Magyar Katolikus Lexikon > S > szent kenet
szent kenet: a liturgiában használt →kenet. - A Szentírásban. Az ÓSz-ben a ~ sűrű olaj v. könnyen kenhető kenőcs (a →mirha, →fahéj, →kalmus és →kasszia elegye); a Kiv 30,22-25 szerint 500 sékel (5 kg) finom mirha, ugyanennyi kasszia, fele mennyiségben fahéj és illatos nád, 1 hin (3,6 l) olívaolajban kenőccsé keverve. A mirha a balzsamfa olívaolajban jól oldódó mézgája. A kasszia a héb. és arab névazonosítás alapján itt vsz. nem a szennacserje, hanem a babérkasszia kérgét jelenti, amelyet rendszerint a valódi fahéjjal együtt szállítottak K-ről. A fahéj a valódi fahéjfa lehámló, fűszerként jól ismert kérge. Az egyértelműen nádféle növényre utaló héb. qáneh szót a gör. fordításban a kalamosz helyettesíti. Ennek a lat. kalmus alakját vette át Károli Gáspár m. fordításában, mert a nálunk ismeretlen illatos nádnak nem volt m. neve. A kalmus tehát nem tévesztendő össze vízinövényünk, a kálmos nevével, amelyik nem szerepel a Bibliában, jóllehet ennek gyökere is tartalmaz gyógyhatású illóolajokat. Itt a nárdus sem helyénvaló, jóllehet a Biblia máshol többször is említi a gyökeréből készített nagyon finom illatú drága nárdusolajat. Az idézett szöveghelyeken a K-en közkedvelt, 1 m-es, nádszerű, rózsához igen hasonló illatú indiai gyömbérfű, tevefű, v. a nálunk díszfűként ültetett citromfű őrleményéről van szó. A folyékony alkotórészt a héb. kifejezésnek megfelelően ,faolajnak' fordítják, ami több vonatkozásában is az olívaolajnak felel meg. - Kizárólag az Istennel kapcsolatos szt dolgok (pl. király, szt sátor stb.) →fölkenésére használták, más célra tilos volt használni (Kiv 30,23); profán célra való használata halálbüntetéssel járt (30,33). A ~et tartó edény ált. szarvból, szaruból készült. Az Én-ben a ~ a menyasszony és a vőlegény (Egyh. és Krisztus, Mária és Krisztus) szerelmének isteni/szent jellegére utal (vö. 1,3; 4,10). - Az ÚSz-ben János ap-nál és a Jel-ben a ~ Krisztusnak és a Lélek jelenlétének bizonysága (1Jn 2,27; Jel 3,18). - Az Egyh. lit. használatában a ~ →krizma, ami a →bérmálás, királykoronázás, tp-szentelés anyaga. A →betegek kenete kifejezésben a ~ a megkenés cselekményére utal (e szentségnél, mint a keresztségnél is, szt olajat használunk). Ky.Z.-**
Kereszty 1998:174.