Magyar Katolikus Lexikon > P > proprium


proprium (lat. 'saját'): 1. filozófiában a fajlagos jegyekkel szemben az egyedi sajátságok. - 2. a liturgiában a →zsolozsma és a szentmise saját részei a liturgikus időszakokban (~ de tempore) és a szentek liturgiájában (~ sanctorum): →introitus, →graduále, →alleluja, →offertorium, →communio. A →gregorián ének 2. szakaszában, a 4-7. sz: épült ki. A szentmise állandó részeit az →ordinarium tartalmazza. **

Kühár-Radó 1933:55. (s.v. breviarium szerkezete) - ~ Hungariae. A misekv-höz. Bp., 1965.