pusztai vándorlás: Izrael fiainak útja a Vörös-tengeren való átkeléstől addig, amíg Jerikóval szemben a Jordán keleti partjára nem érkeztek (Kiv 15,22-19,2; Szám 10,11-14,45; 20,1-22,1; MTörv 1-3). A Szám 33,1-49: az útvonalat 40 állomáshely jelzi, de a földrajzi adatok értelmezése igen nehéz. - I. Egyiptomtól a Sínai-hegyig. A Kiv 15,22-19,2 szerint Izr. fiai Egyiptomból kivonulva egyenesen a Sínai-hegy felé vették útjukat. Miután a tengeren átkeltek, →Sur pusztájába vonultak, három napon belül →Marába értek, majd →Elimen áthaladva és (a Szám 33,10 kk. szerint) a Sás-tengernél valahol pihenőt tartva elérték →Szin pusztáját; itt kapták eledelül a →fürjeket és a →mannát. →Refidimben Mózes vizet fakasztott az ellene zúgolódó népnek, mely vizet követelve Istent is próbára tette (→Massza, →Meriba); Józsue - Mózes imájától támogatva - legyőzte Amaleket. Miután apósát meglátogatta, Mózes 3 hónap múlva a Sínai-pusztába ért. - II. A Sínai-hegytől Kádesig (Kiv 15,22-19,2; Szám 10,11-12,16). Az Egyiptomból való kivonulás utáni 2. év 2. hónapjának 20. napján hagyták el a Sínai-hegyet, és Taberán (a táborban büntetésül tűz ütött ki), Kibrot-Hattaván (a húsra áhítozók sírjai: sokan meghaltak a mohón fogyasztott fürjektől) és →Haceroton át →Párán pusztájába értek. Innen Mózes hírszerzőket küldött Kánaánba (13,1-24), hogy tájékozódjanak: milyen az ország →Cin pusztájától, mely a 34,3 kk. és Józs 15,1.3 szerint Kánaán legdélibb részét alkotta, egészen Rechobig, mely a Papi irat szerint Kánaán legészakibb határa volt (Szám 13,21). Amikor a hírszerzők a 40 nap elmúltával, mely alatt kifürkészték Kánaánt, visszatértek Izr. fiaihoz (13,25 kk.), →Káleb kivételével úgy ítélték, hogy Kánaánt lehetetlen meghódítani. Erre az egész nép Mózesnek támadt. Jahve büntetésül megtiltotta a felnőtt nemzedéknek, hogy belépjen az Ígéret földjére, csak Kálebbel és Józsuéval tett kivételt (13,25-14,38). Izr. fiai ennek ellenére megkísérelték, hogy benyomuljanak Kánaánba, de egészen →Hormáig visszaverték őket (14,39 kk.). Ezután 40 évig éltek Párán pusztájában (Szám 14,33 kk.), itt kellett meghalniuk azoknak, akik a lázongáskor 20 éven felüliek voltak (14,29.32 kk.). - III. Kádestől a Jordán völgyéig. Kádesből elindulva az edomiták földjének határánál Mózes szabad átvonulást kért Edom királyától, és megígérte, hogy a királyi útról (vsz. arról, mely el-Akabától É felé Szíriába vezetett; Szám 20,14-21) nem térnek le. Edom, Moábhoz hasonlóan szabad átvonulást adott (MTörv 2,18.29 ). Útközben kígyók támadtak a karavánra, melyek marása halált okozott. Mózes rézkígyót (→kígyó) csinált a baj elhárítására (Szám 21,4-9). →Szichon környékének meghódítása után (21,21-35) Izr. végül a Jordán völgyében, Jerikóval szemben (22,1) ütött tábort, s következett az →Ígéret földjének elfoglalása, →Józsue. **

BL:1510.