Magyar Katolikus Lexikon > L > laikus


laikus (a gör. laosz, 'nép' szóból): a néphez tartozó. - 1. Homérosznál a hadi nép, a polgárok és földművesek; fogalompárja a hősök, az előkelők. - 2. a Szentírásban: a) a mindennapi élethez tartozó, fogalompárja az Istennek szentelt. 1Kir 21,4: Achimelek pap mondja Dávidnak: „~ kenyerem nincs kéznél, csak fölszentelt”; →kitett kenyerek. - b) kívülálló, fogalompárja a beavatott, bennfentes. 1Kor 14,23: Szt Pál a nyelveken szólókat figyelmezteti: „Ha mindenki az elragadtatás nyelvén szól és be nem avatottak (~ok) vagy hitetlenek lépnek be, vajon nem azt mondják-e, hogy elment az eszetek?” - c) valamihez nem értő, járatlan, fogalompárja a szakképzett. 2Kor 11,6: Szt Pál magáról mondja, hogy „az ékesszóláshoz nem értő”, retorikailag képzetlen. - 3. az egyházi szóhasználatban az Egyház tagjai közül azok, akik nem a →klérushoz tartoznak (→Isten népe). A II. Vatikáni Zsinat előtt világi hívő, a zsinat utáni szóhasználatban →világi Krisztus-hívő. **

Schütz 1993:224.