🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > N > negyven
következő 🡲

negyven (lat. quadraginta): természetes, pozitív egész →szám, a →négy és a →tíz szorzata. - A keleti gondolkodásban a határtalanság szimbóluma. - A Szentírás →számszimbolikájában a tizes csoportok közül kiemelkedik, az ÓSz-ben 9x, az ÚSz-ben 4x fordul elő, és „nagyon hosszút” jelent. - a) ~ napig zuhogott az eső a vízözön előtt (Ter 7,4); volt Mózes a Sínai-hegyen (Kiv 24,18); volt úton Illés (1Kir 19,8); kellett bűnbánatot tartania Ninivének (Jón 3,4); böjtölt Jézus a pusztában (Mt 4,2); jelent meg a föltámadása után a tanítványoknak (ApCsel 1,3). A születés után ~ nappal kellett bemutatni az Úrnak az elsőszülött fiúkat (Lev 12,1-4). - b) ~ évig tartott Izrael →pusztai vándorlása (Neh 9,21; Zsolt 94,10; ApCsel 7,36). - A lit-ban ~re utal a →nagyböjt és a →negyvenórás szentségimádás. A népi megfigyeléseken alapul a →negyvenes nap és a →negyvenelés. **

Lipffert 1976:148.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.