Magyar Katolikus Lexikon > O > offertorium


offertorium (a lat. offero, 'fölajánl' igéből): 1. a →szentmise fölajánlási része a kenyér felajánlásától a →super oblata oráció végéig. A II. Vat. Zsin. (1962-65) után az ~ imádságai az utolsó vacsorán is elhangzott húsvéti áldó imádságot idézik: „Áldott vagy, Urunk, mindenség Istene...” - 2. a mise →propriumának a felajánláskor imádkozott vagy énekelt tétele. A II. Vat. Zsin. (1962-65) megszüntette. A →gregorián ének responzoriális formája. - Bár sok régi forrás →antifónának nevezi (eredetileg az is lehetett, és a felajánlási menetet kísérte), a kéziratok ~ai szólóversekkel ellátott →responzóriumok, melyeknek rendszerint utolsó szakasza kerül ismétlésre. A klasszikus kor után ez a gyakorlat elsorvadt, talán a felajánlási menet megszűnése nyomán. Feltűnő, hogy a szövegben a felajánlás gondolatát csak 8 régi ~ban találjuk meg, különben inkább az előző evangéliummal tart kapcsolatot. Formailag a 2-3 →verzus különleges lehetőséget nyújt az átkomponálásra; ezt a verzusok fokozódó melizmatikája jelzi. A dallamképzés is egyéni formálásra törekszik; nem él a vándormelizmák lehetőségével, inkább ismétel és szekvenciázik. Ennek ellenére előfordul, hogy egyes dallamokat versestől más szövegre is alkalmaznak. Hangnemileg csupán a 7. modus ritkasága feltűnő; a többi egyenletesen oszlik meg. - Egyedülálló vonása az ~oknak, hogy szövegismétlés is előfordul bennük, gyakran látható fokozás érdekében. - A vatikáni Graduale-kiadás minden verzust elhagyott (egyetlen kivételt a gyászmise Domine Jesu Christéjével tett): nagy kárára a kiadványnak, mely így egy műfaját csonkán közölte, éppen úgy, mint ha a graduálékat verzusok nélkül tette volna közzé. Így a gazdag dallamkincs tulajdonképpen a hangversenytermekre maradt. - 3. A bizánci szert-ban megfelelője a →bevonulás 3. **

Rajeczky 1981:116. - Onasch 1981:80.