Magyar Katolikus Lexikon > F > főpap


főpap (gör. archiereusz, lat. pontifex maximus): hierarchikusan rendezett papság élén álló →pap. - 1. Az ÓSz-ben Izr. vallási életének legfőbb irányítója. Csak a →babiloni fogság utáni időkből vannak pontos adatok a ~ról: testvérei, a papok és leviták fölött áll (Lev 21,10), ő a fölkent pap (4,3.5), mert különleges olajjal szentelték föl (Kiv 30,22-25; Lev 21,10); őt tekintették a papnak (Kiv 29,30), papi fejed. v. egyszerűen fejed. (vö. 2Kir 25,18; 2Krón 24,6). - Felügyelete alá tartozott a Templom, a kultusz és a kultuszban résztvevő személyzet. Mivel csak egy ~ volt, személye a kultusz egységének is biztosítéka; ő volt a →közvetítő Jahve és a nép között; ennek értelmében ő mutatta be a mindennapi →áldozatot (Kiv 29,42) és az →engesztelés napján évente egyszer csak ő léphetett be a →szentek szentjébe (Lev 4,5; 16,2). A kultuszban betöltött szerepére való tekintettel egyre jobban megkívánták a ~tól az átlagnál nagyobb fokú tisztaságot, ill. szentséget (vö. 21,10-15). Hiv-ba lépésekor fölkenték (Zak 4,1-14). - A ~ állt a →főtanács élén, és (kivált a →Hasmoneusok korában) egyszersmind pol. vezető is volt, s e kettős hatalom tükröződik jelvényein és ruházatán is. Öltözéke a papi ruha fölött sötétkék köntös volt, amelyet arany csengőcskék és →gránátalmák szegélyeztek; ezen volt az →efod, melyet több színű öv fogott össze, s erre erősítették a →melltáskát. A ~ fejét szalag övezte; közepén a homlokdíszre (→korona) rá volt írva: Jahve szent. Ezt az öltözetet a ~ csak ünnepeken viselte; az engesztelés napján egyszerű vászonruhában látta el szolgálatát (16,4.13;. Kiv 28; Lev 8,7-9; Sir 45,8-12). - Némelyik ~ jelentős pol. szerepet is betöltött, pl. I. Oniász a spártaiakkal kötött szövetséget (1Mak 12,7). Utána fia, I. Simon, majd unokája, II. Oniász és dédunokája, II. Simon (Kr. e. 219-199) következett, akit Sir 50,1-26 dicsőnek mutat be; őt a fia, III. Oniász követte, akit IV. Antiokhosz Epiphánész idején megöltek (2Mak 4,33). Ezek voltak az utolsó ~ok, akiknek családfája visszanyúlt Áronig, Eleazárig, ill. Cádokig. Utánuk a szír kir-ok annak adták a ~ságot, aki a legtöbbet fizette érte. Először Menelausz lett a ~, aki nem Áron nemzetségéből, s nem is a leviták közül való volt (4,23-29). Utóda Alkimusz lett, akit a Makkabeusok nem ismertek el, és akinek 7 év múlva Jonatán lépett a helyébe, jóllehet nem a ~i családból származott (1Mak 10,20). Jonatánt Simon követte. Ő alapította a Hasmoneusok házát, melyben a ~i méltóság egészen II. Johannesz Hürkánosz haláláig (Kr. e. 30) öröklődött. Közben Nagy Heródes jogot szerzett arra, hogy ő nevezze ki a ~ot, és ezt a példát később a rómaiak is követték. - Az ÚSz-ben szereplő első ~ Annás (Kr. u. 6-15; Lk 3,2), aki után 5 fia és veje, Kaifás (Kr. u. 18-36) következett (→főpapok). Pál idejében Ananiás ~ állt a főtanács élén (Kr. u. 47-49; ApCsel 23,2; 24,1). Az utolsó ~ Pinchász volt. A Templom pusztulása után a ~ tisztsége megszűnt. A kumráni szekta a jeruzsálemi papság ellenzéke lett, ők a Messiásban igazi ~ot vártak. - 2. Jézus Krisztus az egyetlen és örök ~ az Atya előtt, aki az összes hívő embert képviseli: a ma élőket éppúgy, mint az ezután élőket, és mindenkiért közbenjár, de már nem Áron, hanem →Melkizedek rendje szerint, mert örökre beteljesítette az ósz-i ~ előképszerű szolgálatát. Áldozata meghozta a bűnök bocsánatát, s a mennyei szentélybe lépve mindörökre közbenjárónk lett (Zsid 5,1-10; 7,1-8,5). →Főpapi imája az Egyh. imádságainak ősmintája (Jn 17). - 3. Az ókori rómaiaknál a ~ előzőleg rendszerint nagyobb pol. méltóságot viselt. Sohasem hagyhatta el Itáliát, tisztes házasságban kellett élnie, másodszor nem nősülhetett, halottat nem volt szabad érintenie, sőt még látnia sem. Igen nagy tiszt. övezte. A ~i koll-ban ő vezette a tanácskozásokat, melyeken döntő szava volt; kinevezte a ~okat és a Vesta-papnőket; kihirdette a testületek határozatait, s az ő szellemében szerkesztették a papi évkv-eket. Vallási ügyekben joga volt auspiciumokat és népgyűléseket tartani, valamint edictumokat kihirdetni. Bírói hatalmat gyakorolt a ~ok és flamenek között; a Vesta-szüzek fölött atyai hatalma volt. E jelentős hatalom magyarázza, hogy a cs-ok Augustustól kezdve ~ok is voltak, s Kr. u. 382-ig még ker. cs-ok is fölvették a pontifex maximus címet. - 4. Az Egyh. ~ja a →pápa. G.F.

Pecz II/1:557. - Vaux, R. G. de: Institutions de l' A. T. Paris, 1960. - Kirschbaum III:306. - BL:458.

főpap