Magyar Katolikus Lexikon > G > gyümölcs


gyümölcs (lat. pomum, poma): szoros értelemben növény nyersen is fogyasztható termése (ami lehet bogyós-, almatermésű, csonthéjas, héjas és déli~); tágabb értelemben mindenfajta növényi →termés (fructus); átvitt értelemben a →gyermek (méh ~e: Lk 1,42), ill. az emberi tevékenység (→munka) eredménye. - A Szentírásban a tp. oldalából fakadó folyó partján álló fák minden hónapban friss ~öt hoznak (Ez 47,12). ~éről lehet megismerni a →fát (Mt 10,7; 12,33). →Szentlélek gyümölcsei (Gal 5,22;. Ef 5,9; Jak 3,18) - A ~ tálon: Árpádházi Szt Erzsébet és Szt Dorottya attrib-a. - A m. népéletben egyes ~öket (körte, cseresznye, szilva stb.) aszalva, szárazon is esznek, legtöbbjüket azonban megfőzve. Levest főznek éretlen nyers ~ből is, almából, körtéből, szőlőből, egresből, ribizliből. A vad ~ frissen többnyire élvezhetetlen, ezért gabona v. polyva közé rakva továbbérlelik, v. csak az első fagy után szedik le, mikor a hideg megcsípte, s kissé megédesedik. →alma, →citrom, →cseresznye, →dió, →eper, →füge, →gesztenye, →gránátalma, →gyalogszeder, →körte, →mandula, →meggy, →narancs, →őszibarack, →szamóca, →szilva, →szőlő, →tök **

MN I:75; II:195. - Sachs 1980:138.