Magyar Katolikus Lexikon > M > Meriba


Meriba: sziklából fakadó →forrás a Sínai-pusztában. - A hagyomány szerint Mózes fakasztotta Izr. szomjazó fiainak (→pusztai vándorlás). A →kivonulás utáni vándorlás egyik helyszíne Kádesnél, ahol nem volt víz, s a nép perlekedni kezdett Mózessel (Szám 20,1-13). A szomjazó nép számon kérte Mózest: kihoztál minket, hogy szomjan vesszünk a pusztában? Mózes az Úrhoz fordult, aki megparancsolta neki, hogy a bottal, mellyel a Nílusra csapott, üssön a sziklára, és víz folyik majd belőle. Mózes haragjában így szólt: „Halljátok hát, ti lázadók, tudunk nektek vizet fakasztani ebből a sziklából?” És 2x ütötte meg a sziklát, és csodálatos forrás fakadt. A helyet ~nak nevezte el: „ahol Izr. fiai perlekedtek az Úrral”. (Mózes kétkedése büntetéséül nem vezethette be Izr. fiait az ígéret földjére.) - A Kiv 17,1-7 ~t →Massza másik nevének mondja. **

BL:1235.