Magyar Katolikus Lexikon > S > szerzetes


szerzetes: →laikus vagy →klerikus férfi, ill. nő, aki nyilvános →fogadalom letételével egy →szerzet tagja lett (488. kánon 7.). - A pontos egyházjogi szóhasználat szerint a régi rendek (→bencések, →ciszterciek stb.) tagja monachus, ill. apáca (a monachusnak megfelelő monacha nem használatos). Tágabb értelemben minden rend tagja ~, ill. ~nő . Ha a ~ egy ~rend fogadalmas tagja, akkor a neve regularis; az egyszerű fogadalmas szerzetesnő: nővér (soror), ünnepélyes fogadalmas: apáca (monialis). - A ~ élete az evangélium szerinti élet. A ~ a keresztség kegyelméből és elkötelezettségéből él, és azt sajátos módon igyekszik megvalósítani. A ~i élet alkotóelemei a nőtlenség/szüzesség, a hasonló gondolkodásúak közös élete, amiből a személyes szegénység s a rend és az elöljáró iránti engedelmesség következik. Ezek az állandó tényezők az egyes közösségekben meghatározott tevékenységhez kapcsolódnak, mely az adott közösség lelkiségét is meghatározza. →szerzetesség **

Péterffy I:123; II:121. - Szerzetes katekizmus, 1930. - Schütz 1993:357. - CIC 1993:573-746.k.