🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > M > mirha
következő 🡲

mirha, mirhafa (héb. mar, 'keserű'; gör. szmürna, mürra, lat. Commiphora myrrha): a balzsamfa-félék (Burseraceae) családjába tartozó, szomorúfűzre emlékeztető, lecsüngő ágú, alacsony növésű cserje. - Illatos mézgája, a valódi ~ ősidők óta ismert, keresett luxuscikk, gyógyeszköz, füstölő- és kultikus szer stb. A mai Szaúd-Arábia és Etiópia É-i részén 300-2000 m tszf. őshonos. Főként a Mekka környéki szigorúan őrzött helyeken termesztik, így a balzsamkészítés több fázisa gyártási titok, a helyi technológiákat ma sem ismerjük részleteiben. - Id. Plinius Perzsiából származtatta, más leírások szerint Nagy Sándor a legyőzött Dareiosz táborában talált egy drága kenőcsök tartására szolgáló szekrényt, melyben ~ volt. A gör-ök füstölőszernek használták, s tőlük a rómaiak is átvették. Vergilius (Aeneis, 12, 100) szerint gyógyhatású préselt olaját hajkenőcsnek, Ovidius (Med. fac. 88.) szerint szépítőszernek és orvosságnak használták, borkezeléshez való adalékot készítettek belőle. A ~val való fényűzés olyan méreteket öltött a rómaiak körében, hogy a sztoikus fil., Seneca (Epist. 86.) arról panaszkodott, hogy egyesek napjában 3x is illatos ~tartalmú kenőcsökkel kenik magukat. A cs-korban a ~ használata a hadseregben is elterjedt. - Arábiai fölfedezésének és tud-os azonosításának tört-ét →Haynald Lajos írta le. -

A Szentírásban. Az ÓSz a fölszentelés kellékei között említi (Kiv 30,23). A valódi ~t 2 héb. szó jelöli: a 'mor deror' (Kiv 30,23) az ágak sérülésekor (bemetszés) nyert sűrűn folyó, gyorsan szilárduló mézga, ill. kellemes illatú gyanta. Mézga jellege (a sebzett helyet védi a fertőzéstől, a rügyeket a fagyhaláltól), továbbá jó illata és gyógyító hatása alapján az áldozat és áldozatvállalás jelképe. Így a Moriah hegy nevében Izsák áldozatára utal; a mor obhér (Én 5,5) a ~ból készült mézsűrűségű olaj, ami olívaolajban elkeverve drága illatszer, nők is (Eszt 2,12), férfiak is használták (Én 1,13; 5,13). Eszt 2,12-ből tudjuk, hogy a lányokat 6 hónapig szépítették ~olajjal, mielőtt Ahasverus kir. elé mentek. Aloéval keverve a bőr illatosítására (Zsolt 45,9; Péld 7,17), ill. az aloé erős konzerváló ereje miatt holttestek bekenésére szolgált (Jn 19,39); összehúzó, gyulladáscsökkentő és vérzéscsillapító hatása miatt K-en régóta alkalmazott gyógyeszköz. Tárgyakat is illatosítottak ~val (Zsolt 45,9: ruha; Péld 7,17: fekhely; Én 3,6: gyaloghintó). Borral keverve bódító ital, melyet fájdalomcsillapításra is használtak, a →keresztrefeszítés előtt az elítéltekkel itattak. Jézus nem fogadta el, mert teljes öntudattal akarta beteljesíteni keresztáldozatát (vö. Mk 15,21-23). A keresztről levett test megkenésére Nikodémus „mintegy 100 font ~- és aloékeveréket” vásárolt (Jn 19,39). Ez a zsidók temetési szokásán túl Jézus halálának áldozat-jellegére is utal. A szimbólumok között a ~ ugyanis az odaadás, az Istennek adott áldozat jelképe (a megsebzett növény gyógyírt ad, illata kedves Isten előtt), Jézus előképére utal. A napkeleti bölcsek aranyat, tömjént és ~t hoztak ajándékba (Mt 2,11) a királynak járó tiszteletük, hódolatuk és áldozatuk jeleként. Az egyházatyák a bölcsek ~ját a megváltói küldetésre (keresztáldozatra) utaló jelnek láttak. Az áldozat alapján van a Mária névnek ~ jelentése (keserűség, áldozat). - Az Én-ben a ~ a szeretetből vállalt áldozat képe (5,5.13: ujjakról, ajkakról csepegő ~; 4,6: a ~hegy [és tömjéndomb] a szenvedés [Golgota] hegye). Az 1,13 („Kedvesem, mint egy köteg ~, keblemen pihen”) a halott Fiát ölében tartó fájdalmas Anya (→Pietà) előképe. - Korábban a botanikai kutatások a ~t a Mimosa agrestis nevű mimózafajjal azonosították. Mivel azonban e növény nem választ ki semmilyen mézgaszerű váladékot és a régebbi irod. nem említi mint élvezeti cikket, az azonosítás téves. S.J.-Ky. Z

Haynald 1879. - Kereszty 1998:195.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.