek. - Népünk a hamvazást többfelé szentelménynek tekinti. Algyő, Maroslele, Kiskunmajsa, Jászladány, Apátfalva idősebb népe úgy tartja, hogy aki hamvazkodik, annak nem fáj a feje. A tp-ból hazatérők olykor összedörzsölik homlokukat az otthon maradottakéval, hogy azoknak se fájjon a fejük. A tápai anya hazaérkezve, kisgyermekei homlokára dörgöli a homlokán maradt hamut. A kölesdi gyerek markában a keresztapjának, keresztanyjának hamut visz, s rászórja a ruhájukra. Ajándékot kap érte. Ha →Klézse moldvai faluban nem jött el a pap hamvazni, akkor a hívek tavalyi pimpóból, vagyis a virágvasárnapi barkából maguk égettek hamut. Ujjukkal belenyúltak, és úgy vetettek homlokukra keresztet. →Pusztinában a templomi hamvazásról hazajövet az asszonyok meghamvazták a tányért, tálat, kanalat, és csak utána fogtak munkához. Apátfalván, Szajánban régebben szokás volt az is, hogy férfiak jártak házról házra, és egyikük hamvazott. Fáradságukért jutalom járt. A népiessé vált szokás bizonyára a régi török időkbeli licenciátus-hagyományban gyökeredzik, amikor egyes szert-okat laikusok végeztek. A szokás az egyházi hamvazás újjászületésével párhuzamosan, lappangó gyakorlatként megmaradt, a szakrális színezet azonban elhomályosodott benne. - A rábaközi Szil faluban lapáton hamut vittek a kocsmába, és rászórták azokra a korhelyekre, akik a farsangi mulatozást még nem hagyták abba. Tréfás-komolyan mondogatták nekik: porból lettél, porrá leszel. Az udvarhelyi székelység szerint a ~n született gyermek halála után nem rothad el. Az akkor vágott fa sem. Így tartják a zágoniak is. Dány öregei régebben nem gyújtottak tüzet ~n. A kiszombori gazdasszony valamikor az egész házat hamuval hintette meg, hogy a bűn, baj, kár elkerülje a családot. A húshagyói vendégeskedés után Szihalom hevesi faluban az a szokás járta, hogy a hívek ~n kenyeret, nyers ételféleségeket vittek a tp-ba. Szentelés után a pap a szegények között osztotta szét. Pusztakovácsi katolikusai a megmaradt farsangi ételeket a ref. családoknak ajándékozták. A ~ és nagyböjt első vasárnapja közötti pár napnak az ország egyes vidékein →csonkahét, a ~t követő napnak →kövércsütörtök a neve. - ~val véget ér a →farsang és a mulatozás. Rábahídvégen úgy tudják, hogy a falu határában, a Foki csárdában húshagyókedden lányok-legények báloztak, éjfélkor mindenki abbahagyta a táncot, egy pár azonban tovább rakta, minden kérlelés ellenére. ~ reggelén a földbe süllyedtek csárdával együtt. - ~n a szentelt torma, esetleg retek a kk-ban német földön szentelmény volt, mely a papi szert-ok rendjéből kikopva máig őrzi archaikus rendeltetését: a néphit szerint a tavaszi megújulást szolgálja, biztosítja. A megszentelendő húsvéti eledelek mellé tett torma is vsz. e gyakorlat maradványa. **

Radó 1961:1165. - CIC 1983:1249-53. - Bálint 1989:180.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.