Magyar Katolikus Lexikon > I > introductio


introductio (lat. 'bevezetés'): 1. a középkori magyar jogban a nemesi birtok megszerzéséhez elengedhetetlen eljárás, beiktatás. Minden adomány erejét vesztette, ha az adományost a jószágba szabályszerűen be nem vezették és nyilvánosan ki nem hirdették, hogy azt →királyi adományként örökjogon bírja. Célja volt, hogy az adományos a jószág kétségtelen tulajdonosává és birtokosává váljék, mert az ~val tisztázódott, hogy a kir. az adománnyal nem sértette-e meg valakinek a jogait. - A ~hoz az adományosnak parancsra volt szüksége, melyet a kir., v. az ország egyik főbírája intézett az illetékes →hiteleshelyhez a parancsban megnevezett →királyi emberek egyikével együtt végrehajtandó eljárás végett. Az egyik fajta parancs „Cum nos attentis meritis...” kezdettel, melyet csak a kir. állíthatott ki, magában foglalta az adományos érdemeinek fölsorolása mellett az egész adományoslevelet, és így szükség esetén azt pótolhatta is. A másik fajta „Dicitur nobis...” kezdettel, melyet bármelyik →nagybíró kiállíthatott, az adományoslevél átvétele nélkül szólította föl a hiteleshelyet az eljárásra. Az előbbi 1 é., az utóbbi 60 napig volt érvényes. - Az adománylevél keltétől számított 1 é. belül kellett az ~nak végbemenni, különben az adomány érvénytelenné vált. A helyszínen, az elnyert jószágban kellett megtörténnie. Ha a jószág ellenség v. pestis miatt meg nem közelíthető, az ~ vm-gyűlésen volt elvégezhető, mindig a szomszédok és határosok jelenlétében. Több jószágból álló uradalomra vonatkozólag az ~ a főhelyen volt elintézhető. - Az eljárásban, miután az előre meghívott szomszéd, a határos birtokosok és a helybeli lakosok összegyűltek, az eljáró személyek megjelenése után a kir. ember mind az adománylevelet, mind az ~ parancsot hangosan fölolvasva és a nép nyelvén megmagyarázva kihirdette. Azután az adományost karonfogva, néhány lépéssel előrevezette, és a földről rögöt adott a kezébe, fennhangon kijelentve, hogy a megjelent adományost a jószág birtokába bevezeti és az adományozó nevében elrendeli, hogy azt minden jövedelmével és hasznával örökbe bírhassa. Az adományos megbízottját is küldhette az ~hoz, s ha időközben meghalt, 1 é. belül örökösét is be lehetett vezetni. - Az ~ érvényességéhez tartozott, hogy nyilvánosan és nappal történjék. Alattomos ~ esetében a bíróság a károsodottnak nemcsak visszaítélte birtokát, hanem a bevezetettet még az →örökbecsű árának megfizetésére is kötelezte. Alattomos annak a jószágába való ~ is, aki az ogy-en v. egyébként az orsz. dolgában volt távol. - A kk-ban az ingatlanszerzés minden fajtájánál (öröklés, osztály, hitbér, leánynegyed, zálog stb.) szokásban volt az ~, a 16. sz-tól csak a kir. adománynál maradt meg. A kir. és a hiteleshelyi ember az eljárás után 3 napig a helyszínen és össz. 15 napig együtt maradtak. Ez idő alatt (dies fatales) történhetett ellentmondás. A 15 nap eltelte után az eljáró emberek jelentették a hiteleshelynek, mely a kir-hoz v. a parancsot kiállító nagybíróhoz küldött jelentést az eljárás lefolyásáról és az esetleges →ellentmondásról. - Ha 15 nap alatt senki sem mondott ellent, az ~ épen maradt (statutio pura). Az adományos birtokba vehette jószágát. Ha ebben valaki gátolta, bírói ítélettel nemcsak a birtokát nyerte vissza, hanem összes kárát is megtérítették. - 2. az egyházjogban: →beiktatás. - 3. a →szentírástudomány része, mely a szt könyvek tört., irodtört. kérdéseivel foglalkozik, szemben a tartalmi kérdéseket tárgyaló →szentírás-magyarázattal. **

Eckhart 1946:354.