négy, 4 (lat. quatuor): a természetes számsor egész, páros száma. - Az ember és a földi élet száma (→négy elem, →négy főerény, →sarkalatos erények, →négy vérmérséklet, ~ →égtáj, →évszak, →szél). Jele a →négyszög. A →hárommal együtt, ami az istenség száma (jele a →kör), a teljesség és tökéletesség számát (→hét) adja. - A 9-15. sz. műv-ében a világ és Isten országának száma (mind a ~ →égtájra kiterjed); a barokkban Amerika fölfedezése után ~ földrészről tudtak. A ~ az →evangélisták ill. a →négy apokaliptikus lovas, az →egyházatyák, →Virgines Capitales stb. száma: →négy ókori világbirodalom, →négy paradicsomi folyó (→számmisztika), →négy nagy keleti egyházatya, →négy nagy nyugati egyházatya **

Lipffert 1976:146. - Sachs 1980:372. - KML 1986:282.