Magyar Katolikus Lexikon > E > Elim


Elim (héb. 'fás hely'): Izrael fiai →pusztai vándorlásának egyik állomása (Kiv 15,27; 16,1; Szám 33,9-10), ahol 12 forrás és 70 pálmafa (innen kaphatta a nevét) volt. **

BL:327.