Magyar Katolikus Lexikon > N > nagyböjt


nagyböjt (lat. Quadragesima): szent idő, Jézus Krisztus negyven napi böjtölésének, majd kínszenvedésének emlékezete →hamvazószerdától →húsvétvasárnapig. - 1. Napjainak száma (→negyven) Jézus pusztai böjtjéhez igazodik (vö. Mt 4,1-11; Mk 1,12-13; Lk 4,1-13). Mivel vasárnap a ker. ember nem böjtölhet, a ~ hamvazószerda és az első ~i vasárnap közti hétköznapokból, s a köv. 6 hét hétköznapjaiból áll (4 + 6x6 nap). A ~ utolsó hete a →nagyhét, három szt napja →nagycsütörtök, →nagypéntek, →nagyszombat. - Lit. színe a →lila. - Szt Ireneusz szerint a 2. sz: egyesek →nagypénteken, mások →nagyszombaton is, v. húsvét hajnala előtt 40 órán át böjtöltek. Tertullianus szerint a 3. sz. elején a ker-ek addig böjtöltek, amíg „elvitetett tőlük a vőlegény” (Mt 9,15), azaz Krisztus sírban nyugvásának idejéig (nagypénteken és nagyszombaton). A 3. sz. közepén az alexandriaiak 1 hétig böjtöltek húsvét előtt. Szt Atanáz 339: Rómából írta az alexandriaiaknak, hogy tartsák meg a 40 napos böjtöt. Ekkor a ~ már ált. volt. A 11. sz-ig késő délutánig semmit sem ettek, húst, tejterméket és tojást később sem. - A ~ ideje előkészület volt a →katekumenoknak a →keresztségre, a nyilvános bűnösöknek a nagycsütörtöki feloldozásra, s ált. mindenkinek a →húsvéti misztérium ünneplésére. - A II. Vat. Zsin-ig (1962-65) a ~i 40 napot megelőzte és liturgikusan előkészítette további két hét, a böjtelő (→hetvenedvasárnap, →hatvanadvasárnap, →ötvenedvasárnap; →farsang); az utolsó böjtelőtti nap a →húshagyó kedd. - A 4-5. sz: ~ben csak hétfőn, szerdán és pénteken, a 6. sz. végén már minden hétköznap volt →szentmise, saját miseszövegekkel és →oratio super populummal. Ez az áldozás után külön böjti könyörgés volt a népért; a Róm. Misekv. 3. kiadása (2002) ad libitum visszahozta. - A II. Vat. Zsin. előtt hetvenedvasárnaptól, azóta hamvazószerdától nagyszombatig nincs →alleluja, s elmarad a tp. virágokkal díszítése. - Sajátosan ~i a →keresztúti ájtatosság. - Introitusuk alapján a ~i vasárnapok neve: →Invocabit, →Reminiscere, →Oculi, →Laetare, →Iudica (Szenvedés-vasárnap); →virágvasárnap a nagyhét kezdete. - 2. A hatályos jog szerint ~ben →szigorú böjt van hamvazószerdán és nagypénteken, hústilalmi napok a péntekek.

- 3. A bizánci szertartásban. Jeruzsálemben a 4. sz. végén a húsvét előtti 8 hét volt a ~, mert szombaton és vasárnap nem böjtöltek, így a 40 böjtös hétköznap 8 hétre oszlott el. A húsvét előtti 8. vas. (a lat. rítusban hatvanadvas.) volt az apokreósz, a →húshagyó vasárnap, a 7. a türofagosz, a →vajhagyó vasárnap. Régebben csak szombaton és vas. volt szentmise, a többi napon az →előszenteltek liturgiáját végezték, mert a lit. a mennyei diadal és az öröm ünnepe, a ~ viszont a vezeklésé és a szomorúságé. -

4. Mo-on az Érdy-kódexben negyvenlőböjt. A ~ kk. m. nyelvhasználatban gyökerező neve a 20. sz. közepéig élt az idősebbek ajkán. Más változata: bűt, a szakrális pogány rétegből került át a ker. szóhasználatba. - A ~ ált. az elcsendesülés ideje (szórakozás kerülése, lakodalmi tilalom stb.). Őseink ~ péntekjein, főként nagypénteken az egész napot veszteglésben, azaz hallgatásban töltötték. Óker. regula szerint a húsfélék mellett lacticinium, keleti, g.k. szóhasználat szerint fehér eledel (tej, túró, vaj, sajt, tojás) sem kerülhetett a hívek asztalára. A böjti hagyomány- és szokásrend a 20. sz. nagy gazd. és társad. változásai, világnézeti forrongásai közepette gyorsan pusztult, aszketikus-erkölcsi szándékaiban lassanként eltűnt. E folyamatot erősítették a folyton enyhülő egyh. rendelkezések is, melyekkel legkevésbé az öregek éltek. - A ~ szigorú megtartóztatásai a régiek számára a „jókedvű adakozás” (vö. 2Kor 9,7) egy lehetősége volt, abban a meggyőződésben, hogy amit az ember Istenért megvon magától, azt lelke százszorosan visszanyeri. A folytonos könnyítések ellenére is a m. parasztság a 19. sz. végéig csupán halat és olyan eledeleket fogyasztott, melyeket (a szegediek szavával) csak a harmat nevelt, tehát növényféléket. Az enyhítéseket visszautasító öreg tápaiak szerint „könnyű a bűt túrún, kinyérön”, vagyis hiányzik belőle az önmegtagadás. - A ~i vezeklés kemény fajtája volt a negyvenelés (negyvenszer, azaz naponta csak egyszer étkezés naplemente után a ~ egész ideje alatt). - Erdélyben (vsz. a keleti egyh. hatására) esküdtek is a böjtre: Esküszöm az élő Istenre... Szűz Máriára, Tizenkét apostolokra... és minden szent napokra és böjtökre, melyek úgy adják lelkem üdvösségét... - A szegedi, kalocsai tájon a hagyományőrző asszonynép között sokan a ~ péntekjeit, különösen a nagypénteket 3, esetleg 7 szem búzán tartották meg. Patosfán a ~i szerdát, pénteket, szombatot 3 szem búzán és vízen böjtölték meg, mondván, Jézus is így cselekedett a pusztában, azért aki így böjtöl, minden búzaszemen pecsétként meglátja Jézus ábrázatát. - Előfordult az is, hogy a nagycsütörtök esti vacsorától kezdve a föltámadási nagymise utánig semmit sem vettek magukhoz. Privigye (Prievidza) szl. népe szerint az ilyeneknek Isten minden bűnét megbocsátja. -

A ~ hetei. A hamvazószerda és nagyböjt első vasárnapja közötti pár nap a húshagyóhét v. csonkahét, Sümegen semmihét. A csütörtök csonkacsütörtök, Székelyföldön kövércsütörtök, zabálócsütörtök, torkoscsütörtök, tobzódócsütörtök, Kolozsvárott böjtfőcsütörtök, Székesfehérvárott torkoscsütörtök, Kethelyen kisfarsang. Ilyenkor még megették v. a szegényeknek adták a farsangi ételmaradékot, hogy kárba ne vesszen. A péntek (17. sz. kalendáriumban) böjtelőpéntek. -

Az 1. ~i vas. (Invocabit, 'Hozzám kiált') csonkavasárnap, a Döbrentei-kódexben böjt elő vasárnap; evangéliuma →Jézus megkísértése. A rimaszombati (v. Gömör vm.) börtön kpnájának jellemző titulusa tentatio Domini a diabolo, búcsúnapja csonkavasárnap. - Részben nagyböjt 1. vas-jához kötődött a →téltemetés, mely szimbolikusan a bűnök legyőzésével (temetésével) újjászülető élet játéka volt. -

2. vas. (Reminiscere, 'Emlékezzél') a Döbrentei-kódexben böjt másod vasárnap, Telegdi Miklósnál és Bujákon nevetlenvasárnap, Tápén guzsahét, guzsavasárnap, Szakmáron guzsolóhét, guzsolóvasárnap, Hangonyban vitérhét, vitérvasárnap, Győr vidékén torkoshét, torkosvasárnap. A vas-ot követő hét az evang. alapján (Urunk színeváltozása) világoshét. -

3. vas. (Oculi, 'Szemeim'), a Döbrentei-kódexben böjt harmad vasárnap, Telegdi Miklósnál böjtközépvasárnap; 17. sz. evangélium-magyarázatban szemek vasárnapja. A hét és a vasárnap nevei Tápén nevetlenhét, nevetlenvasárnap, Bujákon fehérvasárnap, Győr vidékén búzahét, Kunszigeten buzsahét, Rábagyarmaton guzsahét, Erdélyben böjtközép, böjtközépszerda, a kalocsai tájon, Szakmáron fébűthét, fébűtvasárnap. - A hétnek a kk. egyh. latinságban hebdomada mediana, a napnak evang-a alapján coecus natus volt a neve (Mt 15,14: ha pedig vak vezet világtalant, mindkettő gödörbe esik). - A hét szerdája a lőcsei kalendáriumban böjtközépnap, Hahóton kántorhét, Kresznericsnél böjt dereka, kalocsaiaknál félböjtszerda (szigorúan megböjtölték). -

4. vas. (Laetare, 'Örvendezz') ősi neve vigadozóvasárnap (1635) v. rózsavasárnap (1635). Utóbbi elnevezést az magyarázza, hogy a pápa →aranyrózsát szokott szentelni, melyet előkelő és jámbor világi személyiségeknek küld ajándékba. A vas. neve Tápén, Szakmáron, az É-i csángóknál sükethét, süketvasárnap (a Winkler-kódexben süketpéntek is szerepel), Hollókőn csíkvasárnap, Győr vidékén guzsahét, Kresznericsnél guzsáshét, a Mezőföldön guzsapéntek, a Döbrentei-kódex szerint guzsalyütővasárnap, Bujákon guzsalyvasárnap, Erdélyben böjtközépvasárnap. A guzsaly megnevezés vsz. az asszonyi szövés-fonás befejezését jelentette: tavaszodik, kezdődik a mezei munka. - Az ünnep ném. neve, a Sommertag a tavaszvárásra, melegedő időre utal (régebben K-No-ban e nap volt a téltemetés napja). -

5. vas. (Judica, 'Ítélj meg') a feketehét, feketevasárnap; szl-ul smrtna, cerna (nedelja). Rá következik a feketehétfő. A Lányi-kódex szerint ez a sükethét, süketvasárnap, előtte süketpéntek, a muraközi horvát nyelvjárásban is gluha (süket vasárnap). - A kereszthét, keresztvasárnap (dominica de passione) nevek is ismertek. - A lit. hagyomány szerint feketevasárnaptól a feltámadási szertartásig a tp. feszületeket, továbbá a főoltár képét violaszín lepellel eltakarják, az evang. alapján: Jézus azonban eltűnt és kiment a templomból (Jn 8,59). - A böjti lepel a kk-ban egyúttal a szegények bibliája is volt, mert Jézus életét v. kínszenvedésének állomásait festették rá. A mennyezetről, a triumphus gerendájáról csüngött le, és teljesen eltakarta a szentélyt, ill. a miséző papot a hívek szeme elől. - E vas-on a falusi asszony- és lánynép az ország számos vidékén fekete gyászba öltözve ment a tp-ba, odahaza a szentképeket is fekete kendővel, ruhával takarták le, amint a tp. oltárokon látták. -

6. vas. (Palmarum, 'Pálmák'): →virágvasárnap, hete a virághét. Napjai a virágcsütörtök, virágszombat. -

Az Aranymiatyánk a ~ egyik legkedveltebb imája, melyben Jézus anyja, Mária kérdéseire elmondja, hogy mi vár reá nagyhét napjaiban. A 15. sz: a németség már ismerte. Kk. kódexirodalmunkból nem tudjuk kimutatni, de a Weszprémi-kódex passióelőadása (Jézus és Mária ismétlődő bethániai beszélgetése) egy változatának tekinthető. **

Kühár-Radó 1933:281. - Angeli Ottó: A ~i misék tört. és magyarázata kül. tek. a perikópákra és stációkra. Bp., é.n. (Dissz.) - Bálint 1998:183. - MN 1990. VII:432. (G.k. népszokások)