Magyar Katolikus Lexikon > T > terafim


terafim: A szó jelentéséről több vélemény alakult ki. A. Jirku szerint nem héb. eredetű, hanem kánaániaktól átvett szó. Az „m” végződést csak aránylag későn érezhették többes számnak, mert 1Sám 19,13-16: a ~ még egyes számú szó. Tárgyszerűen a ~ot az ugaritiak is ismerték (→efod). - I. Löw szerint a ~ a taraf, 'csalni, megromlani' igéből származik és a bálványok gúnyneveként kell felfogni (vö. 2Kir 23,24). Lehetséges, hogy a ~ jelentése időközben lényeges változáson ment át és Jirku értelmezése volna a korábbi, Löwé a későbbi. Ez utóbbi azonban nem lehetett a ~ egyetlen jelentése, mert pl. a Ter 31,19-34 esetében az elbeszélő ~ról beszél, Lábán viszont az „istenei”-ről. Ez azonban még nem bizonyíték arra, hogy a ~ot már itt gúnynévnek kell tekinteni, mert →Nuziban a háziisteneket hasonlóképpen nevezik. A korai elb-ekben (Bír 18,14-20; 1Sám 19,13.16) a ~ főleg Benjamin törzsi területén fordul elő. - A ~ szerepe a nuzibeli ilanikhoz hasonlóan kettősnek tűnik. Mint háziisten a család vagyonát szimbolizálja (vö. Kiv 21,6), s birtoklása igazolja az örökség rendkívüli továbbszármazását, pl. egy rabszolga v. leány esetében (vö. Ter 31,19.34). Emellett az efodhoz hasonlóan, amellyel többször említik együtt (Bír 17,5; 18,14.17; Oz 3,4) a jövendölés eszköze (Ez 21,26; Zak 10,2). - A ~ külső formáját tekintve a Ter 31,34 aránylag kis istenszobrokra enged következtetni. 1Sám 19,13.16 viszont életnagyságú méretet tételez föl, de ebben az esetben valamilyen kultikus álarcra kell inkább gondolnunk, amiben csak az a különös, hogy magánháznál van. Egy ilyen késő bronzkori álarcot Hacorban találtak. R.É.

Sebestyén József: Éfod és ~. A papi jóslás Izr-ben. Bp., 1934. (dissz.) - BL:1791.