Magyar Katolikus Lexikon > L > lelki élet


lelki élet (lat. vita spiritualis): tág értelemben a test anyaghoz kötött, érzéki örömökkel járó életénél magasabb rendű, szellemi tevékenységek összessége (gondolkodás, megismerés, tervezés, alkotás, munka, számadás); szoros értelemben →kegyelmi élet, minden ember legmasabbrendű hivatása, ti. hogy megismerje, megszeresse és szolgálja az egy, élő és igaz Istent és a megváltó Jézus Krisztust (vö. Jn 17,3). - A ~ kezdete az újjászületés a →keresztség, a →gyónás és a →betegek kenete szentségei által; kibontakozása az →imádságban, a →bűnök és →víciumok elleni küzdelemben, az isteni erények (→hit, →remény, →szeretet) és az →erkölcsi erények gyakorlásában történik; a →megtérés, a →bűnbánat és az állapotbeli kötelességek hűséges teljesítése útján jut el a →tökéletességre. - A ~ a teol. tudományának is tárgya, szaktudományai az →aszketika és a →misztika. **