Magyar Katolikus Lexikon > M > Massza


Massza (héb. 'megkísértés'): 1. az egyiptomi →kivonulás utáni vándorlás egyik helyszíne Refidimnél, ahol nem volt víz, s a nép megkísértette Istent (Kiv 17,7; MTörv 6,16; 9,22; 33,8; Zsolt 95,8). A szomjazó nép számonkérte Mózest: kihoztál minket, hogy szomjan vesszünk a pusztában? Mózes az Úrhoz fordult, aki megparancsolta neki, hogy a bottal, mellyel a Nílusra csapott, „üss a sziklára és víz folyik majd belőle, hogy igyék a nép”. Mózes így is tett, és csodálatos forrás fakadt. Ezután Mózes ~nak és Meribának nevezte el a helyet a kétkedő kérdés miatt: „Közöttünk van-e az Úr, vagy nincsen?” (Kiv 17,1-7;. Szám 20,1-13: →Meriba). - 2. izmaelita törzs, mely a Kr. e. 10-7. sz: volt jelentős (a Ter 25,15: Massa, s talán azanos vele a 10,23: Mas). Damaszkusztól DK-re letelepedve éltek, 2 asszír szövegben is szerepelnek. A Péld 30,1-4 említi a ~ból való Jake fiát, Agurt; a 31,1-9 ~ kir-ának, Lamuelnek anyját mint mondások szerzőjét. **

BL:1172.