Magyar Katolikus Lexikon > E > efod


efod (héb.): az Ószövetség nehezen meghatározható kultikus tárgyai. - 1. vászonból készült, kötényszerű papi ruhadarab. 1Sám 2,18; 2Sám 6,14; 1Krón 15,27: Sámuel és Dávid  övezte magát ~dal, 1Sám 22,18: a papok viselték. - 2. Vállon hordozható tárgy (szobor v. melltáska/tarisznya), melynek készítéséhez Gedeon 1700 sékel (kb. 27 kg) aranyat használt föl és városában, Efrában helyezte el (Bír 8,26-27). Szentély létesítésekor a pap ~ot csináltatott (17,5; 18,14.17-18.20) →terafimmal (17,5; 18,14.20), ill. egy „öntött szobor”-ral (18,17-18) együtt. Az ~ot a  papok hordozták (1 Sám 2,28; 14,3), rendesen a sztélyben volt a helye (21,10: mögötte őrizték Góliát kardját).. A sztély pusztulása után a pap magával vitte (23,6), amikor a jövőről kérdezték az Urat, előhozták (23,9-12; 30,7). - 3. A főpap öltözékének része (a köntös, az öv és a melltáska mellett). Aranyszálakkal átszőtt, színes, hímzett kelméből készült, és ékkövek díszítették (Kiv 28,4.6-14; 39,2-7,8). - A ker. ikgr-ban az ósz-i főpap dalmatikaszerű ruhadarabja valójában az ~. **

Sebestyén József: Éfod és terafim. A papi jóslás Izr-ben. Bp., 1934. (dissz.) - Kirschbaum I:653. - BL:277.