Magyar Katolikus Lexikon > I > istenszeretet


istenszeretet (lat. caritas): erény, melynek tárgya az →Isten. Az ~ →isteni erény, a →hit és a →remény társerénye. Az →erények és a →szeretet hierarchiájában az ~ a legértékesebb, mely nem múlik el soha (1Kor 13). - A felénk irányuló →Isten szeretetébe vetett hit magába foglalja a hívást és a kötelezettséget arra, hogy őszinte szeretettel válaszoljunk rá. Az →első parancsolat megköveteli, hogy mindenekfölött szeressük Istent, a teremtményeit pedig őérte és őmiatta szeressük (vö. MTörv 6,4-5). - Minden bűn sérti az ~ parancsát és erényét is; kifejezetten ellene vét a →közömbösség, a →hálátlanság, a →langyosság, a →lelki restség, s legsúlyosabban az →istengyűlölet. **

KEK 2093.