Efraim, Efrém (héb., az éfer, 'termékenység' szóból): 1. Izrael egyik törzse. A névadó ős, ~ a bibliai genealógiában József és Asznát 2. fia (Ter 41,52; 46,20). Jákob (Ter 49,22-26) és Mózes áldásában (MTörv 33,13-17) szerepel jellemzése a testvértörzzsel, →Manasszéval együtt József néven. - A két →népszámláláskor ~ férfi tagjainak száma 40.500 (Szám 1,33), ill. 32.500 fő (26,37); ~ nemzetségeit a Szám 26,35-37 és a 1Krón 7,20-29 sorolja föl. Mózes utóda az ~ törzséből való Nun fia, →Józsue. ~ törzse a Jordántól Ny-ra eső hegyvidék középső részén telepedett le (~ hegye; vö. Józs 16,4.10), és hamarosan túlszárnyalta a testvértörzset (Ter 48), amelyet É-ra szorított. A bírák idején ~ összetűzött a Manassze törzséből való →Gedeonnal (Bír 7,23-8,3) és a gileádi →Jiftachhal (11,1-6). Salamon idejében önálló körzetet alkotott (1Kir 4,8). A Júda érdekében folytatott harcban ~ az É-i törzsek vezérének számított. I. Jerobeám ~ törzséből származott, és az ország kettészakadását Szichemben (~ földjén) mondták ki. A próf-knál az É-i rész röviden ~ néven szerepel. Maga a törzs ritkán fordul elő ezekben a szövegekben (Iz 9,20: Manassze és Júda mellett). Az ~ törzséhez tartozók saját nyelvjárást beszéltek. A Jel 7,8: ~ Józsefként szerepel. - 2. város a júdeai „puszta szélén”, ahová Jézus Lázár föltámasztása után visszahúzódott a zsidók elől (Jn 11,54, a Vg-ban Efrém). Az ÓSz-ben Efron (2Sám 13,23; 2Krón 13,19) és Ofra (Józs 18,23; 1Sám 13,17) néven szerepel. Kr. e. 145-től Júdeához tartozott (1Mak 11,34). Ma et-Taijibe falu. **

BL:277.