Magyar Katolikus Lexikon > M > Meribbaal


Meribbaal, Meribaal, Mefibóset (héb. 'Baal úr' v. 'Baal harcosa'): ószövetségi személynév. - 1. Saul és Ricpa fia, akit a gibeoniták megöltek (2Sám 21,8-9). - 2. Jonatán fia, Saul unokája, Micha apja; gyerekkorától bicegett (4,4). Apja halála után Ammiel fia, Machir fogadta magához Lodebárban. Dávid Jonatán iránti barátsága jegyében és hogy az utolsó Saul-ivadékot szemmel tarthassa, magához vette (9). Absalom lázadásakor ~ azt remélte, hogy visszaszerezheti apja koronáját. Amikor a fölkelés nem járt eredménnyel, ~ talált mentséget, de fele birtokáról le kellett mondania korábbi szolgája, Ciba javára (16,1-4; 19,25-31). **

BL:1235.