Magyar Katolikus Lexikon > F > fogadalom


fogadalom (lat. votum): általános értelemben egy istenségnek tett ígéret valaminek elnyerése érdekében. A katolikus erkölcstanban a →vallásosság erényének tette, Istennek megfontoltan és szabadon tett ígéret valamely lehetséges és a kötelező mértéket meghaladó jóra. A ~ az ember alapvető igazságérzetéből születik, mert tudja, hogy Isten tetszését, főként, ha valamit kér tőle, a mindennapi kötelességek teljesítésénél nagyobb ajándékkal kell keresnie. - 1. Az ókori rómaiak állam- és magánéletében a ~tétel igen gyakori volt. Két fajtája: a) votum publicum ('nyilvános ~'): évente megismételték, ill. rendkívüli alkalmakkor tették. Magasabb tisztviselőknek hivataluk elfoglalásakor kellett letenniük az áll. üdvéért, v. ha prov-ba mentek (voti nuncupatio). Nyilvános ~at tettek, ha veszélyben forgott a birod., hogy az istenek elhárítsák a bajt, s a birod. ne szenvedjen területcsonkítást. E ~ tárgya a legrégibb időben a →ver sacrum volt, később marhaáldozat, játék, a zsákmány tizede, ünnepi lakoma (lectisternium) stb. A ~at a pontifexek írásba foglalták, a pontifex maximus fölolvasta, a consul v. praetor megismételte, azután a pontifex az iratot tanúk jelenlétében eltette, hogy a kitűzött idő letelte után elővegye. Később kiváló emberek gyógyulásáért (Pompejusért, Caesarért, Augustusért) is tettek ~at. A cs-ok korában évenként, január 3-án pro incolumitate principis, a 'császár egészségéért' tettek ~at. E szokás Kr. u. a 7. sz-ig tartott Rómában és az egész birod-ban, e napnak votum volt a neve, s minden polg. és egyh. hatóság megünnepelte. Tettek ~at, ha a cs. hadba vonult, születése napján, trónra lépésének évford-jakor, s más alkalmakkor. - b) votum privatum ('magán~'): igen gyakori volt mind az ünnepélyesen, tp-ban, mind a hirtelen, valamely veszedelem pillanatában tett ~. Az előbbi esetben viasztáblára v. papirostekercsre írták a ~at, majd lepecsételték, s ezt az istenszobor térdére tették, hogy onnan a pap elvegye és egy meghatározott időben fölnyissa. Ha a kérés teljesült, a ~at pontosan megtartották. Az ajándékot rendszerint ~i táblával kísérték, melyet a tp. falára függesztettek, s rajta felirat v. domború kép jelezte a fogadalom alkalmát. Így pl. betegség esetén az illető testrész képét vetették a táblára; tengerészek a hajótörés veszedelmét ábrázolták ilyen táblán Neptunus v. Isis tp-ában (→fogadalmi tárgyak). - 2. A Szentírásban. A ~tétel Izr-ben nagyon elterjedt és igen ősi szokás lehetett, egyéni kezdeményezésből kiinduló, hiszen az ÓSz nem írja sehol elő (vö. MTörv 12,5.17). Mindamellett sok helyen szerepel, rendszerint a hozzá tartozó önkéntes adománnyal együtt (pl. Lev 7,16; MTörv 12,6.17). Ami valamilyen okból kötelező volt, az nem lehetett ~ tárgya. ~at valamilyen nehéz helyzetben tettek, Isten különös segítségét várva. Arra az esetre, ha Isten valóban megsegíti őket, vállalták valaminek a megtételét Isten dicsőségére; az összes pozitív ~ (személy v. tárgy odaajánlása Istennek v. a Templomnak) kapcsolódik valamilyen föltételhez (Ter 28,20; Szám 21,2; Bár 11,30; 1Sám 1,11). Tettek olyan ~at is, mellyel valamitől való tartózkodásra kötelezték magukat; ilyenkor a ~ nem kapcsolódott föltételhez (1Sám 14,24; Szám 30). A ~tétel mindig kultikus cselekvés (áldozat, böjt stb.); szeretetből fakadó tettek ígéretét nem lehet a Bibliából kimutatni. Amikor beváltották a ~at, hálát adtak Isten segítségéért, a bajból való szabadulásért. Ilyen alkalmakra születtek a Zsolt 65; 66; 116; más zsoltárok ~tételre utalnak. - Az idők folyamán visszaélések is előfordultak, ezért a törv. és a próf-k fölléptek a ~ tisztasága védelmében. Így óvtak az elhamarkodott ~tételtől, amit később nem tudtak volna a ~tevők beváltani (Szám 30,3; Préd 5,1-6; Sir 18,22); a ~at nem lehetett kevésbé értékes v. tisztátalan dologgal megváltani (Lev 22,21-23; Mal 1,14); végül: a nők csak az apa v. a férj hozzájárulásával tehettek ~at (Szám 30,4-17). Minthogy a ~tétel meglehetősen gyakori volt, inkább korlátok közé kellett szorítani, semmint buzdítani rá. Gyakorivá válásával a ~ sokat vesztett kötelező erejéből (Bír 11,35). Erre vall az is, hogy idővel a ~at a fölajánlott dolognak (v. személynek) a hozzávetőleges ellenértékével is be lehetett váltani (Lev 27). Ebből következően a ~ vallási szempontból is veszített értékéből. A visszaélések mértékére a kol nidre imából is következtethetünk, amellyel a kiengesztelés napján a következő évben teendő ~akat előre érvénytelennek nyilvánították. - A ~tétel jellegzetesen ósz-i szokás, amely az ÚSz-gel sokat vesztett jelentőségéből. Mindamellett: Jézus csak a visszaélésekkel fordult szembe (Mt 15,5); a ~tétel megszüntetéséről nem volt szó, ezt az ősegyh. élete is tanúsítja (ApCsel 18,18; 21,24). →átok, →korbán, →nazír, →rechabiták - 3. A hatályos jog szerint a ~ nyilvános, ha az Egyh. nevében a törv-es elöljáró fogadja el (→szerzetesi fogadalom, II. János Pál p. Redemptionis donum és Vita consecrata enc-jában részletesen foglalkozik vele), egyébként magán~; ünnepélyes, ha az Egyh. ilyennek ismeri el, egyébként egyszerű; személyi, ha a ~tevő cselekvését ígéri, dologi, ha valamilyen dolgot ígér, vegyes, ha személyi és dologi jellege is van. - ~tételre képesek mindazok, akik értelmük kellő használatával rendelkeznek, hacsak a jog el nem tiltja őket. A súlyos és igazságtalan félelem v. megtévesztés hatása alatt tett ~ magánál a jognál fogva semmis. -

A ~ önmagában csakis azt kötelezi, aki letette. A ~ megszűnik a kitűzött idő lejártával, az ígéret tárgyának lényegi megváltozásával, feltételének v. céljának megszűntével, felmentéssel és a ~ megváltoztatásával. - Akinek hatalma van a ~ tárgya fölött, az felfüggesztheti a ~ kötelező erejét mindaddig, amíg számára a ~ teljesítése hátránnyal jár. A szerz. ~tétel előtt tett ~ak felfüggeszthetők mindaddig, amíg a ~at tevő a szerz. intézményben marad. - A római pápán kívül, ha a felmentés nem sérti mások szerzett jogát, magán~ak alól megfelelő okból felmentést adhatnak: 1. a helyi ordinárius és a plnos, összes alárendeltjeik és az idegenek vonatkozásában is; 2. a klerikusi, p. jogú szerz. intézmény v. az ap. élet ugyanilyen társasága elöljárója a tagok, a novíciusok és az éjjel-nappal az intézmény v. társaság házában tartózkodók vonatkozásában; 3. azok, akiknek az Ap. Sztszék v. a helyi ordinárius megbízásából felmentési hatalmuk van. - Amit valaki magán~mal ígért, azt ő maga nagyobb v. egyenértékű jóra változtathatja, kisebb jóra azonban csak az változtathatja, akinek hatalma van a ~ alól felmentést adni az 1196.k. szerint. - A föltételhez kötött ~ (do ut des, 'adok, hogy adj'), az Istennel való szatócskodás, mely az antik római vallásosságban oly gyakori volt, minden kor számára létező kísértés. A több kívánsága ezen kívül nagyon könnyen vezethet teljesítmény-jámborsághoz. Pszichikai v. vallási labilitás esetén a ~tételbe való menekülés reakció lehet, de csak látszólagos kiút. Az említett veszélyek miatt az Egyh. ajánlja, hogy a ~tevő kérjen tanácsot gyóntatójától v. lelkivezetőjétől. **-E.P.

Pecz II/2:1186. - CIC 1983:1191-98.k. - BL:442. - CCEO 1990:889-94.k. - Schütz 1993:98. - RD 7-14.  - KEK  2102-03.

fogadalom