🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > T > termés
következő 🡲

termés (lat. fructus): a →termékenység eredménye. - 1. a) szoros értelemben a zárvatermő növények magházából kialakuló, →magot tartalmazó képződmény. Ehető változata a →gyümölcs. - b) átvitt értelemben emberi tevékenység eredménye (→munka). - Mo-on az 1930-as években még élő hagyomány szerint a fák (tölgy, bükk, mogyoró, fenyő stb.) ~ét, magvait hagyományosan az asszonynép gyűjti össze. - 2. A Szentírásban az Úr törv-ének megtartása bőséges és áldott, meg nem tartása átkozott ~t hoz (MTörv 28). A bölcsesség ~e értékesebb az aranynál (Péld 8,19); a gonosz ~e bűnbe visz (10,16); az igaz ember ~e az →élet fája (11,30). A jó munka ~e dicsőséges (Bölcs 3,15). Jákob megtisztulásának ~eként pusztulnak el a bálványoltárok (Iz 27,9). A kegyelem ~e a →Szentlélek gyümölcsei (Gal 5,22; vö. Ef 5,9; Jak 3,18). A bő ~ feltétele a mag elhalása (Jn 12,25). A →szőlő ~e a Krisztusban megmaradás (Jn 15); a magvető példabeszédében a ~t hozó gabonaszem a Krisztust hittel hallgató ember (Mt 13,8; Mk 4,7) képe. Az emberi szív ~e a cselekedetei (Lk 3,8; Mt 7,16).  R.É.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.