🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > Károli-Biblia
következő 🡲

Károli-Biblia, Vizsolyi Biblia: az első teljes magyar protestáns bibliafordítás (→szentírásfordítások, →Szentírás). A ~ név a fordítójára utal, a nyomtatás helye (→Vizsoly) szerint: Vizsolyi Biblia, elsősorban az irodalomtörténet számára. - 1. A ~ →Károli Gáspár gönci lelkész műve, Thúri Mátyás szántói, Czeglédi János vizsolyi és Huszti Imre gönci lelkészek, továbbá Károli testvére, Miklós, valamint Pelei János és Károli Béla rektor közreműködésével. A nyomtatás költségeit →Rákóczi Zsigmond egri várkapitány és Vizsoly földesura, Báthori Zsigmond országbíró, Drugeth Bálint zempléni főispán és Mágócsy Gáspár földesúr biztosították. A ~ címlapja szerint „nyomtattatott Mantskovit Bálint által”, aki a Galgócon (Nyitra vm.) működő Bornemissza Péter nyomdájának tipográfusa volt. Vsz. nyugodtabb körülményeket keresve költözött át e nyomda Vizsolyba, ahol megfelelő módon fölszerelték, kiegészítették a ~ kiadásához szükséges betűkészlettel. - 2. A ford-hoz Luther Bibliáját nem használták föl, a ~ teol. alapjaiban a ref. →Kálvin tanai tükröződnek. Károli Gáspár bevezetője szerint: „Miképpen azért külső képpen Isten az, aki minket eltart és az mi életönket táplállya, de úgy, ha az mi hivatalunk szerint kenyeret keresünk: azonképpen az Isten lelke az, aki az mi szívönkben lelkünkben cselekszik, hitet formál, ujonnan szül, de nem külömben, hanem az igének hallgatásából. Ha azért azt akarjuk, hogy az Isten mi bennönk cselekedjék, ne légyen mielőttünk semmi becsületesb az Istennek igéjénél, annak hallgatásánál, olvasásánál és tanolásánál.” Szükségesnek tartja a ford-t, mert „nemcsak akarja Isten, hogy az papok olvassák az szent írást és az község azoknak szájukból hallja, hanem azt is akarja, hogy az ó és új Testamentom könyvei minden nemzetségnek nyelvén légyenek, és azokat olvassák, hányják vessék mindenek, szegények, gazdagok, kicsinyek, nagyok, férfiak és asszonyi állatok, mert az Isten egyaránt minden rendbéli embereket akar idvezíteni”. Az egyházatyáknak a Szentírás olvasására buzdító szavaiból azt a következtetést vonja le, hogy akik „a Bibliát csak a deák nyelvre szorítják és az község kezéből kivészik annak olvasását, és őket az bálványokhoz igazítják, hogy azok légyenek, amint ők szólnak, a parasztoknak Bibliájok, és azoktól tanoljanak, amint Gergel Pápa mondotta volt, azok minden kétség nélkül az Iesus Christus vére hullásával megváltott népet nagy gyalázatos bosszúsággal illetik, azokat az setétségben vezérlő lámpástól, az ő lelkeknek kenyerétől vízétől, az ellenség ellen való fegyvertől megfosztván az setétségben hadgyák, lelki éhséggel szomjusággal gyötrik és veszedelemre taszitják”. - A róm. egyh-at vádolva mondja: „Igen vaknak kell annak lenni az ki ezt által nem látja, miért fosztják meg az Rómaiak az községet az Bibliának olvasásától. Mert hogy az ő tudományoknak hamissága meg ne esmertessék az községtől, és hogy mindent szabadon szerezhessenek, végezhessenek, és azt a községnek nyakába vethessék minden próbálás nélkül, ezt az okosságot találták, hogy ne légyen szabad az Bibliát közönséges nyelvre fordítani, és azt a községnek olvasni. Soha azért a fejedelmek nagyobb jót nem cselekedhetnek az községgel, mintha őket az nagy lelki rabságból kiszabadítván az Istennek igéjét a Próféták Apostolok írásából prédikáltatják, és nemcsak prédikáltatják, hanem arra is gondjok lészen, hogy az Istennek könyve közönséges nyelven légyen, mindeneknek kezekben forogjon, és mindenektől olvastassék.” - Abban is „pápista” fogást lát, hogy Róma a →Vulgatát tette hivatalossá, ezért a ford-ban nem ragaszkodik a Vg-hoz, hanem „követtönk sok jámbor, tudós embereket és azoknak fordítását, az hetven magyarázóknak Görög nyelvre való fordításokat. Vatablust, Munsterust, Pagninust, Tremelliust, ki természet szerint való zsidó fiú volt és csak most fordította meg az Bibliát, ez mellett sok tudós bölcs magyarázókat.” „Azért jóllehet a Ieronymus Bibliájának méltóságát mi helyén hagyjuk és távol legyen mitőlünk, hogy azt szidalmaznók, rágalmaznók, és ha valakit annak olvasásától lerettentenénk, ha kedveli azt, sőt azt mondjuk, hogy azzal mi is igen segíttetönk és az holott a szükség hozza örömest élönk vele.” A Vg előtt létezett sokféle ford-sal igazolja annak jogosultságát, hogy gör. és héb. szövegekre támaszkodva néhol eltérjen a Vg-tól, melynek hitelességét kétségbe vonja, s néhány idézettel próbálja igazolni, hogy „igen megvesztegettetett”, ti. „sokat adtak ahhoz és abban sok toldalék vagyon”. - Érvei ilyen jellegűek: „Az Vulgata editióban így vagyon: »Monda Chain Ábelnek, mennyünk ki«, ez pedig (mennyünk ki) nincsen az igaz betűben” (Ter 4,8). A protoevangélium (Ter 3,15) Vg-beli részletével kapcsolatban kívánja bizonyítani, hogy „sok helyen az régi Bibliát az pápai tudomány mellé szabták, mint Genes 3., hogy az Máriának közbenjárását és segítségül való hívását bizonyíthassák, így vesztegették meg a betűt: »ipsa conteret caput serpentis«, maga nem ipsa, hanem ipsum vagyon az igaz betűben”. - A bevezető végén Károli megismétli, hogy a héber szövegekhez Munsterus (→Münster, Sebastian), →Vatablus, →Pagninus OP és Tremellius ford-ait vette alapul, követte a Vg-t, és „ez mellett sok magyarázó doktorokat. Az kik ez előtt valami részt fordították az Bibliában, azokatis nem útáltuk meg, hanem megtekintettük.”- 3. A ~ ford-a 3, nyomtatása 1,5 év alatt készült el. 1590: 2412 oldalon, kb. 800 példányban jelent meg (52 fennmaradt példányáról tudunk, kb. 24 országhatárainkon belül, 1 a vizsolyi tp-ban van). - 1608: és 1612: Szenczi Molnár Albert, miután „igazgatta, néhol meg is jobbította”, újra kiadta. Rajta kívül is minden kiadó javított, csiszolt, változtatott a ~n, pl. 1685: Misztótfalusi Kis Miklós, 1705: Szatmárnémeti Pap István és Török Ferenc, 1765: Őri Fülep Gábor és Balogh Soós Mihály stb. - Több tárgyi tévedése és nyomdahibája mellett a ~ egészében véve kiemelkedő mérföldköve a m. nyelv és irod. stílus fejlődésének, megalapozója irod. nyelvünknek. Nemcsak klasszikus irod-unkban mutatható ki kifejezést, gondolkodást formáló hatása, hanem a kortárs irod-ban is találkozunk ihletésével, hacsak egy szólás v. metafora erejéig is. A magyarság és a m. nyelv megmaradásában „a magyar nép zivataros századaiban” a ~nak is szerepe volt. - 120-nál több átd. kiadást ért meg. 1975: a Ref. Zsinati Iroda Sajtóosztálya új, teljes prot. bibliaford-t jelentetett meg, melyet a Mo-i Egyh-ak Ökumenikus Tanácsának ÓSz-i és ÚSz-i Bibliaford. Szakbiz-a készített, törekedve arra, hogy a mai m. köznyelv eszközeinek fölhasználásával készült új fordításba átmentsék a ~ azon elemeit, melyeket a hagyomány szentesített. 1981: (külön e célra készített papíron) hasonmás kiadást jelentetett meg az Európa Kiadó M. Helikon osztálya. **

Biblia. Vizsoly, 1590. Fakszimile. Bp., 1981. - Szabó András: Adatok a vizsolyi nyomda tört-éhez. Uo., 1981. - Uő: Károli Gáspár Vizsolyi Bibliája. Uo., 1981. - Bottyán János: A magyar Biblia évszázadai. Uo., 1982.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.