korbán: az Ószövetségben mindaz, amit az istenségnek vagy a szentélynek felajánlottak (→áldozat). - A szót a Lev (39x), a Szám (38x) és Ez 20,28; 40,43 (az eredetiben) tartalmazza. Ez a jelentés Josephus Flaviusnál kibővült: mindazt magában foglalta, ami a Tp. kincstárába került, ill. összegyűlt (→templomi kincs). Mt 27,6 is ilyen értelemben él vele: az ezüst, aminek fejében Júdás Jézust elárulta, nem felelt meg arra a célra, hogy a Tp. kincstárába kerüljön. A korai zsidóság körében a szó mintegy fogadalmi formulává vált (→fogadalom), amivel valamit áldozattá nyilvánítottak, v. legalábbis kivontak a profán használatból. Mk 7,11 ennek jegyében a gör. dóron, 'áldozati ajándék' szóval magyarázza; Jézus a Tízparancsolatra és Iz 29,13-ra hivatkozva elítélte a farizeusokat, amiért a ~ formulával visszaélve a Tízparancsolat elemi követelményeit kijátszották (→judaizmus). **

BL:1029.