Magyar Katolikus Lexikon > B > balzsamfa


balzsamfa (lat. Balsamodendron gileadense): a balzsamfafélék (Burseraceae) családjába tartozó, gyantás nedvéért termesztett, alacsony növésű cserje. - Levelei lóhere alakúak, virágai aprók, fehérek. Őshazája az Arábiai-fszg. Mekka környékén különösen nagy tömegben tenyészik. A ker. apokrif hagyomány szerint a ~ a Szt Család egyiptomi menekülése során a gyermek Jézus verejtékcseppjeiből támadt volna Matareah földjén. A mohamedán hagyomány szerint a Mohamed mellett harcoló katonák vércseppjeiből keletkezett. A nyári hőségben a gyantás nedv sűrű, nyúlós tejként folyik ki a kéregből v. a mesterséges hasítékból. A legjobb minőségűnek tartott mekkabalzsam úgy készül, hogy a kifolyó nedvet üvegben fölfogják és a meleg földbe ássák. Amikor a hőség a legnagyobb, kiteszik a napra, a meleg hatására az illatos balzsamolaj a folyadék felszínére jön, s az alatta levő vizes anyagról leválasztják. A ~ gyümölcsét carpobalsamum néven régóta gyógyhatásúnak tartják. A cserje ágait az antik orvosi irod. xylobalsamumnak nevezi. A régi zsidó hagyomány szerint Sába kirnője hozta a ~t Salamonnak, aki azt kertjébe ültette. Az ÓSz mindössze az Én 5,1: említi. - Pompeius és Vespasianus a zsidók ellen viselt győztes háborúi új szokást honosítottak meg Rómában: a győzelmet ünneplő seregek diadalmenetükben a ~t is körülhordozták. Plinius szerint Jeruzsálem pusztulása után a legyőzött zsidók és a győztes rómaiak között harc indult meg a ~ birtoklásáért. Mivel a legyőzöttek nem akarták, hogy a győztesek élvezhessék a cserje hasznát, elpusztítására törekedtek. A rómaiaknak végül is sikerült megmenteni az értékes cserjét, és már az 1. sz. 2. felétől a közkincstár felügyelete mellett termesztésbe vonták. →bdellium S.J.