Magyar Katolikus Lexikon > S > szent kenet


szent kenet: a liturgiában használt →kenet. - A Szentírásban. Az ÓSz-ben a ~ sűrű olaj v. könnyen kenhető kenőcs (a →mirha, →fahéj, →kalmus és →kasszia elegye); a Kiv 30,22-25 szerint 500 sékel (5 kg) finom mirha, ugyanennyi kasszia, fele mennyiségben fahéj és illatos nád, 1 hin (3,6 l) olívaolajban kenőccsé keverve. A mirha a balzsamfa olívaolajban jól oldódó mézgája. A kasszia a héb. és arab névazonosítás alapján itt vsz. nem a szennacserje, hanem a babérkasszia kérgét jelenti, amelyet rendszerint a valódi fahéjjal együtt szállítottak K-ről. A fahéj a valódi fahéjfa lehámló, fűszerként jól ismert kérge. Az egyértelműen nádféle növényre utaló héb. qáneh szót a gör. fordításban a kalamosz helyettesíti. Ennek a lat. kalmus alakját vette át Károli Gáspár m. fordításában, mert a nálunk ismeretlen illatos nádnak nem volt m. neve. A kalmus tehát nem tévesztendő össze vízinövényünk, a kálmos nevével, amelyik nem szerepel a Bibliában, jóllehet ennek gyökere is tartalmaz gyógyhatású illóolajokat. Itt a nárdus sem helyénvaló, jóllehet a Biblia máshol többször is említi a gyökeréből készített nagyon finom illatú drága nárdusolajat. Az idézett szöveghelyeken a K-en közkedvelt, 1 m-es, nádszerű, rózsához igen hasonló illatú indiai gyömbérfű, tevefű, v. a nálunk díszfűként ültetett citromfű őrleményéről van szó. A folyékony alkotórészt a héb. kifejezésnek megfelelően ,faolajnak' fordítják, ami több vonatkozásában is az olívaolajnak felel meg. - Kizárólag az Istennel kapcsolatos szt dolgok (pl. király, szt sátor stb.) →fölkenésére használták, más célra tilos volt használni (Kiv 30,23); profán célra való használata halálbüntetéssel járt (30,33). A ~et tartó edény ált. szarvból, szaruból készült. Az Én-ben a ~ a menyasszony és a vőlegény (Egyh. és Krisztus, Mária és Krisztus) szerelmének isteni/szent jellegére utal (vö. 1,3; 4,10). - Az ÚSz-ben János ap-nál és a Jel-ben a ~ Krisztusnak és a Lélek jelenlétének bizonysága (1Jn 2,27; Jel 3,18). - Az Egyh. lit. használatában a ~ →krizma, ami a →bérmálás, királykoronázás, tp-szentelés anyaga. A →betegek kenete kifejezésben a ~ a megkenés cselekményére utal (e szentségnél, mint a keresztségnél is, szt olajat használunk). Ky.Z.-**

Kereszty 1998:174.

Szent Kereszt: a →megváltás eszköze, az a →kereszt, amelyen Isten Fia szenvedett és meghalt a világ üdvösségéért, ezért imádás illeti (→kereszt imádása, →térdhajtás). - A ~et Szt Ilona csnő találta meg a Golgotán egy ciszternában (→Szent Ilona-kápolna). Amikor Jeruzsálemet 614: a perzsák elfoglalták, II. Choszroesz csapatai a →Szent Sír-templom épületeit is fölgyújtották, a ~-ereklyét magában foglaló fogadalmi keresztet Zakariás pátriárkával és sok fogollyal magukkal hurcoltak Perzsiába. A ~et Hérakliosz cs. 628. V. 3: nagy diadalmenetben hozta vissza Jeruzsálembe. Idővel kis darabokban szétosztották (→Szent Kereszt-ereklyék). - Ünnepei →Szent Kereszt megtalálása és a →Szent Kereszt felmagasztalása. - Ikgr: →kereszt. **

Kroll 1993:498. - Kirschbaum II:642.

Szent Kereszt, A, Kolozsvár, 1926.-1940:2. sz.: Krisztus katonáinak, a Szt Kereszt Szövetségnek hivatalos közlönye. - Megj. negyedévente, 1932-40: évente 2-3 sz. Fel. szerk. és kiadó 1926-33: Trefán Leonard, 1934-40: Boros Fortunát. Ny: Szt Bonaventura. - 1926: 30-67.000 pld. készült. T.E.

Monoki 1941:162. - Salacz 1975:65.

Szent Kereszt, A, Pécs, 1935:1. sz.-1937:4. sz.: a Keresztrefeszített Üdvözítő Társulatának Hírnöke. - Megj. negyedévente, 4-8 old. Fel. szerk. és fel. kiadó: Mirbach Júlia. Kiadó: a Keresztrefeszített Üdvözítő Társulata és a Sancta Maria Int. Ny: Dunántúl. - Kizárólag hitbuzgalmi cikkeket közölt. K.I.

Baranya m. sajtóbibliogr. 1992:347. (689.)

Szent Kereszt és Opus Dei Prelatúra   →Opus Dei

Szent Kereszt felmagasztalása, szept. 14.: a →Szent Sír-templom fölszentelésének és →Szent Kereszt-megdicsőítésének ünnepe (→Szent Ilona-kápolna). - Jeruzsálemben a Szt Sír-tp-ot 335: azon a napon szentelték föl, amelyen Szt Ilona 326. IX. 14: megtalálta. A tp-szenteléskor a Szt Keresztet ünnepélyesen imádásra helyezték ki (ez a felmagasztalás). Az ünnepet Rómában vsz. Nagy Szt Gergely (ur. 590-604) honosította meg. Amikor 1960: a →Szent Kereszt megtalálásának ünnepét törölték, IX. 14-e maradt a ~ ünnepe. - Mo-on Ferenczi Vitus OFM Exaltatio Sanctae Crucis c-mel m. nyelvű misztériumjátékot írt, 1776 pünkösd szombatján Csíksomlyón adták elő. - Tit-ai: esztergomi egyhm.: Bart, Csitár, Dunakiliti (1910, azelőtt Mindenszentek), Galgóc (kpna), Gidrafa, Gósfalva, Hidaskürt, Léva (kpna), Merőce, Nagykér, Nagylóc, Nagymagyar, Nagymaros, Nógrádszakál, Nyitrasárfő, Örsújfalu, Pereszlény, Pozsony (klarisszák, kálvária) Sissó, Stomfa, Udvarnok (1788), Üzbég, Vágszakály, Vágkeresztúr, Vágszentkereszt; besztercebányai egyhm.: Barsszentkereszt (14. sz.), Jeszenye, Kapás, Nagyszalatna (kk.), Mostenic (1847), Újbánya (Kálvária 1826); nyitrai egyhm.: Jólak, Liethava; rozsnyói egyhm.: Litke (kk.), Gömörgergelyfalva (kk.), Dorogháza (1758), Nyust (1804), Remete (1820); szepesi egyhm.: Gerlachfalva, Gombás, Késmárk, Lucski, Maluzsina, Nagyborove, Poprádremete, Relyó, Rózsahegy, Szentkereszt, Szlanica, Szmizsán; egri egyhm.: Nyírtass (1738), Erdőtelek (1752), Visonta (1756), Dorogháza (1758), Szendrő (1760), Szurdokpüspöki (1764), Keresztespüspöki (1769), Abádszalók (1774), Ároktő (1779), Újhuta (1801), Oros (1804), Szajla (1806), Nádudvar (1819), Szihalom (1858), Nyírábrány (1867), Pusztataksony (1875), Jászjákóhalma (1884), Ózd (1893), Jászszentandrás (1903), Akolhát (1908), Berente (1911), Jánosi (1926), Csatakszög (1933), Balajt (1938), Nádújfalu, Nagyvarsány; kassai egyhm.: Magyarizsép (1469), Uszfalva (kk.), Nyirjes (1652), Hazslin (1752), Erdőmocsolya (1760), Mislye (1763), Rozgony (1770), Buzita (1786), Csicsvaalja (18. sz.), Bányavölgy (1861), Dobóruszka, Pósaharc; szatmári egyhm.: Csanálos (1725), Alsóhomoród (1808), Beregszász (1846), Mezőterem (1859), Giglóc (1923); veszprémi egyhm.: Akali, Aklipuszta, Alsópáhok, Balatoncsehi, Balatonkeresztúr, Balatonfőkajár, Berhida, Csertő, Csoma, Csombárd, Dáka, Kisapáti, Kopárpuszta (kpna), Mezőlak, Miháld, Mike, Murakeresztúr, Nagyatád, Nagyganna, Teleki, Vonyarcvashegy; székesfehérvári egyhm.: Mány (1787), Sárpentele (1800), Budakalász (1824), Ivánca (1907), Ráckeresztúr, Ráckeve (kpna), Sárszentmihály, Tabajd, Tinnye (kpna); győri egyhm.: Barbacs, Farád (kpna), Gór, Ikrény, Kisigmánd, Magyarkeresztúr, Micske, Pomogy, Répceszemere (1822), Stodra, Szikra, Tata, Ürgéd; szombathelyi egyhm.: Cserföld, Gerse, Gérce, Magyarszecsőd, Nagynadra, Rábakeresztúr, Szécsisziget, Zalaerdőd, Petrikeresztúr; pécsi egyhm.: Siklósbodony (1754), Pécs (Rácváros, 1756), Kistapolca (1783), Baranyavár (1789), Hőgyész (1799), Mórágy (1816, kpna), Németkér (1818), Kárász (1848, temetőkpna), Erdősmecske (1856, Kálvária), Szilágy (1862), Monyoród (1876), Drávakeresztúr (1913), Sátorhely (1926); váci egyhm.: Ányás (1859), Rákoskeresztúr (1874); kalocsai egyhm.: Bojár (1761, kpna), Bácsborsód (1781), Militics (1811), Szenttamás (1815), Bácsalmás (1823), Pacsér (1824), Szabadka (1896), Akasztó (1914); csanádi egyhm.: Apáca (kpna), Kisiratos, Lippa (kpna), Mercyfalva (1788), Oravicabánya, Pankota (kpna), Temeshidegkút, Temeskeresztes, Tornya, Magyarbánhegyes (kpna), Mokrin, Szeged (Móraváros); nagyváradi egyhm.: Bodonospatak (1831), Mezőkeresztes (1871), Kárásztelek, Orosháza, Doboz (1902); erdélyi egyhm.: Bonchida, Csíkszereda, Haraly, Kápolnásfalu, Kelementelke, Kézdivásárhely, Lemhény (kpna), Nagyszeben (kpna), Székelyfancsal (kpna), Torda, Tordatúr, Zabola. **

KL III:55. - Radó 1961:1305. - Bálint II:276.

Szent Kereszt feltalálása   →Szent Kereszt megtalálása

Szent Kereszt Hadserege: a katolikus hitélet fejlesztésére és a Szentföld segélyezésére alakított mozgalom. - Célja volt még a ker. gondolkodás és érzület ébrentartása, megerősítése azáltal, hogy a híveket a Szt Kereszt tiszt-ére s ennek hirdetésére ösztönözte. XIII. Leó p. 1887. VII. 18: hagyta jóvá. A tagok a kereszt mellett azon szt helyeket is tisztelték, amelyeken Jézus megjelent. Évente, tehetségük szerinti szeretetadományt adtak a Szentföld szükségleteire. A ~ vez-je és szervezője a ferences r. 1948 óta Mo-on elenyészett. **

A Szt Kereszt hadserege szabályai és fölvételi kv-e. Kolozsvár, 1927. - Trefán Leonárd: Mit akar a ~? Uo., 1927. - Lelki keresztes hadjárat a Szentföld érdekében, vagyis a ~. Bp., 1940. - Útmutató a Szt Kereszt Hadsereg terjesztői számára. Uo., 1941. - Lelki Keresztes Hadjárat a Szentföld érdekében, vagyis a ~ ismertető és szabálykv-e. Uo., 1944.

Szent Kereszt Hadserege ingyenkönyvtára, Kolozsvár, 1927-1933: ferences szerzők vallásos füzetsorozata a Szent Bonaventura nyomda kiadásában. - 1. Boros Fortunát: Mi az igazság? 1927. - 2. Lélekkenyér, amire mindenkinek minden nap szüksége van. - 3. Szép históriák az Új Arany Legendából. Összeáll. F. P. 1928. - 4. Mael Ferenc: Végén csattan az ostor. 1928. - 5. Lukács Mansvét: Ne légy babonás. 1929. - 6. Karácsonyi kv. Ünnepi ajándék a Szt Kereszt katonáinak. Karácsonyi tört-ek. Ford. Hodács Ágoston. 1929. - 7. Uaz: Legendák kv-e. Ford. uő. 1930. - 8. Kukla Tarzicius: A nagy veszedelem. 1933. 88

Szent Kereszt Hírnöke (Holy Cross Messenger), Detroit, Mich., USA, 1929-1947: a detroiti Szent Kereszt R(ómai) K(atolikus) Egyházközség hivatalos heti közlönye. - Szerk. Nagy Dezső. Kiadó: Szt Kereszt R.K. Hitközs. (1947: XVIII. évf.) 88

Nagy 1943:17. - Puskás 1982:621.

Szent Kereszt Magyar Hadseregének Tárogatója, A, Bp., 1905. márc.-1907. dec.(?): hitbuzgalmi lap. - Megj. havonta (rendszertelenül?). Szerk. és kiadó: a Sztföld mo-i biztosi hivatala. Ny: Heisler J. - Utóbb: A Szt Kereszt Tárogatója (1908-32). T.E.

Szent Kereszt megtalálása: 1. Története. A hagyomány szerint I. (Nagy) Konstantin (ur. 306-337) cs. anyja, Szt Ilona 326. IX. 13: találta meg, mert kezdettől e napon ünnepelték a megtalálás napját (→Szent Ilona-kápolna). A ~át Jeruzsálemi Szt Cirill említi először 337 e. Konstantin cs-hoz írt levelében (Catech. 10,19). →Aetheria 380: arról ír, hogy nagypénteken és a megtalálás ünnepén erős katonai őrizet mellett a valódi Szt Keresztet csókolhatták meg a zarándokok. A 4. sz. végi források már érintéses ereklyék szétosztásáról és elterjedéséről szólnak. Szt Ambrus, Aranyszájú Szt János és Szt Jeromos a megtaláló személyének említése nélkül ír a ~ról. Aquileiai Rufinus, Nolai Szt Paulinus és az 5. sz. gör. tört-írók szintén Szt Ilonához kötik a ~t. - Mások szerint a ~nak 335-47: kellett történnie, mert a bordói zarándok és Euszébiosz Nagy Konstantin életéről szóló művében nem szól róla. - A Cronicon paschale szerint a Szt Keresztet 320. IX. 14: találták meg. Később a Martürion baz-ban őrizték egy részét és föliratát. 614: Koszroesz perzsa kir. elrabolta Jeruzsálemből, 628. V. 3: Hérakleiosz cs. (ur. 610-641) visszaszerezte. 1187: a →hattini csatában, mivel a betlehemi pp. magával vitte, végképp elveszett. Nagyobbik részét azonban még Nagy Konstantin Konstantinápolyba vitette, ahol később a →Hagia Sophia tp-ban, majd a cs. kincstárban őrizték. - A mai álláspont szerint a legvalószínűbb, hogy a kínszenvedés összes ereklyéit a hagyomány által megőrzött biztos helyről, a Golgota-domb tövéből Makariosz jeruzsálemi pp. ásatta ki, ahová Trajanus cs. (ur. 98-117) üldözése kezdetén rejtették el a jeruzsálemi ker-ek. Trajanus a szt helyet a domb környékének teljes feltöltésével szüntette meg, és a kereszthalál helye fölé Aphrodité tiszt-ére tp-ot emelt (→Szent Sír-templom). Közel 2 évszázad után 20 embernyi mélységben találták meg a 3 keresztet (Jézusét és a latrokét) egymás mellett. A hagyomány szerint egy beteg csodálatos gyógyulása mutatta meg, hogy a 3 kereszt közül melyik Jézusé. - 2. Ünnepe. A gör. egyh. a ~t a Szt Sír-tp. dedikációs napjával együtt IX. 13-14: ünnepelte. A 8. sz-tól a gallikán szert-ban V. 3: ünnepelték a ~t, mely napon Hérakleiosz cs. visszaszerezte a Szt Keresztet. E dátumot 800 k. Róma is átvette, ahol a →Szent kereszt fölmagasztalását már korábban ünnepelték. A V. 3-i ünnepet a lat. szert-ban 1960: eltörölték. - 3. Ikgr. Kezdetben ereklyetartókon, a 14. sz-tól minden ter-en ábrázolták (Agnolo Gaddi szentélyfreskói, Firenze, S. Croce-tp., 1380 k.). A megtalált kereszt első csodáját, a halott föltámasztását és a fölmagasztalást ábrázolták, később nagyobb hangsúly került a ~nak előképeire (Paradicsomból való mag megszerzése, Sába kirnőjének megjelenése), ill. az ereklye későbbi sorsára, a perzsák kezébe kerülésére és visszaszerzésére. Legismertebb ábrázolása Piero della Francesca freskó-sorozata az arezzói Szt Ferenc-tp-ban. (1452-59). **

KML 1986:289. - Bálint I.

Szent Kereszt Papi Társaság   →Opus Dei

Szent Kereszt Plébánia Szent Imre Ifjúsági Köre, Bp., 1927.-1946. júl.?: A fiatalok vasárnapi társas összejöveteleinek biztosítására hozták létre, összejöveteleiket rendszerint a pléb. kp-ja irányította. Taglétszáma 1937: 88 fő. 88

Dobrovits 1937:149.

Szent Kereszt Tárogatója, A, Bp., 1908. jan.(?)-1932.(?): hitbuzgalmi lap. - Megj. évente 4x, 1911: havonta. 1919-28: szünetelt. Szerk. Kaizer Nándor OFM, 1916: Medveczky Medárd OFM. Kiadó: a bpi ferences rház. Ny: Szt Antal kv-ny., Szabadka; 1916: Élet, Bp. - Előbb: A Szt Kereszt Magyar Hadseregének Tárogatója (1905-07). T.E.

Kemény 1942:279. (1911-18: Szabadkán)

Szent Kereszt templomigazgatóság, Bp. (1123 Táltos u. 16.): Az esztergom-bpi főegyhm. budai-középső esp. ker-ében a →Krisztinavárosi Havas Boldogasszony plébániához tartozik. - A Vörös Kereszt Kórház kpnáját 1884: nyitották meg. 1945: súlyosan megsérült, ezért a Csörsz u. 4. sz. alatt alakítottak ki kpnát. Ezt 1976: lebontották, s a parkban barakk-kpnát nyitottak. A mai tp. →Szabó István tervei szerint 1979, a hozzá csatlakozó papi otthon 1980: épült. A tp-ot 2004: felújították. - Templomigazgatói: 1965: Balinszki-Csepecz Boleszláv Imre, 1996: Matolcsy Kálmán. **

Schem. Strig. 1997:254.

Szent Kereszt-ereklyék   →kereszt-ereklye

Szent Keresztről nevezett Irgalmas Nővérek, Keresztes Nővérek, Ingenbohli Nővérek (lat. Sororum Caritatis a Sancta Cruce, SCSC): női szerzetes kongregáció. - 1856: Ingenbohlban (Schwyz kanton, Svájc) alapította Theodoz →Florentini OFMCap és B. Maria-Theresia →Scherer. Szabályzatuk a ferences harmadrendi regulát követi. Leányneveléssel, árvák, szegények és betegek gondozásával foglalkoznak. 1894: nyertek végleges p. jóváhagyást. Közép-Eu-ban, az USA-ban, Indiában, Brazíliában, Tajvanon és Ugandában tevékenykednek. - Az ingenbohli anyaházból 1927: több nővér ment a K-i misszióba; Theobalda nővér vezetésével új otthont nyitottak Csi-csikar-ban, a kínai Heilung Kiang tartomány fővárosában. Az újságok szerint csak 1933: ment közéjük magyar nővér, jóllehet a 2. csoportban, 1928: 2 m. származású nővér volt, akikről talán senki sem tudja, hogy m-ok, mert megszállt területiek és így idegen rendtartományból csatlakoztak az ingenbohli nővérekhez. - 1980: 662 helyen 7510 nővér, 2006: 456 helyen 4252 nővér élt. - Mo-on 1865: Aranyosmaróton (Bars vm.) telepedtek le. 1905: Zsámbékon (Pest vm.) külön m. újoncházat állítottak föl. 1913: Zsámbék székhellyel megalakult a m. rtart. 1877: 2 helyen 7, 1910: 10 helyen 312, 1930: 25 helyen 260, 1950: 38 helyen 451 nővér élt. - Intézményeik és tevékenységi körük a 40-es években: Bp., VIII. Koszorú u. 25.: magán betegápolás, jelöltek otthona. - X. Üllői út 86.: áll. gyermekmenhely. - XII. Hidegkúti út 107.: leányotthon; Városmajor u. 24.: egyházközségi nővérek és átutazók háza. - Abaszéplak: el. isk. - Bicske: fiúárvaház, szegényház. - Dénesfa: óv., el. isk. - Enyicke: óv., el. isk. - Érd: óv., polg. leány- és keresk. isk. - Esztergom-Vár: Érs. Szem. házt-a. - Ipolyszalka: el. isk. - Jóka: óv., el. isk. - Hévízszentandrás: női betegek otthona. - Kassa: városi szeretetház. - Kóka: óv., el. isk. - Komját: el. isk. - Körmend: városi kórház. - Levelek: óv., el. isk. - Léva: városi kórház. - Losonc: áll. kórház. - Lovasberény: óv., el. isk. - Mezőberény: el. isk. - Mohács: megyei kórház. - Nagyatád: el., polg. leányisk. - Nagyberény: el. isk. - Nagykálló: áll. elmegyógyint. - Nagymaros: el. és polg. isk. - Nyíregyháza: Szt Erzsébet Megyei Kórház, szanatórium, árvaház. - Orosháza: szeretetház. - Palotabozsok: óv., el. isk. - Pásztó: városi kórház. - Pécs: ppi szem. házt-a, III. Sebészeti Klinika. - Répceszemere: óv., el. isk. - Somogyvár: óv., el. isk. - Sümeg: polg. leányisk. - Szeged: óv., egy. hallg. rtagok továbbképzése. - Szentkirály: óv., el. isk. - Szőny: kórház. - Törökbálint: el., gazd. isk., leánynevelő, javító otthon. - Újkígyós: el. isk. - Velence: gyermekmenhely. - Zsámbék: tartományfőnökség, óv., el. és polg. isk., tanítónőképző koll-mal, gyakorló el. isk. - A falvakban főként alapítványi házakban és int-ekben működtek, melyek jórészt az alapító v. az egyhközs. tulajdonában maradtak. Állami, megyei v. városi tulajdonban voltak a kórházak, menhelyek és szeretetházak. Saját tulajdonuk volt Zsámbék és az 1949: vásárolt Városmajor u. 24. sz. ház. - A r. újjáéledése, 1989 u. Zsámbék tulajdonjogát visszakapták, de a régi tart. házba beköltözni nem tudtak, ezért Pilisborosjenőn (Iskola u. 2/a) új tart. házat építettek. 1999: főnöknőjük Nagy Ibolya Ulrika, házaik: Bp., Városmajor u. 24. (újoncház), Kóka: rház; Érd: ált. isk-t vezetnek. r.k.

A Keresztes Nővérek mindennapi imádságai. Zsámbék, 1925. - Schenk János: A keresztes nővérek imádságos kv-e. Átd. Wehrli Nándor. Zsámbék, 1925. - Assziszi Szt Ferenc harmadik rendjéhez tartozó Szt Keresztről nev. Ingenbohli Keresztes Nővérek Társulatának szabályai. Uo., 1931. - Baumann Ferdinánd: Elsőpénteki Jézus Szíve elmélkedések... a Szt Keresztről nev. irgalmas nővérek számára. Uo., 1938. - Eucharisztiás keresztúti ájtatosság a keresztes nővérek sz. Uo., 1941. - LThK V:669. - AP 1980:1361; 2006:1684. - MKA 1927:262. - Miklósi 1936. - Pilinyi 1943:269. - MEN 1948:343.

Szent Keresztről nevezett Menzingeni Tanítónővérek: női szerzetes kongregáció. - 1844: Menzingenben alapította Theodoz →Florentini. Szabályzatuk a ferences harmadrendi regulát követi. Leányneveléssel foglalkoznak el. és középisk-kban, szegényeket és betegeket gondoznak. Első főnöknőjük a társalapító M. B. Heimgartner (1822-63, b-gá avatását 1951: elindították). 1901: nyertek p. jóváhagyást. 4 eu. és 7 missz. tart-ban tevékenykednek. 1980: 337 házban 3164 nővér, 2006:269 házban 2169 nővér élt. **

LThK VII:302. - AP 2006:1684.

Szent Keresztről nevezett Papi Társaság   →Opus Dei

Szent Keresztről nevezett Waldbreitbachi Ferences Testvérek (lat. Institutum Fratrum Franciscalium a S. Cruce loci Waldbreitbach, FFFS): laikus férfi szerzetes kongregáció. - 1862: alapította Peter Wirth (1830-71) árva gyermekek nevelésére és betegek szanatóriumi ápolására. Alapszabályuk a ferences harmadr. regulája. 1910: nyertek p. jóváhagyást. 1980: 8 helyen 89 testvér, köztük 3 pap, 2006: 5 házban 43 testvér, köztük 1 pap élt. **

LThK X:929. - AP 1980:1249; 2006:1491.

Szent Koldus Temploma, Róma   →Madonna dei Monti-templom

Szent Kolumbán Missziós Társulata (lat. Societas S. Columbani pro missionibus ad Exteros): fogadalom nélküli klerikus kongregáció. - 1917: alapította Edward Galvin (†1956) Íro-ban a kínai missz. támogatására. 1925: nyert p. jóváhagyást. Első missziójuk Közép-Kínában Han-Yangban volt, ahol az alapító pp. lett. Missz. telepeik a Fülöp-szk-en, Koreában, Burmában, Japánban és D-Amerikában vannak. 1980: 34 helyen 948 tag, köztük 884 pap, 2006: 35 helyen 584 tag, köztük 541 pap élt. **

LThK VI:404. - AP 1980:1241; 2006:1502.

Szent Korona   →Magyar Szent Korona

szent korona peculiuma   →Őrség

Szent Kozma és Damján-bazilika, Róma: Szt Kozma és Damján vértanúk tiszt-ére Rómában Symmachus p. (ur. 498-514) épített először kápolnát, s a szentmise kánonjába is fölvette nevüket. III. Félix p. 526: egy Teoderik gót kir-tól és leányától, Amalasunthától kapott pogánykori épületből (mely telekkönyvi hivatalként [„Bibliotheca”] őrizte a Kr. u. 75: Vespasianus cs. által emelt „Templum pacis” [Béke-tp.] egy maradványát is, majd Maxentius cs. [ur. 306-312] 309 u. köröndalakú tp-ot építtetett hozzá) tágas, díszes baz-t emelt számukra a Forum Romanum tőszomszédságában, ahol sok orvos is lakott. A 6. sz. végén Nagy Szt Gergely p. egyik evangélium-magyarázatának színhelye. I. Sergius p. (ur. 687-701) mozaikos diadalívvel, baldachinos oltárral és márvány karzattal gazdagította. II. Gergely p. 725: →stációs templommá tette, az ekkor mondandó szentmise szövegét a testi és lelki gyógyítás ill. gyógyulás gondolatköréből vette. IV. Gergelyt 827. X: a ~ban választották p-vá. XIV. János p. 984. II. 22: benne alapította meg a legrégibb róm. egyesületet, a Fraternitas Romanát. A 12. sz-tól a pápák fehérvasárnap itt mondták el a vesperást, utána a szomszédos ktorban vacsoráztak. - Eredeti bejáratával, a közel 2000 éves bronzkapuval szemben lyukak jelzik a falban Róma márványba vésett tervrajzának hajdani helyét, közelében hatalmas márványtömbök a pogánykori „Bibliotheca” ősi falát. A 11 m hosszú diadalív I. Sergius p. (ur. 687-701) idejében készült, 1602: megcsonkított mozaikképén drágaköves oltáron a Jel Isten Báránya a kereszttel, a törvénytekerccsel, a hét gyertyatartóval, a négy ártó angyallal és a huszonnégy vén töredékével. Az apszis 6. sz., ép mozaikképén az Utolsó ítélet Krisztusa Péter és Pállal, ill. Kozma és Damjánnal, a szélén Szt Tódor vértanúval (utalás az alapító Teoderikre) és a tp-építő Félix p-val (barokk javítás). Alatta körben a falon a ferences harmadrend 24 szentje. A kórus díszes padjait 1635: faragták, a barokk főoltárt 1638: Domenico Castelli készítette, 13. sz. bizánci „Madonna della salute”-oltárképét fára festették. 13. sz. a csavart, márvány húsvéti gyertyatartó is. Marco Tullio Montagua festette meg Kozma és Damján dicsőségét és az Istenanya előtti hódolatát a fából faragott kazettás mennyezeten, valamint Kozma és Damján legendáját a kpnák fölötti fal freskóin. - A hét mellékpnában Szt Borbála, I. Sándor p. (Francesco Allegrini, 1640), Viterbói Szt Róza és Palermói Szt Rozália, Jézus szenvedése (G. B. Speranza, 1637), a kereszten függő Krisztus király (8. sz. freskó, a 17. sz: átfestették), ferences szentek (Francesco Allegrini), Páduai Szt Antal (Giovanni Antonio Galli), Assisi Szt Ferenc képei, valamint Giovanni Baglioni (1571-1644) 3 festménye, **

Tóth 1988:195.

Szent Kristóf füve   →Herba Sancti Christophori

Szent Krizogon-templom, Róma: Szt Krizogon vértanú 3. sz: épült családi házára a 4. sz. végén óker. tp-ot emeltek. Mindkettőt 1907: találta meg Orazio Marucchi régész. Papja Symmachus p. (ur. 498-514) idejében részt vett a róm. zsinaton. III. Gergely p. 731: freskókkal díszíttette, s mellette megépíttette Róma első gör. kolostorát a Konstantinápolyból menekült baziliták számára. - A mai ~ot Giovanni da Crema bíb. 1088: megemeltette és baz. formájúvá alakíttatta, 1125: sisakos harangtoronnyal bőv. II. Callistus p. (ur. 1119-24) Szt Jakab-ereklyével ajándékozta meg. 1623: barokk stílusban átépítették. Az egykori gör. kolostort 1850-: trinitáriusok lakják, ők gondozzák a ~ot is. - Az 1125: épült előcsarnokot 4 vörös gránitoszlop tagolja, a homlokzat párkányán a Borghese család címerállatai. A főhajót a két mellékhajótól elválasztó 22 jón stílusú gránitoszlop Septimius Severus cs. (ur. 193-211) fürdőiből származik, a 13. sz. színes mozaikszőnyeg Paolo Romano iskolájának műve. A főhajó végén 2 óriási porfír oszlop tartja a diadalívet, a 12. sz. főoltár fölött 4 alabástrom oszlop a kupolás baldachint. A mennyezeten Cavalier d'Arpino (1560-1640) Madonnája. Az apszis falán három stukkós Szt Krizogon-dombormű. Az apszis mozaikképe (Trónoló Istenanya Szt Krizogonnal és ifj. Szt Jakab ap-lal) Pietro Cavallini (1250-1330) egyik korai alkotása. A bal mellékhajó egyik kpnájában B. Anna Maria Taigi trinitárius harmadrendi üvegkoporsója. **

Tóth 1988:208.