Magyar Katolikus Lexikon > E > Efrata


Efrata (a héb. Efrat, 'termékeny' szóból: 'nagyon termékeny'): júdeai, kálebita nemzetség (1Krón 2,19.50; 4,4), mely Betlehemben telepedett le, s így Rut 4,11: és Mik 5,1: maga a helység is ~. - A Ter 35,16-19 és 48,7 Benjaminban is föltételez egy ~ nevű helységet (vö. 1Sám 10,2; Jer 31,15). Itt született Benjamin, és itt temették el Ráchelt. A Ter 35,16-19 és 48,7 glosszái, valamint a Jer 31,15 alkalmazása (Mt 2,17-18) egy későbbi hagyományra támaszkodik, mely Betlehem közelében keresi Ráchel sírját. **

BL:178.