Magyar Katolikus Lexikon > B > balzsam


balzsam (lat. balsamum): a balzsamfák gyantájának és illóolajnak keveréke. - A Szentírásban az istentisztelet alkalmával fölajánlott illatáldozat egyik anyaga volt (vö. Kiv 25,6; 30,34; 35,8.28; 1Krón 9,29); az izr. és a perzsa nők illatszerként használták (Én 4,10.14; 5,11; Iz 3,24 és Eszt 2,12). A holttest sírba helyezésekor kenetül szolgált (vö. 2Krón 16,14; Mk 16,1; Lk 23,56; 24,1; Jn 19,40). - Az Egyh-ban a →krizma egyik alkotórésze, használata arra utal, hogy a ker. ember Krisztus kellemes illata a világban (Ef 5,2). **

Pallas II:558. - BL:128.