Magyar Katolikus Lexikon > K > Korona


Korona (lat.), Stefánia (gör.), Szt (3/4. sz.?): ókeresztény vértanú nő. - Diocletianus cs. (ur. 284-305) idején a katona Viktort keresztsége miatt halálra ítélték. Miközben kínozták, egy katonatársának a menyasszonya, ~ bátorította őt, ezért ~t is elfogták és 2 pálmafához kikötve felnégyelték. Közös ünnepük ápr. 24. (v. febr. 9.) - Főleg Bajoro-ban és Au-ban tisztelik. Nevezetes a bécsi Am Hof-tp. ~-kultusza. Passau közelében lévő tp-a jeles búcsújáró hely. - A régi ércpénzekre az uralkodói koronát is ráverték, így a névazonosság révén ~ a szűkölködők, szerencsejátékosok, lottózók és kincsásók védősztje lett. - Mo-on tiszt-ének halvány nyomaival találkozunk: egy Bagó Mártonnál 1863: megjelent ném. nyelvű ponyvairat imádságában szűkölködők, gondok között vergődők fordulnak ~hoz. Ü: (Mo-on) máj. 14. **

Bálint I:369. - BS XII:1290.