klerikus (lat. clericus, minister sacer): szent szolgálatot teljesítő személy. - A szó a →klérus szóból származik, és az Istennek lefoglaltságra (Istené, ill. Isten a ~ →osztályrésze) utal. A régi egyházjogban ~ volt mindaz, aki megkapta a →tonzúrát. A hatályos jog szerint csak az ~, aki az →egyházi rend szentségében részesült, azaz →diákonus, →áldozópap v. →püspök (vö. 207.k. 1.§) lett →szentelés révén. E három csoport Isten rendelése folytán különbözik a →laikustól, →egyházi hatalommal van felruházva, mert a Szentírásból bizonyítható, hogy Jézus látható →papságot rendelt. - A ~t kötelességek és jogok (→klerikusok kötelességei és jogai), bizonyos jogkedvezmények (→klerikusok kiváltságai, →klerikusok büntetése) és →klerikusi öltözék illeti meg. **

KL III:82. - CCEO 1990. - Erdő 1991:307.