introitus (a lat. introeo, 'bemegyek' szóból): a szentmisét indító →gregorián ének, antifónás zsoltár, mely a miséző és kísérete bevonulása alatt hangzik föl. - Az 5. sz: említik először. Szövege szinte mindig zsoltár, ritkábban más szentírási rész (pl. a karácsonyi nagymise Puer natus est ~a Iz-ből, a →Gaudete vasárnap ~a Fil 4,4-6-ból való), kivételes esetben kompilált v. költött szöveg (pl. Salve Sancta parens). - A régi ordók szerint az antifóna elhangzása után a →szkóla énekesei az antifónának megfelelő zsoltárt recitálják, s addig haladnak benne, míg a bevonulás, tiszteletadás, elhelyezkedés s az oltár első megtömjénezése tart. Ekkor a karvezető a zsoltárt záró doxológiát (Gloria Patri) intonálja, majd az antifónát ismétlik. Föltételezhetjük, hogy az antifónát a zsoltár közben többször is (pl. doxológia előtt) elénekelték. A kk. kódexek már csak egy verssel és a doxológiával adják a tételt. A legújabb rendelkezések a zsolt. bővítését is, de teljes elhagyását is megengedik, a zsolt-t a többi antifónákkal ellentétben nem félkórusok éneklik, hanem szólisták, ma egyes helyeken a második félversnél beléptetik a teljes kórust. A →misekönyvek ált. csak antifónát és egy zsoltárverset közölnek. A bizánci szert-ban az ~ megfelelője a →bevonulás. - A kk. óta a vasárnapokat az ~ról nevezték el (pl. Iudica-, Iubilate-, Iustus es-vasárnap), mivel az az ünnepelt misztérium alapgondolatára épült s a mise →propriumához tartozott. **

Dobszay 1993:295.