Magyar Katolikus Lexikon > C > communio


communio (lat. 'közösség'): 1. →koinonia. - 2. a szentmisében az áldozási szertartást kísérő gregorián ének. Eredetileg zsoltárrecitációt (olykor a napi evangélium részletét) keretező →antifóna. Általában az →introitusnál rövidebb. Már az Apostoli Konstitúciókban van utalás a Zsolt 33-ra épülő ~ra. A recitált zsoltár a 10-11. sz: megrövidült, majd eltűnt. A II. Vat. Zsin után ismét ajánlott válogatott zsoltárversek beiktatása. →áldozási ének, →szentáldozás. - 3. a II. Vat. Zsin. egyháztanának központi fogalma (LG 13, 23): Az Egyház egyetemes valósága a részegyházak közösségében áll fenn. Ez a közösség hierarchikusan strukturált. Élén a pápa és a püspökök testülete áll. Nemcsak az egyes tagok és a pp-ök vannak közösségben egymással, hanem a különböző részegyh-ak is. Ez a teol. tény adja az egyes részegyh-akból álló csop-ok különleges értékét. Itt tehát nem csupán hagyományosan kialakult közig. egységekről van szó, hanem ennek a közösségnek a történelmileg konkrét megvalósulásáról. →egyháztartomány, →érsekség, →egyházi régió, →püspöki konferencia **

Erdő 1991:259. - Schütz 1993:48.

olvasni, új