🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > A > átok
következő 🡲

átok (lat. maledictio): rossz kívánság kifejezése más felé. - I. Az ókori görögöknél és rómaiaknál imádság, mellyel az ellenségre v. gonosztevőre büntetést kértek az istenektől. Leginkább a sírok meggyalázóira kérték az →alvilág isteneinek bosszúját. A gör-ök ~t mondtak nagy sérelem elszenvedésekor, v. ha valaki elemi kötelességeinek nem tett eleget, pl. halottját nem temette el; az athéni népgyűlés ~t mondott a hazaárulóra. A rómaiak megátkozták az ostromlott várost. - II. A Szentírásban bajt okozó szó v. tett, ami ellen büntetéssel v. mágikusan védekeznek. Az ~t Isten foganatosítja. Az ÓSz-ben 2 formája van: a rossz kívánság (pl. Szám 22,6; Zsolt 109,18; Sir 3,9; Zak 5,2; Józs 6,26; 1Kir 16,34) és az elkülönítés/kiközösítés (pl. Lev 27,28; Ez 4,29; Kiv 22,19; MTörv 13,13-19; Józs 7; 1Sám 15). - III. Morális szempontból: 1. Istenre és szt személyekre, tárgyakra mondott ~: →káromkodás. - 2. Az értelmes teremtményekre mondott ~ bűn a szeretet és az igazságosság ellen; ha gyűlöletből fakad, →halálos bűn lehet. - 3. A dolgokra mondott ~ lehet indokolt (tárgyak exorcizmusa), v. a türelmetlenség kifejezése. - 4. Az ördögre, minden jó ellenségére mondott ~ megengedett, lit. formája az →ördögűzés. - A m. népi hitvilágban elterjedt az ~ hatásába vetett hit, de rontó szándékú ~szöveget viszonylag keveset ismerünk. A ráolvasás-szövegek többnyire gyógyító célzatúak, a bennük szereplő ~ a betegség ellen irányul. **

Pecz 1985:971. - MNL I:166. - BL:110.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.