Magyar Katolikus Lexikon > B > bdellium


bdellium, bidella (lat., a héb. bdolach szóból): az Ószövetség és számos antik szerző szerint gyógynövény, illatos füstölőszer. Pontos értelmezése vitatott. - A Szám 11,7: a koriander magjához hasonlít. Ebben az értelmezésben vsz. a →manna szinonimája. A Ter 2,11: az Indus folyó mellékén honos, ill. elterjedt K-Afrika partvidékeitől a mai Perzsa-öbölig. Őshazájáról uilyen értelemben ír Dioszkoridész, Plinius és lsidorus Hispalensis is. Egyes korábbi, ma már túlhaladott föltételezések szerint a ~ valójában nem is növény, hanem féldrágakő. - A bizonytalan föltételezések és értelmezések miatt csak valószínűsíthető, hogy ez a gyantatermelő, cserje termetű, fás növény a →balzsamfafélék családjába tartozó Balsamodendron africanus lehet. Mint gyógyhatású importcikket az antik Rómában is ismerték, a Kr. u. 1. sz: Scribonius Largus receptgyűjt-e (Compositiones) említi. Állatorvosi fölhasználásáról kortársa, Pelagonius írt több helyen bidella néven (Ars veterinaria, 125, 198, 329, 516.). S.J.

Haynald 1871:5. - BL:135.