Magyar Katolikus Lexikon > S > szentírásfordítások


szentírásfordítások: Amikor az eredeti nyelv már nem volt érthető és más nyelvű népek körében is terjedt a zsidóság ill. a kerség, szükségessé váltak a ~; először a szórványban élő zsidók számára, akiknek gör. volt az anyanyelvük, aztán Palesztinában a fogságból hazatért zsidók számára, akik körében a hébert egyre inkább fölváltotta az arám, végül a róm. birodalom ker. közösségei számára. A ker. bibliafordításra aránylag későn került csak sor, mert a róm. birod-ban a gör. köznyelv, a koiné vált általánossá (→bibliai görög). Így az első ker. bibliafordítások a tart-okban keletkeztek, melyek nem voltak annyira elgörögösödve (pl. Felső-Egyiptom, Africa). A gör. háttérbe szorulásával természetesen másutt is egyre inkább szükségessé váltak a bibliaford-ok. Az elsők többnyire lit. célra készültek (→perikópa-gyűjtemények); ma már egyre világosabban látjuk, hogy a lit. igen nagy szerepet játszott a régi bibliaford-ok létrejöttében. A szövegkritika szempontjából a régi bibliaford-ok nem mind értékesek, már csak azért sem, mert függtek az adott fordítás jellegétől, ill. egy-egy nyelv fejlettségi fokától (kivált szókészlete gazdagságától). Mégis, a korai bibliaford-ok nemegyszer régebbi forrásra utalnak, mint amit a fönnmaradt héb. és gör. kz-ok megőriztek, és egy olyan szövegtípust képviselnek, melynek az elterjedtsége elég jól körülhatárolható. - 1. Görög ~: a) →Hetvenes-fordítás (LXX). - b) Aquila (2. sz.): Hadrianus cs. (ur. 117-138) korában élt, pontuszi származású volt, s a pogányságból megtérve először ker., később zsidó lett. Mint prozelita és Akiba rabbi tanítványa lefordította gör-re az ÓSz-et. Epiphaniosz szerint gyűlölte a kerséget, Szt Jeromos azonban dicsérte becsületességéért. Fordítása Akiba nézeteit tükrözi: szolgaian utánozta a héb. eredetit, teljesen figyelmen kívül hagyta a gör. nyelv törv-eit, s attól sem riadt vissza, hogy a ford. helyenként teljesen értelmetlenné váljon v. éppenséggel más, ellenkező értelmet kapjon. Ennek ellenére a róm. birod-ban eléggé elterjedt az Aquila-féle gör. ÓSz a zsidóság körében. - c) Theodotion (2. sz.): szintén zsidó prozelita volt, vsz. Efezusból származott. Az ő munkája inkább a LXX felülvizsgálatának tekinthető a héb. eredeti alapján, semmint önálló ford-nak. Ő nem követett el erőszakot a gör. nyelven, de sok héb. szót átültetett ill. átírt a görögbe. Minthogy fordítása bekerült a →Hexaplába, közvetlen hatással volt a ker. ÓSz-re, Dán vonatkozásában pedig teljesen háttérbe szorította a LXX-t. - d) Szümmakhosz (2. sz.): Epiphaniosz szerint szamariai volt, Euszébiosz és Szt Jeromos viszont ebionitának mondja. A 2. sz. végén fordította le az ÓSz-et, szabadabban, mint Aquila és Theodotion: tekintetbe vette a gör. nyelvszokást, s ennek jegyében enyhítette az ósz-i antropomorfizmusokat is. - 2. Arám ~. Minthogy a zsidók a fogságból hazatérve már nem értették a hébert, szükségessé vált, hogy zsinagógai használatra arámra fordítsák a héb. ÓSz-et. A ford. alapjául a szájhagyományban továbbélő héb. szöveg szolgált (→Targum). - 3. Szír ~. Míg a Targumok az arám-zsidó köröknek szóltak, ezek az arám-ker. hívek számára készültek, és először É-Mezopotámiában váltak szükségessé, mely kevésbé került gör. hatás alá. A szír egyháznak már a 2. sz: kialakultak olyan közp-jai, mint Edessza és Adiabene; innen terjedt a kerség egyrészt K felé, másrészt a róm. birod. felé, egészen Antiochiáig. - a) Pesitta: a legelterjedtebb szír bibliafordítás neve. Az elnevezés ('az egyszerű') föltehetően a Hexaplától való eltérésre utal, de egyszersmind arra is, hogy mintegy a „szír Vulgatá”-ról van szó, legalábbis az ÚSz vonatkozásában, a Harclensis-féle fordítással szemben. - Az ÓSz nem egységes: némely részek a maszoréta szöveget követik, másutt a Targumok hatása érződik, ismét más helyeken felfedezhetők a LXX nyomai. - P. Kahle a Pesittában a szír Targumot látja, miként a LXX-ban a gör. Targumot. Eszerint a kerség Szíriában a Pesitta révén éppúgy a zsidó ÓSz-et vette át, mint Ny-on a LXX révén. - Később az ÚSz-et is hozzácsatolták az ÓSz-hez. A legutóbbi időkig ált. volt az a vélemény, hogy ezt az ÚSz-et Rabbula fordította le, aki Edesszából származott; újabban A. Vööbus arra hivatkozik, hogy Rabbula eléggé elfogult volt, így ha a fordítás tőle való volna, nem válhatott volna ált-sá. M. Black szerint a Pesitta nem Rabbula szövegét tartalmazza, az csak előfutára volt a „szír Vulgatá”-nak. A Pesitta egyébként kánoni jellegű, de a Jel, valamint a kisebb →Katolikus levelek (2Jn, 3Jn, 2Pt, Júd) hiányoznak belőle. Az ÚSz teljesen egységes a Pesittában és egészen közel áll a birod. gör. szöveghez; ez az antiochiai eredettel jól összeegyeztethető. A Pesitta ügyében a vita még nem zárult le. - b) Nagyon jelentősek a régi szír evang-fordítások is, melyeknek helyébe az 5. sz: a Pesitta lépett. Közülük külön említést érdemel Tatianosz →Diatesszaronja, bár csak szír Szt Efrém örm. fordításban fönnmaradt Kommentárjában, különféle későbbi szerzők idézeteiben és egy arab ford-ban őrződött meg. - c) Philoxeniana ill. Harclensis. Mabug pp-ének, Philoxenosznak a megbízásából 508 k. egy Polükarposz nevű pp. gör-ből szírre fordította az ÚSz-et és talán a zsoltárokat is. Néhány szír kézirat széljegyzeteiből arra lehet következtetni, hogy ezt a Philoxeniana bibliafordítást egy bizonyos Harceli v. Heracliai Tamás a gör. szöveg 3 változatával összedolgozta és kiadta (616). Némelyek szerint a Philoxeniana lényegében sértetlen maradt, H. Tamás csak jegyzetekkel és helyesbítésekkel látta el; mások viszont úgy gondolják, hogy H. Tamás munkája nem szorítkozott csupán fölülvizsgálatra, így a Harclensis nem azonos a Philoxenianával. Ez utóbbi nézet összhangban van a hagyománnyal is: a ford-t inkább Harclensis néven tartották számon, a Philoxeniana név kevésbé vált ismertté. - d) A szír Hexapla 615 k. keletkezett Alexandriában. Egy későbbi hagyomány szerint az Edessza melletti Tella pp-ének, Paulusnak köszönhető. Szó szerinti fordítás, melyhez egy Órigenész kritikai jelzéseivel ellátott gör. Hexapla szövege szolgálhatott alapul; a Hexapla más részeiből is közöl a lapszélen változatokat, így a LXX szövegkritikai vizsgálata szempontjából jelentős. - 4. Kopt ~. A kopt Biblia egyike a legrégibb és legfontosabb változatoknak. A Targum-szerű fordítást vsz. a 3. sz. elején kezdték el lejegyezni. A fő nyelvjárásokban (szahidi, bohairi) írt ÚSz teljes, az ÓSz csak részben maradt fönn. A szahidi változat szebben, szabadabban adja vissza a gör. szöveget, a bohairi olykor az értelem rovására is jobban tapad a betűhöz. A kopt ÚSz-nek az alexandriai változat lehetett az alapja. Az ÓSz nem egységes, de következtetni lehet belőle a különféle kopt változatok korára (a Péld szahidi szövege pl. Hexapla előtti változatra enged következtetni). A fönnmaradt kz-ok közül több a 4. és 5. sz-ból való. - 5. Más régi ~. a) Az örmény fordítás az 5. sz. 1. felében készült szír szöveg alapján; később átdolgozták a LXX szerint. Vsz. a szírből lefordított Diatesszaron volt a legrégibb örm. nyelvű változata az evang-oknak. Az ÓSz szövege csaknem mindenütt hexapláris jellegű; az ÚSz a Theodotionnal vág egybe. A legrégibb kz-ok a 9. sz-ból valók. - b) A grúz fordítás az örményen alapszik, de a 6-7. sz. fordulóján görögösítették, a 11. sz: pedig átdolgozták a gör-bizánci típus szerint. A legrégibb kéziratok a 8. v. a 9. sz-ból származnak. - c) Az etióp fordítás keletkezésének idejét nehéz megállapítani; ugyanígy azt is, hogy szír v. gör. szöveg szolgált-e alapjául. A kz-ok viszonylag késeiek és átdolgozásokra engednek következtetni. - d) A gót fordításból, mely Wulfila (†383) pp-nek köszönhető, csak töredékek maradtak fönn. Ennek alapján arra lehet következtetni, hogy antiochiai szöveg szolgált forrásául. - e) Az ószláv fordítást a hagyomány Szt Cirillnek és Szt Metódnak tulajdonítja (9. sz.); vsz. azonban, hogy csak a lit. perikópákat fordították le. - 6. Latin ~. a) →Vetus Latina. - b) →Vulgata. - c) Úgy látszik, hogy a Vg még a kk-ban sem tudott minden követelménynek megfelelni: különféle más lat. ford-ok is keletkeztek. Egyebek közt több, közelebbről még nem tanulmányozott, Oxfordban található kz. azt tanúsítja, hogy már a 13. sz: megkísérelték, hogy héberből egy új lat. fordítást készítsenek. Különösen a reformáció után vált egyre sürgetőbbé, hogy eredeti szövegekből új lat. ford-ok készüljenek. Ezek közül mindenekelőtt S. Pagninus teljes ÓSz-e és ÚSz-e (Lyon, 1527; Köln, 1541) vált ismertté. S. Münster is készített egy szó szerinti, de azért nem szolgai lat. bibliafordítást (Basel, 1534/35; 1546 stb.). Szabadabb, de pontos L. Jud (†1541) fordítása is. A legnagyobb tekintélyre Erasmus munkája emelkedett, bár ő csak az ÚSz-et fordította le (1505-06: már elkészült, de csak 1516: jelent meg, átdolgozva; további javított kiadás: 1519, 1522, 1527, 1555); Erasmus ÚSz-e alapul szolgált több nemzeti nyelvű fordításhoz. →Neovulgata - 7. Franciául a legrégibb teljes bibliaford. a 13. sz-ból ismeretes. Az első teljes, nyomtatott fordítást J. de Rély készítette, 1487: jelent meg. A fr. ref. egyházban elterjedt bibliaford. J. F. Ostervald (1474) és P. R. Olivétan fordítására (1535) vezethető vissza. Egyébként a fr. nyelvű különféle ~ és átdolgozások száma több mint 300. Napjainkban nagy tekintélyre emelkedett az eredeti héb. és gör. nyelvből fordított Jeruzsálemi Biblia (La Bible de Jerusalem), az →École Biblique gondozásában (első ízben 43 részben, Paris, 1947-56, azóta számtalan egykötetes új kiadásban); az ökumenikus bibliafordítás (Traduction Oecuménique de la Bible) 1966 óta jelenik meg (először a Róm látott napvilágot). - 8. Olaszul a legrégibb kz-os ~ a 14. sz-ból valók, és zömükben toszkán nyelvjárásban készültek. Az első nyomtatott olasz bibliafordítás N. Malermi munkája (1471), a Vg alapján készült egy 14. sz. ford. felhasználásával. A legismertebb olasz bibliaford. A. Martini nevéhez fűződik és a Vg-n alapszik (ÚSz, 1769-71; ÓSz, 1776). Az olasz prot. egyh-ban leginkább G. Diodati (Genf, 1607) eredeti szövegekből készült fordítása ismeretes. Egy eredeti szövegeken alapuló új kat. ~t a Pápai Biblikus Intézet adott ki A. Vaccari irányításával (Firenze, 1959), de még más modern fordítások is készültek (így az 1960 óta megjelenő La Sacra Bibbia tradotta dai testi originali e commentata... Torino). - 9. Spanyolul a X. Alfonz kir. megbízásából, a Vg alapján fordított Biblia Alphonsianán kívül a 15. sz-ból még 6 kz-os bibliaford. ismeretes, melyet zsidók készítettek eredeti szövegből, s az ÚSz-nek még további 3 olyan fordítása is fönnmaradt, mely a Vg-n alapszik. Az inkvizíció idején (egészen 1782-ig) tiltották a Szentírás fordítását. Az ún. Biblia del Oso, az első prot. bibliaford. A Ferrarai Bibliát (1553) két port. zsidó (D. Pinel és H. de Vargas) fordította két kiadásban, egyfelől a zsidók, másfelől a kat-ok számára (ezért Zsidó Biblia néven is ismeretes). Az újabb sp. ~ eredeti szövegeken alapulnak (pl. E. Nácar Fuster és A. Colunga munkája; Madrid, 1944); az L. A. Schökel irányításával készült legújabb sp. bibliaford. 1966 óta jelenik meg. - 10. Németül a legrégebbi bibliaford-nak egy maszoréta szöveg 748-ból fennmaradt részletei számítanak (23 lap Bécsben, 2 lap Hannoverben); a 9. sz-ból egyebek közt ismeretes egy →evangéliumharmónia. W. Walther a 19. sz. vége felé - az általa gyűjtött anyag alapján - úgy vélte, hogy a kk-ban kb. 3000 kz-os bibliaford-t használtak, de ez a szám a hamburgi ném. bibliaarchívum anyagának feldolgozásával még jelentősen emelkedik. Nyomtatásban először Strassburgban és Augsburgban jelent meg ném. szentírásfordítás (1466, 1470 ill. 1475 k.); a perikópagyűjt-eket nem számítva 1521-ig 18 (14 hochdeutsch, 4 niederdeutsch) ném. bibliaford-t adtak ki a 34, csak egyes részleteket tartalmazó szentírásfordításon kívül; mindezekhez a Vg szolgált alapul. Luther Márton bibliaford-a 1522: (ÚSz) ill. 1534: (ÓSz) jelent meg; Luther az eredeti szövegeket használta forrásul, de a LXX-t, valamint a Vg-t is tekintetbe vette. A csakhamar nagyon népszerűvé vált Luther-féle bibliaford. felülvizsgálata 1964: fejeződött be. - A reformáció után megjelent kat. ~fordítások (köztük az 1662: kiadott ún. Mainzi v. Katolikus Biblia) általában a Vg alapján készültek (kivétel L. van Ess eredeti szövegeken alapuló ford-a, mely 1807-től jelent meg). Az újabbak már eredeti szövegeken alapszanak, így pl. E. Dimmler fordítása (1925-től), P. Riessler ÓSz-e (1934), R. Storr ÚSz-e (1934), P. Parsch (1934), E. Henne és K. Rösch munkája (1934-től ismételten) stb. A ném., osztrák, svájci ppi kar, valamint a luxemburgi és lüttichi (liege-i) pp. megbízásából kiadott ún. Einheitsübersetzung der Heiligen Schrift (Stuttgart, ÚSz, 1972; ÓSz 1974) szintén eredeti szövegeken alapszik és mindenki számára hozzáférhető, közérthető nyelven készült. - 11. Angolul a legkorábbról egy angolszász zsoltárfordítás maradt fenn 778-ból; ismeretlen fordító munkája. 997-től Aelfric lefordította Mózes 5 kv-ét és még több más kv-et is (Józs, Bír és saját állítása szerint még ezeket is: Kir, Jób, Eszt, Jud, Dán). A 10-11. sz: több nyelvjárásra lefordították az evang-okat. Mint ezeknek, úgy J. Wiclif 1380: készült, de csak 1731: kiadott fordításának is a Vg az alapja. Az anglikán egyházban W. Tyndal eredeti szövegeken alapuló fordítása (ÚSz 1525, ÓSz 1535, ezt M. Coverdale fejezte be) vált hivatalossá (Matthew Bible, 1537); ennek átdolgozott változata a King James Bible v. 1611-től az Authorized Version, majd a Revised Standard Version (L. A. Weigle kiadása, ÚSz 1946, ÓSz 1952). A teljes mai ang. nyelvű prot. szentírásford a New English Bible (The New Testament 1961; The Old Testament 1970). Az újabb kat. ang. ~: Westminster Version (1913-tól); R. A. Knox teljes bibliaford-a (ÚSz 1946, ÓSz 1948, a Vg alapján készült, az eredeti szövegek szem előtt tartásával). Az USA-ban a kat. bibliamozgalom szorgalmazására készült egy új teljes szentírásford. mai nyelven, eredeti szövegek alapján. Ez az ún. CCD (Confraternity of Christian Doctrine) Version v. Confraternity Bible (1967). - 12. Magyar ~. a) Katolikus ~. Amikor a magyarság Szt István korában a Ny-i kereszténységhez csatlakozott, a Ny-i egyh. általánosan használt Bibliája a Jeromos-féle lat. Vulgata volt. (Emellett más, korábbi verziók is éltek még, pl. Szt Gellért püspök Deliberatiójában nem a Vulgatából származnak az idézetek.) A Kálmán-kori esztergomi zsinat (1100 k.) előírja, hogy vasárnaponként nagyobb tp-okban a szentleckét és az evang-ot magyarázni kell a népnek. A magyarázat elemi formája a szöveg nyelvi megértetése, lefordítása volt a lat. nyelvű miséhez kapcsolódó prédikáció keretében (ld. a magyaráz ige etimológiáját). A ford. ekkor még természetesen szóban történt, alkalomról alkalomra. A rendszeres szóbeli ford-ban azonban lassan kialakultak olyan sztereotípiák, melyek az egész m. nyelvterületen ált-sá váltak. Ezzel magyarázható sok nyelvi azonosság egymással egyedileg nem érintkező késő kk. írott bibliaford-ainkban. A korai időszakból írott ford. nem maradt fenn, azonban a bibliaismeretnek és bizonyos fordulatok rögzülésének fontos dokumentuma a 12. sz: ugyancsak a szóbeliségben kiformálódott →Halotti Beszéd. - A szóbeli tolmácsolást csak akkor váltotta fel ill. kísérte az írásban rögzített ford., amikor arra anyanyelvi olvasói igény támadt. A szerzetekben, ahol az egyh. év folyamán a zsolozsma keretében az egész Bibliát felolvasták, a latinul nem tudó szerz-ek, laikus testvérek és az apácák igényelhették a zsolozsmán kívül az anyanyelvi felolvasást. Ez eleinte feltehetően igen szűk körű volt és csak a Biblia bizonyos fejezeteit érintette. Ha a Garinus-féle →Margit-legendának hihetünk, a Nyulak szigetén 1250 u. már volt m. nyelvű passió- v. evangélium-ford. - A magyar ~ korhoz pontosan nem köthető, első írott emlékei elpusztultak. →Báthori László OSPPE (†1485) m. nyelvű Bibliája - akár ford., akár csak másolta - ugyancsak elpusztult azzal a Mezey László által neki tulajdonított biblia-kommentárral együtt, melyet Mátyás kir. a Corvina kvtárban helyezett el. - 1450-1530: csak ford-részletek maradtak fenn nyelvemlék-kódexeinkben. A ford-ok között vannak olyanok, melyek a Biblia nagyobb egységeit tartalmazzák, mások alkalmi jellegűek és csak egy-egy kv-re terjednek ki, megint mások lit. forrásokon alapulnak, mint a perikópa- v. zsoltár-fordítások. Az első csoporthoz tartozik a 15. sz. 1. felében készült, →Huszita Biblia néven számon tartott ford., melynek részleteit a →Müncheni (4 evang.), a →Bécsi (Rut, Jud, Eszt, Mak, Bár, Dán, kispróféták) és az →Apor-kódex (psalterium) őrizte meg másolatban. A huszita-teória képviselői szerint ez a ford. az Egyh. keretein kívül, üldözött huszita papok által, a huszitizmus hazai hívei számára készült. A kérdés vitatott, az azonban egyértelmű, hogy ez a ford. szervesen illeszkedik a kat. ~ folyamatába. Mellékjeles helyesírása valamennyi ferences kódexünkben megjelenik, a rendi használatra készült Döbrentei-kódex mind a Müncheni, mind az Apor-kódexszel nagyon közeli rokonságot mutat, az Apor-kódex pedig maga is egy prem. használatban volt másolat. - Rendszeres bibliaford. még az Ó- és ÚSz több kv-ét tartalmazó, 1516-19: másolt →Jordánszky-kódex. Az a teória, miszerint Báthori bibliája a Huszita Biblia átdolgozása lett volna, a Jordánszky-kódex pedig Báthori bibliájának másolata, minden alapot nélkülöz. Az érintkezés e kódexek között nem ennyire konkrét, s az ált. fordítási gyakorlatban gyökerezik. - A perikópa-fordítások önálló műfajt képviselnek a ~on belül, de nyelvileg szervesen közéjük illeszkednek. A bibliai szakaszok a perikópa-fordítások esetében a perikópák rendjében követik egymást, forrásuk nem közvetlenül a Biblia, hanem egy mise-lectionarium v. perikópás kv. Mivel a perikóparendszerek bizonyos pontokon eltérnek egymástól, a perikópa-fordítások rendi hovatartozása általában megállapítható. Néhány perikópányi töredéket sok kódexünkben találunk. A Döbrentei-kódex (1508) második része a teljes egyh. évre tartalmazza a szentleckéket és az evang-okat a pálosokéhoz közel álló rendszer szerint. A →Székelyudvarhelyi kódex (1526/28) végén egy csonka, advettől nagyböjtig terjedő szakasz maradt meg egy ferences lekcionáriumból. Eredetileg teljes volt, de csonkán maradt ránk az →Érdy-kódex (1526 k.) epistola- és evangélium-sorozata. A kódex összeállítója, a →Karthauzi Névtelenként számon tartott prédikáció-szerző, beszédeit az ünnepek perikópáinak tolmácsolásával kezdi. A mű elé írt prológusban hiányolja a teljes m. nyelvű Bibliát. A Jordánszky- és az Érdy-kódex egymásnak megfelelő bibliai szakaszai között szoros nyelvi összefüggés van. - Ugyancsak lit. kv-ön, egy, a hét napjaira beosztott pszaltériumon alapulnak a Döbrentei-kódex zsoltár-fordításai, ez az első fennmaradt teljes zsoltároskv. A 150 zsoltár ford-át tartalmazza még az 1522: Velikei György által Lékán másolt →Keszthelyi kódex és az ezzel összefüggő →Kulcsár-kódex, melyet 1539: másolt Pápai Pál. E zsoltárford-ok a hozzájuk kapcsolódó himnuszokkal együtt a magánáhítatot, ill. a lit. jobb megértését szolgálták, de nem kaptak helyet magában a lit-ban. - Néhány kiragadott részlet ford-a a Döbrentei-kódexben olvasható Salamon íneklése c. (az Én és Jób 1-6; 42. f.). Judit kv-ét →Nyújtódi András fordította le Judit nevű apáca húga számára a Székelyudvarhelyi kódexben. - 13. Nyomtatásban elsőként Szt Pál levelei jelentek meg magyarul →Komjáti Benedek ford-ában (Krakkó, 1533). Ezt követte →Pesti Gábornak - Erasmus alapján készült - ÚSz-fordítása (Bécs, 1536), mely valójában csak a 4 evang-ra terjed ki, majd →Sylvester János ÚSz-e (Újsziget-Sárvár, 1541), aki szintén Erasmus magyarázataira támaszkodott. - A kat. Egyházban a legutóbbi időkig →Káldi György SJ 1626: kiadott bibliaford-át használták, mely 1605-07: készült. Káldi „az egész keresztyénségben bévött régi deák bötűből”, azaz a Vg-ból fordított, „a dolgok velejébe vágó nyelven”, és munkájához egy akkor Rómában élő rendtársának, →Szántó Istvánnak 1580 e. készült fordítását is fölhasználta; innen érthető, hogy Kazinczy által „igen szép fordítású”-nak (Erdélyi Múzeum, 1814) ítélt Bibliáját másfél esztendő alatt befejezte. A nyomtatás költségeiben Pázmány Péter és Bethlen Gábor erdélyi fejed. osztoztak. Két változatlan kiadás (1732, 1782) után Káldi szentírásford-át Szepesy Ignác pécsi pp. „felügyelete alatt” átdolgozták; az átdolg. változat első ízben 1834-36: jelent meg Pozsonyban, 4 kötetben. Káldi szentírásford-át 1865: →Tárkányi Béla újra átdolgozta; Káldi „fordítása nyomán” utoljára 1930-34: jelent meg a teljes Szentírás. - 1973: a →Szent István Társulat a II. Vat. Zsin. kívánalmainak megfelelően közérthető mai m. nyelven készült új, teljes kat. szentírásford-t adott ki; a fordítók (→Gál Ferenc, Gál József, Gyürki László, →Kosztolányi István, →Rosta Ferenc, Szénási Sándor és →Tarjányi Béla) az eredeti (héb., gör. ill. arám) szövegek alapján dolgoztak, de figyelembe vették a Jeruzsálemi Bibliát (Bible de Jérusalem) is, és az ÚSz fordításakor sokat merítettek →Békés Gellért és Dalos Patrik Rómában kiadott ÚSz-fordításából (1951). - b) Protestáns ~. A prot. egyh-ak számára első ízben Heltai Gáspár vette tervbe munkatársaival (Gyulai István, Ozorai István, Vízaknai Gergely) a teljes Szentírás m-ul való megjelentetését a 16. sz. derekán, 5 szakaszban, de tervét csak részben sikerült megvalósítania. Az első teljes prot. bibliaford. →Károli Gáspár gönci lelkész műve, a →Károli-Biblia. Ezt →Szenczi Molnár Albert, miután „igazgatta, néhol meg is jobbította”, újra kiadta (Hanau, 1608; Oppenheim, 1612). Rajta kívül is „minden kiadó javított, csiszolt, változtatott rajta” (Bottyán János: A m. biblia évszázadai, 55), így Misztótfalusi Kis Miklós (1685), Szatmárnémeti Pap István és Török Ferenc (1705), Őri Fülep Gábor és Balogh Soós Mihály (1765) stb. Károli szentírásford-a a prot-ok között rendkívül népszerű, ezt az is tanúsítja, hogy átdolgozva 120-nál több kiadást megért. - 1975: a Ref. Zsinati Iroda Sajtóosztálya új, teljes prot. bibliaford-t jelentetett meg, melyet a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Ósz-i és Úsz-i Bibliafordító Szakbizottsága készített. A fordítók arra törekedtek, hogy a mai m. köznyelv eszközeinek felhasználásával készült új ford-ba átmentsék a Károli-féle ford-nak azon elemeit, melyeket a hagyomány szentesített. - A stuttgarti Német Bibliatársulat jelentése szerint 1994: a teljes Szentírás 337 nyelven olvasható, az ÚSz és egyes bibliai részek ezenkívül további 926 nyelven hozzáférhetők. A legtöbb fordítás Afrikában jelent meg: 587 különféle afrikai nyelven és nyelvjárásban olvashatók bibliai szövegek. A fekete földrészt Ázsia követi 513 nyelvvel, majd Amerika 429 és a csendes-óceáni térség 341 különböző nyelvű ford-sal. Eu-ban 189 bibliaford. létezik. - Összehasonlításul: nyelvtudósok a világban létező nyelvek ill. nyelvjárások számát jelenleg három- és hatezer közöttire becsülik. R.É.-M.E.

Boros 1903. - Szerecz Alajos Imre: Kódexeink párhuzamos szentírási töredékei. Bp., 1916. - Horváth 1931. - Mezey 1955. - MTA Irod. Osztályának Közleményei. 1956:191. (Mezey László: A „Báthory-biblia” körül. A mű és szerzője.) - Tarnai 1984. - BL 1989:1673. - MK 1994. II. 25.