Magyar Katolikus Lexikon > M > Manna


manna (gör. man, manna, lat. Manna): titokzatos →táplálék, amellyel Izrael fiai a →pusztai vándorlás idején táplálkoztak (Kiv 16,4-35; MTörv 8,3.16; Neh 9,20; Zsolt 78,24), míg Kánaánba nem értek és annak termékeit nem ehették (Józs 5,12). A ~ név a Kiv 16,15 szerint Izr. fiainak kérdéséből ered: man hu, 'mi ez?' - 1. Amikor az éhező nép zúgolódott (Kiv 16,1-3), Jahve megígérte, hogy kenyeret hullat az égből (16,4), ezért a ~ a Zsolt 78,24; 105,40: égi kenyér, a 78,25: az erősek (= az angyalok) kenyere, a Bölcs 16,20: az angyalok eledele. - Izr. fiai reggel találták a ~t a pusztában. A 16,4-35 szerint „valami finom szemcsés dolog” volt, mint a dér a földön (16,14), fehér, mint a →koriandermag (16,31), íze pedig a mézeskalácsra (16,31) hasonlított. Szám 11,7: a ~ „olyan volt, mint a koriander magja, szemre meg mint a →bdellium gyantája”. Egy későbbi leírását a Bölcs 16,19-29 tartalmazza. A Szám 11,8: kézimalommal őrölték v. összetörték mozsárban, fazékban megfőzték és cipót sütöttek belőle (vö. Kiv 16,23). Egy korsó ~t „az Úr elé” (= a szövetség ládája elé) kellett tenni, azaz meg kellett őrizni a jövő nemzedékek számára (16,33; Zsid 9,4: a ládában aranyvödörben őrizték, vö. Kiv 16,33: LXX). -

2. A ~ keletkezésére több termtud. magyarázat is lehetséges, de mindegyik föltételezi a Gondviselés csodáját: a) Alga-elmélet. A szél által szállított száraz kékalgatelepek, amelyek tudományos nevüket (Nostocaceae) a görög notisz, 'nedvesség' szóból kapták, az éjjeli párában megduzzadva hajnalra ehető csomókat képeznek. A szóba jöhető kocsonyamoszat ugyan a szélsőségesen száraz, köves-homokos helyeket kedveli, olajzöld telepei morzsalékosak, igen vékonyak, kemények és rossz ízűek. Csak esők után indulnak rohamos növekedésnek. A szövegben jelzett nagy mennyiség rendszeres képződése e száraz területen nem lehetséges e Sínai-félszigeten egyébként is ritka fajnál. Ez tehát a legkevésbé valószínű magyarázat. - b) A zuzmó-elmélet a ~képződést a mannazuzmók (Lecanoraceae) családjába tartozó tömeges fajok, elsősorban a földi kenyér nevű ehető zuzmó gyors elszaporodásával magyarázza. A sivatagi homokon és sziklafelszíneken élő zuzmó az éjjeli harmattól 1 cm vastagra duzzadt réteget alkot, majd a hőségben újra kiszárad. E száraz darabokat a szél szállítja tovább, amíg valahol leejti őket, ahol újra elszaporodnak. A beduinok alkalmanként ma is gyűjtik és fogyasztják az ,égi ajándékot', de ennyi ember táplálásához szükséges mennyiség napi összegyűjtése így semmiképp nem feltételezhető, már csak azért sem, mert a zuzmók megjelenése és főleg mennyisége soha nem állandó és rendszeres. Napjainkban a zuzmónemzetség (Aspicilia) nem él a Sínai-fszg-en, de Izrael vándorlása korának nedvesebb pusztaságain feltételezhető a jelenléte. - c) Az izzadmány-elmélet szerint a ~ bizonyos sivatagi növények fiatal ágainak bőrszövetén pajzstetvek által ejtett szúrások nyomán glükózban, fruktózban és pektinben gazdag, ragadós, édes, gyantaszerű izzadmány képződik, amely gyorsan megszilárdul, és sárgásfehér golyócskák formájában hull a földre. Ezeket a gyors bomlás és beszáradás miatt hajnalban kell összegyűjteni. A beduinok ma is ilyenkor szedik össze és fogyasztják. A lehullott és megszáradt izzadmányt „bibliai ~” néven a kolostorokban árulják és gyakran ma is sütemények édesítésére használják. A ~ fogyasztása azonban csak táplálék-kiegészítőként képzelhető el, hiszen a megsokasodott embertömeg számára évekig naponta olyan mennyiség lett volna szükséges, amelynek termelődése még ilyen nagy területen sem képzelhető el természetes úton. -Manna-növények: tevetövis, mannatövis, gyökértörzsével gyorsan terjedő folyóparti cserje, hosszú, vízszintes ágtövisek tövében erednek apró levelei és virágai; szőrös karfiolcserje, dús elágazású, alacsony, pozsgás cserje apró, tüskéscsúcsú levelekkel és fakósárga ágvégi virágfejekkel; pusztai selyemkóró, vékony, lándzsás levelű, fehér, hónalji virágzatú, kopasz termésű sivatagi cserje; sivatagi kapri, kemény, kerek levelű pozsgás kúszónövény; fekete sócserje, sűrűn ízelt fekete szárai dúsan elágaznak; mannacserje, igen változékony lombú cserje, levelei a kiváló sótól fehérlők, sós sivatagok leggyakoribb mannacserjéje. - Az újabb kutatások fényében ez a ~ legvalószínűbb természetes magyarázata. -

3. A csodálatos →kenyérszaporítás után (Jn 6,1-15) a kafarnaumi zsinagógában a zsidók a ~ra hivatkozva kértek újabb jelet Jézustól. Ő tanítani kezdte őket az Eucharisztiáról, mint az élet igazi kenyeréről, melynek a ~ csak előképe volt (Jn 6,22-51;. Jel 2,17; Zsid 9,4). -

4. Ikgr. Néhány óker. önálló ábrázolás után (Róma, S. Cyriacus katakomba, 4. sz. 2. fele) a ~eső és ~szedés főként az →Utolsó vacsora párjaként jelent meg. A kk. tipológiában a csodálatos kenyérszaporítás és az Oltáriszentség előképe. A ~val töltött edény Mária jelképe (→Mária-szimbólumok). A témát a barokk festők is földolgozták (Tintoretto, Poussin, Tiepolo). - Montepulcianói Szt Ágnes képein is előfordul. **

Kirschbaum III:153. - BTSz 1976:781. - Sachs 1980:249. - KML 1986:213. - BL:1155. - Kereszty 1998:295.

új!

Manna, Paolo, B. (Avellino, Olaszo., 1872. jan. 16.-Nápoly, 1952. szept. 15.): misszionárius, rendalapító. - Avellinóban, Nápolyban és Rómában tanult, ahol megérlelődött missziós hivatása és belépett a milánói missziós szem-ba. 1894. V. 19: a milánói szegyh-ban szent. pappá. 1895. IX. 27: indult a K-burmai Toungooba misszióba. Két kisebb megszakítással, amikor betegség miatt visszatért Olaszo-ba, 1907-ig maradt ott. 1909-től írásaival és sokoldalú tevékenységgel minden erejét a klérus és a hívek közötti missziós apostolkodásra fordította. 1916: megalapította a Klérus Missziós Unióját, mely 1956: kapott p. jóváhagyást. Azt tartotta, hogy ha a klérus missziós lelkületű, azzá válik minden katolikus. - 1919: fiatalok részvételével elindította az Italia Missionaria mozgalmat. A Hitterjesztési Kongr. felkérésére Ducentában Szt Szív missziós szemináriumot hozott létre a missziós hivatások ösztönzésére D-Itáliában. 1924: a Milánói Missziós Intézet ált. elöljárója, mely XI. Pius p. kezdeményezésére 1926: egyesült a Római Missziós Szemináriummal, létrehozván a →Pápai Missziós Intézetet (PIME). Ennek megbízásából ~ 1936: megalapította a Szeplőtelen Szűz Mária Missziós Nővérei kongr-t. 1937-41: a Klérus Missziós Uniója nemzetk. titkára. 1943: megalakult a PIME D-olasz tartománya, melynek ~ az első vez-je. Kiadta a Venga il tuo regno családi missziós magazint. A missziós munkában alkalmazott módszereit a II. Vat. Zsinat is fölhasználta. - Ducentában temették el, sírját 1990. XII. 13: meglátogatta II. János Pál p. is. - B-gá avatási eljárását 1971: Nápolyban indították el, II. János Pál p. 2001. XI. 4: b-gá avatta. **