Őrség, Őrségi tartomány, 'a szent korona peculiuma': történeti, föld- és néprajzi táj, dombság az Alpokalján, Vas vármegye délnyugati részén, a Zala forrása és Zalalövő közötti vidéken, részben a Kerka völgyében, Göcsej, a Hegyhát és a Vendvidék szomszédságában, 210-257 m tszf. - Vízfolyások, patakmedrek tagolta, kiemelkedő, táblás ter., pangó vizekben gazdag, talaja nehezen termő agyag. Csapadékban gazdag, erdeiben jelentékeny a fenyőállomány. Nevét a korai határbiztosító őrzőkről kapta. Népessége a honfoglalás óta m. A →gyepűrendszer határőrszervezetének átalakulása után is megőrizte szabad jogállását. IV. (Kun) László okl-e említette 1280: egykori gyepűvédő, határbiztosító lakóinak 18 községét: Őriszentpéter, Szalafő, Ispánk, Külsőrákos, Zalmer (Szaknyér), Belsőrákos, Pankasz, Szata, Kerkáskápolna, Bajánháza, Senyeháza, Dávidháza, Kotormán, Hodos, Kapornak, Kerca, Szomoróc, Bükalja. Ezek 12 esküdttel, élén →őrnagyukkal, bíráskodási és önigazgatási kiváltságot élveztek mint őrnagyság; csak bizonyos esetekben ismerték el a vm-t fölöttesüknek. I. (Hunyadi) Mátyás kir. (ur. 1458-90) korában nemesi terület (districtus nobilitarius). I. (Habsburg) Ferdinánd 1536: és (Habsburg) Rudolf 1595: új adománylevelet adott az ~nek, II. Rákóczi Ferenc 1706: hadiszolgálataikért minden köztehertől mentesítette őket. Kiváltságaiktól a 17. sz: a Batthyányak fondorlattal fosztották meg őket, amikor 1691: lakóit jobbágyi szolgáltatásokra kényszerítették, mely 1848-ig tartó pereskedést eredményezett. A 16. sz: a reformáció során kálvinista gyülekezeteket alakítottak, amelyeknek szerepe a szomszédos tájak (pl. Göcsej) ref. lakossága szempontjából jelentőssé vált a rekatolizáció során. Földművelésükben az égetéses irtásgazdálkodásnak volt szerepe. Korán rendszeresen trágyázott szántókat alakítottak ki, amiből nagyszámú állatot tudtak ellátni. A 19. sz: szarvasmarhatenyésztésük jövedelme gyors polgárosuláshoz vezetett, egyre inkább Grác (Stájero.) piacára termeltek. A →trianoni béke az ~et megosztotta, Ny-i sávját Au-nak, D-en az utóbb egyesített Őrihodos és Kapornak falut a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságnak ajándékozta (1991 óta Szlovénia része). A fölosztással kialakított, gráci piacát vesztett, kedvezőtlen gazd. helyzetbe került népessége részben elvándorolt. 1945. III-IV: a szovjet csapatok elfoglalták, határvidékén 1948 u. kiépítették a „béketábor” szögesdrótos, aknazáras (1989-ig létezett) →vasfüggönyét, mely gazd. fejlődését évtizedekkel visszavetette. Az ~ Göcsejjel, a Vendvidékkel s a tágabb DNy-dunántúli ter-ekkel együtt a szeres település klasszikus előfordulási helye. Építkezési kultúrájában is sok az archaikus vonás, mint a 19. sz. végéig jellemző kerített ház és a fütösház emlékének kései előfordulása. Táji központja Őriszentpéter. Lakossága (az 1907: törzskönyvezett helységnevekkel): Bajánsenye (Őrbajánháza [1828: 19 házban 138 fő (8 r.k.), 1869: 34 házban, 199 fő; 1910: 62 házban, 265 fő; + Senyeháza (Zsenyeháza) [1828: 26 házban 189 fő (23 r.k.), 1869: 55 házban, 316 fő; 1910: 116 házban, 523 fő, 1939: Bajánsenye néven egyesítve, 1941: 169 házban, 750 fő; Dávidháza [1828: 34 házban 243 fő (18 r.k.), 1869: 22 házban, 152 fő; 1910: 43 házban, 218 fő; + 1939: Kotormán(y) [1828: 11 házban 88 fő (5 r.k.), 1869: 20 házban, 114 fő; 1910: 30 házban, 151 fő); 1939: Kotormányt hozzácsatolták 1941: 82 házban, 348 fő) 1950: Bajánsenyéhez csatolták. 1990: 224 házban, 653 fő] - Bükalja [1828: 18 házban 108 fő (6 r.k.), 1869: 28 házban, 173 fő; 1889: Domonkosfához csatolták. - Ispánk [1828: 23 házban 160 fő (9 r.k.), 1869: 43 házban, 209 fő; 1910: 52 házban, 236 fő; 1941: 54 házban, 233 fő; 1990: 37 házban, 91 fő] - Kercaszomor (Kerca [1828: 27 házban 203 fő (15 r.k.), 1869: 48 házban, 330 fő; 1910: 85 házban, 353 fő; + Szomoróc [1828: 16 házban 94 fő (4 r.k.), 1869: 34 házban, 200 fő; 1910: 53 házban, 200 fő; 1942: Kercaszomor néven egyesítve, 1941: 165 házban, 655 fő; 1990: 115 házban, 274 fő] - Kerkáskápolna [1828: 29 házban 212 fő (64 r.k.), 1869: 50 házban, 277 fő; 1910: 69 házban, 362 fő; 1941: 74 házban, 387 fő; 1990: 55 házban, 123 fő] - Kisrákos (Külsőrákos) [1828: 30 házban 235 fő (34 r.k.), 1869: 73 házban, 358 fő; 1910: 94 házban, 454 fő; 1941: 107 házban, 493 fő; 1990: 93 házban, 279 fő] - Nagyrákos (Belsőrákos) [1828: 59 házban 449 fő (58 r.k.), 1869: 97 házban, 456 fő; 1910: 129 házban, 533 fő; 1941: 146 házban, 637 fő; 1990: 135 házban, 349 fő] - Őriszentpéter [1828: 95 házban 811 fő (61 r.k.), 1869: 177 házban, 980 fő; 1910: 266 házban, 1162 fő; 1941: 337 házban, 1472 fő; 1990: 376 házban, 1208 fő] - Pankasz [1828: 48 házban 360 fő (54 r.k.), 1869: 71 házban, 373 fő; 1910: 116 házban, 539 fő; 1941: 141 házban, 658 fő; 1990: 179 házban, 562 fő] - Szaknyér (Zalmer) [1828: 15 házban 120 fő (3 r.k.), 1869: 24 házban, 154 fő; 1910: 41 házban, 210 fő; 1941: 43 házban, 181 fő; 1990: 39 házban, 89 fő] - Szalafő (Szalafej) [1828: 96 házban 723 fő (28 r.k.), 1869: 142 házban, 716 fő; 1910: 171 házban, 761 fő; 1941: 165 házban, 710 fő; 1990: 128 házban, 281 fő] - Szatta [1828: 18 házban 149 fő (15 r.k.), 1869: 35 házban, 203 fő; 1910: 44 házban, 236 fő; 1941: 48 házban, 227 fő; 1990: 41 házban, 88 fő] - Őrihodos [1828: 37 házban 282 fő (7 r.k.), 1869: 72 házban, 409 fő; 1910: 113 házban, 496 fő; + Kapornak [1828: 16 házban 93 fő (14 r.k.), 1869: 32 házban, 172 fő; 1910: 51 házban, 232 fő; a →trianoni béke a délszláv kirságnak ítélte, 1928 k. Őrihodossal egyesítették, a Délvidék visszacsatolása után 1941: 155 házban, 846 fő], 1945: Jugoszlávia, 1991. VI: Szlovénia része. 88

Nagy 1828. I:112. - Vas vm. 1898:615. - Pável Ágoston: ~i képek. Szombathely, 1931. - Kardos László: Az ~ népi táplálkozása. Bp., 1943. - Dömötör Sándor: ~. Uo., 1960. - Savaria 1964:129. (Valter Ilona: Előzetes beszámoló az őriszentpéteri r.k. tp. 1963. é. ásatásáról) - Féja Géza: Embert becsülő ~. Szombathely, 1966. - Néprajzi Értes. 1969:118. (Bíró Friderika: Jobbágyparaszti ház és lakáskultúra az ~i Szalafőn) - Vasi Szle 1970:2. sz. (Tóth József: Egy régi leírás az ~ről) - Földi 1971:34. - Kósa-Filep 1975:154.

Őrség (In der Warth), Felsőőr, 1968. ápr.-: a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület tájékoztató közleményei. - Megj. évi 1-2 sz. (folyamatos számozással), 1996-ig 35 sz. - Fel. szerk. és kiadó Moór János. Szerk. Galambos Ferenc OSB. - Kiadó: a Burgenlandi M. Kulturális Egyes. - Ny: soksz. Rendszeres cikkírói: Csoknyai Péter, Galambos Ferenc, Gyenge Imre, Madar Ilona, Sterniczky Ferenc, Szeberényi Lajos. 88

Mildschütz 1977:91. (560.) - Nagy 2000:761.