🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > H > hálátlanság
következő 🡲

hálátlanság (lat. ingratitudo): a →hála erényével ellentétes vícium. - Alapja a tárgyilagosság hiánya, mely mögött rendszerint az →önismeret hiánya húzódik. A ~ megakadályozza a tartós emberi kapcsolatok kialakulását, szétforgácsolja a közösségeket, hosszabb idő után az egyént önmaga számára is elviselhetetlenné teszi. - Természetfölötti síkon a ~ bűn Isten szeretete ellen. Állandó lázadozáshoz s vele az istengyermekség belső békéjének elvesztéséhez vezet. →Halálos bűnök forrása lehet. **

KEK 2094.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.