🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > F > fahéj
következő 🡲

fahéj (lat. cinnamomum): a Délkelet-Ázsiában honos fahéjfa fiatal ágának kérge. - Megszárítva és porrá törve illat- és fűszer. A Szentírásban a felszentelésnél használt →szent kenet egyik összetevője (Kiv 30,23). Izr-be Tiruszon át Arábiából szállíthatták (Ez 27,19). Illatszer pl. a fekvőhely illatosítására (Péld 7,17). Az Én 4,14: az elzárt kert egyik növénye; illata a bölcsesség képe (Sir 24,15). Rómában is kereskedtek vele (Jel 18,13). **

BL:422.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.